Több lett volna benne, sokkal több. 2005-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megye legjobb utánpótláskorú labdarúgójának választották meg Krajnc Balázst, aki 2004. augusztus 7-én, a Pápa elleni bajnokin mutatkozott be a Diósgyőr színeiben az élvonalban. A futballista dunavarsányi dresszben 2015. október 10-én a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának 9. fordulójában a Dabas II.-vel szemben elért 6–4 alkalmával remekelt – nem 37 vagy 42 esztendősen, hanem 28 évesen.
Meglehet, manapság vastaps kísérné minden mozdulatát. Koman Vladimir helyett vagy éppen mellett tömhetné labdákkal a támadókat. Diósgyőr után Dunavarsányban boldogítja a publikumot, avagy csak a kezdőbetű ugyanaz, minden más megváltozott vele és körülötte.
– Hosszú volt a múlt szombat éjszaka?
– Nem mondhatnám, mert a meccsünket követően volt egy megbeszélésem a munkámmal kapcsolatban – mondta Krajnc Balázs, a mezőnyben egyedüliként veretlen Dunavarsány labdarúgója, aki a Dabas II. elleni rangadón nyújtott az átlagosnál sokkal jobb teljesítményt. – A mérkőzés után persze azért ott maradtunk, megittunk néhány italt, de azt gondolom, ennyi belefér.
– Abszolút! Nagy győzelem volt?
– A gólokat tekintve mindenképp annak mondható, és így a nézőknek is szintén jó volt, de számunkra a lényeg az, hogy nyertünk.
– A pályán belül azt érezte, hogy a Dabas II. volt a legerősebb riválisuk, az eddigi legjobb ellenfél, akivel találkoztak?
– Ez érdekes kérdés, de azt leszögezném, ahogy játékos-, úgy csapatszinten sem lehet egy meccsből kiindulni. Nézegettem az ellenfelünk korábbi eredményeit, és nemcsak az volt a feltűnő, hogy nyeregettek, hanem az is, hogy milyen magabiztosan, sokgólos meccseken győztek. Azt gondoltam, hogy a Dabas II. jobb csapat, ám mindettől függetlenül biztos, hogy sokkal több van bennük, mert az eddigi eredmények őket igazolják, lévén ők vezetik a tabellát és nem mi, viszont azzal voltam, neccesebb találkozó lesz. Az elején megszereztük a vezetést, és túl azon, hogy az is gól, ami nem kidolgozott helyzetből születik, ténylegesen mi ajándékoztunk nekik négy találatot, amelyből három pontrúgás után született. Nem is nagyon emlékszem, hogy lett volna kidolgozott helyzetük. Olyan adódott, hogy létszámfölényes szituációban kidolgozhattak volna, de tényszerűen nem történt meg, ezért úgy érzem, megérdemelten győztünk.
– Ennyire hektikus meccset vívtak? Hiszen 1–0 után 1–3-ra módosult az állás és végül innen fordítottak 6–4-re.
– Az volt, de az azért számított, hogy az első félidőben nem 1–3 után mentünk a szünetre, mert nem mindegy, hány gólos hátrányból tér az ember pihenőre.
– Ezen a mérkőzésen nyújtotta a Dunavarsány színeiben a legjobb teljesítményét?
– Egyértelműen nem.
– Komolyan mondja?
– Legalábbis belülről így éltem meg. Tudja, az évek múlásával reálisan tudom megítélni a produkciómat.
– Ehhez képest a támadásokért leginkább felelős futballistáknak, önnek, Bakó Richárdnak és Somogyi Sándornak 9-es osztályzatot adott az edzőjük, Szabados Tamás.
– Ezt akkor nagyon köszönöm a mesternek, amelyhez biztos az is hozzájárult, hogy sikerült gólt rúgnom és gólpasszt adnom. Attól függetlenül, hogy jól vagy kevésbé jól játszik egy csatár vagy egy támadó középpályás, ha ezek jönnek, nagyon nem lehet belekötni a produkcióba. Szerencsére nem ment rosszul, de volt már jobb.
– És ez átvitt értelemben is igaz Krajnc Balázsra. Mi dolga van a megyei második vonalban?
– Az előző fél évben Ausztriában voltam, szerencsére van munkám, de látni kell, hogy 28 éves vagyok, így amit ki tudok hozni a futballból, azt ki is szeretném hozni, de az rég volt, amikor az NB I-ben játszottam. Most már legfőképp az életem azon szakaszára kell koncentrálni, amelyből a jövőben is tudok profitálni. Amikor hazatértem Ausztriából, megegyeztem egy NB III-as csapattal, de a munkám fontosabb volt, majd egy ,,megye-egyes” gárdánál tettek ígéretet, hogy százszázalékosan leigazolnak. Ez megint kútba esett, nem miattam, hanem az ottani vezetők részéről. Taksonyba mentem le edzőmeccset játszani, már csak néhány nap volt vissza az átigazolási szezonból, és mostani edzőm, Szabados Tamás kérdezte, aki ott futballozik, hogy lenne-e kedvem Dunavarsányban folytatni? Mivel nagyon más lehetőségem nem adódott, csak ez az egy, nem volt más választásom. De ezt egyáltalán nem bántam meg, hiszen a munkámmal nem férne össze, hogy mindennap tréningezzek, bárcsak így lenne! Az pedig, hogy hetente háromszor gyakoroljak, komolyabb szinten, már az NB III-ban is kevés. A ,,megye-egy” nem volna rossz, de nagyon jól érzem itt magam. Az eredmények jönnek, és Szabados Tamás a későbbiekben is nagyszerű edző lesz, és nem csupán ezen a szinten. A félreértések elkerülése végett nem őt akarom ajnározni, de azt gondolom, kiváló szakember.
– Nehéz elfogadnia azt az egykori élvonalbeli labdarúgónak, hogy nem keresik? Vagy nem így éli meg?
– Nem volt az, mert aki szeret futballozni, az minden szinten imád játszani. Természetes, hogy jobb feljebb szerepelni, mind anyagilag, mind pedig a játékot tekintve, viszont itt, Dunavarsányban alakul valami. Van egy nagyon jó pályánk, amelyet nemrég adtak át, valamint a srácok is nagyon rendesek, normálisak, és nem azért mondom, mert, de néhányan feljebb is futballozhatnának. Nekem már a munkám határozza meg az életem nagy részét, de mindig igyekszem kihozni magamból mindazt, ami bennem van.
– Mivel foglalkozik?
– Korábbi csapattársammal, jó barátommal egy online turisztikai portálnak a szolgáltatásait népszerűsítjük, így ha valaki utazni szeretne, mindenben segítünk.
– A Dunavarsány momentán a levegőben van, szárnyal, így már megérte belevágnia a bizniszbe. Ami viszont már nem poén: amikor az NB I-ben bemutatkozott, az volt a célja, hogy alig néhány évvel később kétágyas szállodai szobát foglaljon le és repülőjegyet intézzen, mindent az elégedett ügyfélért?
– Természetesen nem. Szerencsére igen hamar sikerült debütálnom, így nagyratörőbb vágyaim voltak, illetve vannak még most is, de nem tartom reálisnak, hogy visszakerüljek az élvonalba. De bármelyik osztályban is futballozom, nem rajtam múlik. Nem így terveztem, de a múlton már kár rágódni, koncentráljunk a jövőre.
– Valamiben csak hibázott.
– Hogy is fogalmazzak… Abban ténylegesen hiszek, hogy semmi sem történik véletlenül. Semmit sem bánok vagy semmit sem változtatnék meg, de csak saját magamnak köszönhetem, hogy itt tartok. Olyan van, hogy nem játszat az edző, de akkor az ember kibrusztolja, kiharcolja, hogy mégis számításba vegyék, úgyhogy ez az én saram. Talán egyet mégis bánok. Diósgyőri nevelés vagyok, 16 évesen igazolt le a Debrecen, ám onnan fél év után visszajöttem, kettős igazolásom volt, és nem lett volna rossz, de inkább úgy mondom, jobb döntés lett volna maradni, ám így döntöttem, nincs mit tenni.
– A pályán viszont még mindig van: meddig tarthat ki a Dunavarsány lendülete?
– Erre soha, senki nem tudja a választ. Veretlenek vagyunk, és naná, hogy az a tervünk, hogy minél tovább azok maradjunk. Mondjuk 2025-ig. Egyébként az lenne a jó és a realitás is azt mondatja velem, forduljunk úgy a tavaszra, hogy az elsőhöz képest ne legyünk három pontnál többel lemaradva, és az már dobogót is érhet. Igaz, több csapattal még nem találkoztunk, de eddig játékban szinte mindig jobbak voltunk, és ez azért jelent valamit.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 53. lapszámában. Azóta a Dunavarsány 2–0-s győzelmet aratott Tárnokon, Krajncz Balázs tizenegyesből volt eredményes.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: