Megtört a jég! Nyolc fordulót kellett várni, hogy a Tárnok megszerezze évadbeli első sikerét a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában. Kaszás Attila együttese múlt vasárnap Gyálon gyűjtötte be a három pontot (2–1), mégpedig 19 éves kapusa, Pintér László hathatós közreműködésével.
Elátkozottak klubja. A legtöbbször talán ez járt a fejekben az elmúlt hetekben, mert valamiért sehogy sem akart összejönni a diadal. Gyálon aztán jött a duplázó Gyulay Gábor, no meg Pintér László. Előbbi csatárként, utóbbi kapusként remekelt – három pont lett a jutalma.
– Eddig sanszuk sem volt a győzelemre?
– A szerencse nem volt velünk – mondta Pintér László, a Tárnok kapusa. – Az első három fordulóban a sorsolásunk sem alakult a legjobban, három erős csapattal kezdtünk, majd jött a Sóskút elleni rangadó, amit illett volna megnyernünk, aztán meg már vereségsorozatban találtuk magunkat, benne voltunk a hullámvölgyben, de a gyömrői bajnokink óta látszott, hogy kezdünk túllendülni ezen a mélyrepülésen, ám sajnos az előző héten még nem sikerült mindennek győzelemben realizálódnia.
– Nem úgy Gyálon, ahol parádézott, elvégre 9-es osztályzatot kapott edzőjétől, Kaszás Attilától. Élete meccsét vívta?
– Nem mondanám, hogy az lett volna, de jól ment a játék, jól ment a védés.
– Bizonyára eddig sem önön múlott, hogy győz vagy veszít a csapat.
– Volt két olyan meccs, amelyen nekem sem ment, sajnos egy-két vereségben én is benne voltam, de ez szerencsére megváltozott múlt vasárnap.
– Reális a győzelmük?
– Szoros volt a meccs, ahogy azt a 2–1-es végeredmény is mutatja, de jobban akartunk és ez döntött.
– Nem érezte az ellenfél labdarúgóin az elbizakodottságot?
– Lehetséges, hogy volt bennük ilyesmi, mégiscsak utolsó helyezett csapatként érkeztünk Gyálra, így elkönyvelték, hogy meg kell verniük bennünket, de szerencsére ez nem sikerült nekik.
– Sok nagy védést kellett bemutatnia?
– Akadt egy jó 20 perc, amikor volt egy kis tornamutatvány.
– Volt olyan hárítása, amelyik fordulópontot jelentett?
– Minden védés kellett, de nem feltétlenül ezért nyertük meg ezt a meccset, hanem a csapatmunka miatt.
– Lehet már látni, hol van a helye a tudás és nem az eddigi eredmények alapján a Tárnoknak?
– A játéktudást tekintve minimum a középmezőnyben. Ha jól tudom, több csapat búcsúzik az évad végén, így az elsődleges célunk az, hogy ne essünk ki. Remélem, nem is lesz ilyen problémánk, hogy hátrafelé kell tekintgetnünk.
– Ha a nyáron tapasztalt öltözői miliőt vesszük alapul, sokat változott?
– A sikertelenség lejjebb vitte, de nem volt eddig sem tragikus a hangulat. Ez a siker természetesen önbizalmat adott, így reméljük, most már jönnek a pontok, főleg az előttünk álló hétvégén kötelező a győzelem.
– Szerencse, hogy a jelenlegi legnagyobb vetélytársat, a Dunaharaszti II.-t fogadják?
– Minden meccset meg kell nyerni, egyik sem különb a másiktól. Nem akarunk beleesni a Gyál hibájába, reméljük, simább találkozó lesz, mint a múlt hétvégi, de ha meg kell szakadni a győzelemért, akkor is jó, mert megszakadunk.
– Másabb itt, Délen a játék, mint a II. osztály, Nyugati csoportjában?
– Annyiból érzek különbséget, hogy ott ismertük a csapatokat, itt pedig volt néhány ismeretlen. Van három kiemelkedő együttes, a Százhalombatta, a Dabas II. és a Felsőpakony, amelyik erősebb a többinél.
– Még nincs 20 éves, de ha úgy hozná az élet, feljebb lépne?
– Minél magasabb osztályban szeretnék védeni, de majd idővel kiderül, lesz-e erre esélyem.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 51. lapszámában. Azóta a Tárnok 2–0-ra legyőzte hazai pályán a Dunaharaszti II.-t.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: