Nem volt idő megriadni. Lipták Gábor révén a Hernád került előnybe Sóskúton, ám hiába az 1–0-s vendégvezetés, a végén a Sóskút örülhetett, köszönhetően a 36. életévében járó Szabó Ferencnek, aki a 61. és a 77. perc között triplázott, 5–1-es diadalhoz segítve együttesét.
Pedig még az sem volt biztos, hogy a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának 8. fordulójában játszhat a labdarúgó. „Az előző héten elmaradt a mérkőzésünk, és mert elmentem az öregfiúk meccsére, vittem magammal a sportorvosi igazolást, és bennhagytam a kocsimban, de végül időben meglett.”
Ahogy a gólok is jöttek, méghozzá futószalagon. „Nagyon vártam már az összecsapást, hiszen korábban sérülés miatt ki kellett hagynom néhány bajnokit, de már kondiban is utolértem a többieket és nagyon szerettem volna bizonyítani, hogy helyem van a csapatban – folytatta Szabó Ferenc. – És ez utóbbit a koromra értettem, mert ezen az őszön szeretnék a társulat segítségére lenni. Tavaly még kapusként szerepeltem, mert a cerberusunk megsérült, én pedig gyermekkoromban Balatonszentgyörgyön kapus voltam, és így elvállaltam azt a félévet, mert nem volt, aki védjen. Persze, előtte is csatár voltam, illetve jobb oldali középpályást játszottam Sóskúton, vagyis tudok gondolkodni a támadók fejével is. Számomra a legtökéletesebb a jobb oldali középpályás posztja, ahol múlt vasárnap is szerepeltem, mert a gyorsaságomat kihasználva ott hasznosabbnak érzem magam, mint elöl. Utolsó emberként megtartani a labdát és visszapasszolgatni, na, ez nem nagyon ment nekem sohasem.”
Nem úgy a gólszerzés, hiszen a mesterhármasok tekintetében sem első bálozó. „Hála Istennek, nem, és remélem, nem is ez volt az utolsó alkalom, hogy ennyiszer betaláltam – mondta Szabó Ferenc. – Ezúttal kijött a lépés, és tényleg nagyon jó volt a csapat hozzáállása is, egyben voltunk még úgy is, hogy az elején volt egy kis bakink, ami meglátszott az eredményen is, mert nem mi vezettünk 1–0-ra. A riválisunk előnye kicsit megfogott bennünket, de szerencsére még a szünet előtt tudtunk egyenlíteni, a félidőben összeszedtük magunkat és sikerült úgy kijönnünk a folytatásra, ahogy az elsőben is kellett volna.”
Minő véletlen, Szabó Ferenc is a második játékrészben brillírozott. „Nagyon akartam bizonyítani, de ez nem mindig szokott összejönni, mert ha nagyon akarom, biztos, hogy semmi sem sikerül. Az első kapáslövés volt, ha a kapus nem ér bele, nem gól, mert kapufa lett volna, de ezzel a mozdulattal lelassította a labda útját és pont beesett mögé a hosszúba. A második előtt kipörgettem a szélére, majd beadták, és nem volt nehéz befejelni 14 méterről, míg a harmadik egy hosszú kiugratás volt, mellel magam elé tettem a labdát és ballal elrúgtam a hosszúba. Emlékezetes meccs volt, az egyszer biztos.”
De vajon a szezon is az lesz? „Minden ellenfelet még nem ismerünk, de azt már tudjuk, hogy volt egy-két olyan mérkőzésünk, amit meg kellett volna nyernünk, tehát van hová és miben fejlődni, de most ez a csapat annyira együtt van, hogy szerintem elöl fogunk végezni. Per pillanat a 9. helyen állunk, de úgy érzem, még ennél is jobbak vagyunk és leszünk.”
A fenti cikk ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 51. lapszámában. Azóta a Sóskút 3–3-ra végzett a Felsőpakony otthonában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: