Amint arról röviden már beszámoltunk, az elmúlt hét szombaton a Femina a Kóka KSK-FNLA-t fogadta Rákospalotán. A Foci a köbön a helyszínen járt.
„Mi van a szirénással, hazament?”
Ezt mondta a Femina-drukker a meccs hajrájában, mellette-körötte pedig boldogan bólintottak. Fordítva, mint ahogy Burján Nóra tette, aki a 20. percben Zólyomi Rebeka szögletét fejelte pompásan Barti Luca kapujának jobb alsó sarkába (1–0). Ekkor már túl voltunk egy hazai lesgólon és rengeteg hibán. Megszámlálhatatlan ki nem kényszerített szituációban rontottak mindkét gárda labdarúgói, de a hangulatra nem lehetett panasz. Kellett ehhez az olykor nínózó kókai szurkoló, akinek a beszólásain még a hazai szimpatizánsok is kacagtak. Persze könnyű az előny tudatában mosolyogni, csakhogy a vendégek előtt is adódott nem egy lehetőség, ám nem éltek vele, illetve fogalmazzunk úgy, hogy – a hamarosan honlapunkon a Kapuskérdések című rovatunkban bemutatkozó – Szinyei Réka rendre remekül avatkozott játékba. A 45. percben pedig ismét Burján Nóra volt jó helyen, és miután közelről a kapuba pofozta az ajándéklabdát, Szanyi Ádám véget vetett az első félidőnek (2–0).
Eldőlni látszottak a lényegi kérdések, csakhogy a második felvonásban új meccs kezdődött. Nagyobb lendülettel futballozott, fokozta a tempót a vendégegylet, ennek köszönhetően pedig emelkedett az élvezeti érték. Az 52. percben aztán közel került a szépítéshez a Kóka KSK-FNLA, de elsőre még a(z egyébként jogosan) megítélt tizenegyesből sem sikerült a hálóba lőni – ismét Szinyei Réka mozdult jó irányba –, ám a kapu közepénél nagyot mentő cerberusról az ítéletvégrehajtó Zoltán Bettinához visszakerült a labda, aki az átvételt követően habozás nélkül bombázott a kapuba (2–1).
Várható volt, hogy vérszemet kap a látogató, mentek is előre becsülettel Berla Attila tanítványai – amivel egyébiránt a szünet előtt sem volt probléma –, de fáradtnak, fásultnak tűntek Kocsán Petráék, arról már nem is beszélve, hogy a kapu előtt képtelenek voltak jó megoldást választani. Nem úgy Boda Dzsenifer: a Femina szépreményű, a félidőben csatába küldött tehetsége sokadik megiramodását követően nagyszerű megoldást alkalmazva, élményszámba menő gólt szerzett, miután remek mozdulattal talált a kimozduló Barti Luca fölött a hálóba (3–1).
Még negyedóra volt hátra, de csupán hét percet kellett várni az újabb találatra: Fogl Katalin talán megirigyelte Boda átemelős gólját, a támadó klasszismegoldást választva juttatta a labdát a rendeltetési helyére (4–1).
Győzött a Femina, amely nagy pofon után állt fel a padlóról, hiszen egy héttel korábban – légiósok ide vagy oda – a Ferencváros befűzte az oktatófilmet. A 0–13 után a 4–1 több mint dicséretes, de hozzá kell tenni, a a Kóka KSK-FNLA nem vallott szégyent ezen a kellemes őszi szombat délutánon, hiszen a Berla-csapatnál minden klappolt, a társulat a szünet után Szanyi Ádám játékvezető jóindulatát is bírta, „csak” éppen a góllövéssel, a helyzetek kihasználásával adódtak gondok. És amennyiben ez hosszabb távon sem változik, meglehet, később már hiába jön a szirénás.
Női NB I, 7. forduló
FEMINA–KÓKA 4–1 (2–0)
Széchenyi tér, Budai II László Stadion, 100 néző. Vezette: Szanyi Ádám (Kovács Máté, Kispál Márk)
1. FC FEMINA ’93 SE: Szinyei Réka – Jakus Mercedes, Schnierer Fanni, Véninger Tünde, Szundi Dorotina – Hegyi Szilvia, Török Kitti, Molnár Rózsa (Bernhardt Barbara, 78. p.), Zólyomi Rebeka (Boda Dzsenifer, a szünetben) – Burján Nóra (Tasnádi Rita, 87. p.), Fogl Katalin. Edző: Herczku István.
KÓKA KSK-FNLA: Barti Luca – Csiki Anna (Vancsik Viktória, 78. p.), Németh Hanna, Marsi Krisztina, Rozmis Gabriella – Gruber Brigitta, Zoltán Bettina, Kiss Gabriella (Králik Fanni, a szünetben), Zágonyi Barbara (Mezőssy Melánia, 87. p.) – Kocsán Petra, Kiss Stella. Edző: Berla Attila.
Gólszerző: BURJÁN NÓRA (1–0) a 20., BURJÁN NÓRA (2–0) a 45., ZOLTÁN BETTINA (2–1) az 52., BODA DZSENIFER (3–1) a 76., FOGL KATALIN (4–1) a 83. percben
Sárga lap: Burján Nóra, Schnierer Fanni, Török Kitti, Zólyomi Rebeka, ill. Marsi Krisztina
Jó: Boda Dzsenifer, Burján Nóra, Szinyei Réka, Zólyomi Rebeka, ill. Zoltán Bettina
Interjú » BURJÁN NÓRA (Femina): „A kapott gól után teljesen leeresztettünk és szétestünk”
A fontos találatok szerzője ezúttal kétszer villant. Mondhatni, Burján Nóra jókor volt jó helyen, de ez a képesség vagy megvan egy futballistában, vagy nincs.
– Sima győzelem lett a vége, de nem úgy indult, hogy az lesz.
– Abszolút, bár az első félidő sokkal jobb volt, mint a második – mondta Burján Nóra. – Úgy terveztük, hogy jó lenne az elején bebiztosítani az előnyt, ez többé-kevésbé sikerült is az első félidőben, aztán sajnos a kapott gól után teljesen leeresztettünk és szétestünk, legalábbis így érzékeltem. Idegesek lettünk, de aztán a végén hála Istennek, sikerült két gólt rúgnunk, amivel bebiztosítottuk a győzelmet.
– Mi lett volna, ha nem esnek szét? Nem 4–1 a vége, hanem 7–1?
– Végül is a helyzetek megvoltak, nagyobb odafigyeléssel több gólt is rúghattunk volna, de ez most így sikerült. Koncentrálunk a további meccsekre és megpróbáljuk kihozni magunkból a lehető legjobbat, amire képes a csapat.
– Nehéz volt felállni a padlóról? A Ferencváros otthonában elért 0–13 után Csernus doktor tartotta az edzéseket?
– Csernus doktor nem segített, de nem volt egyszerű. Igyekeztünk a fejekben rendet rakni és csak az aktuális mérkőzésre koncentrálni.
– Hol a helye a Feminának, ami a tabellát illeti?
– Úgy gondolom, a csapategység nagyon jó, össze kell még szoknunk, de jó gárda lehetünk. Az alsóház élén volna a helyünk, ha minden mérkőzésen mindenki száz százalékot nyújt és ott vagyunk fejben.
– Lement az első kör, immár mindenki játszott mindenkivel. Erősebb a jelenlegi bajnokság, mint az előző évadbeli volt?
– Erősebb, mert a Fradi egészen kimagasló. Ugye, az MTK-ról nem kell beszélni, hiszen mindig is ott volt az élen, és a Kóka, illetve a Győr nagy kihívás számunkra és a többi csapat számára is.
– Mindezt a saját bőrén is érzi? Jobban odafigyelnek önre, hogy immár nem az a „névtelen” játékos, aki ismeretlen az élvonalban?
– Igen, érzékelem, hiszen a legtöbb mérkőzésen sokkal gyorsabb a tempó, az iram, és az ütközések is inkább jelen vannak, mint tavaly. Lehet, ez abból adódik, hogy tavaly érkeztem és talán mostanra sikerült felvennem az NB I-es ritmust.
Interjú » HERCZKU ISTVÁN (Femina): „Az volt a cél, hogy összeálljon a csapat”
Tulajdonképpen évek óta aranyérmet nyer. Az edző és persze a csapat. A Femina ugyanis a fővárosi együttesek közül egyedüliként olyan labdarúgóknak szavaz bizalmat esztendőről esztendőre, akik alacsonyabb osztályban bizonyítottak és a XV. kerületben is megállják a helyüket. Így került Rákospalotára korábban többek között Balogh Nikolett, Bernhardt Barbara, Bernhardt Bernadett és Burján Nóra is. A régi fényében egyelőre még nem csillog az „öreg hölgy”, de a legidősebb női klub első csapatánál már az egyértelmű bennmaradás kiharcolása is arannyal érhet fel.
– Könnyebb lett, mint várta?
– Ezt azért nem mondanám – felelte Herczku István, a Femina edzője. – Csak annyiban változott a helyzet, hogy mentalitásban másak voltunk. Láthatta, nagyon sok hibával játszottunk a Kóka ellen, ennek ellenére lehetett volna meggyőzőbb a sikerünk, hiszen játékban nem mutatott semmit az ellenfél. Mi futballoztunk, vagy legalábbis próbáltunk, a tizenegyesen kívül csak a beíveléseket kellett lehúznia a kapusunknak, ami játékban – annak ellenére hogy komplett kiöregedett U17-es csapatról beszélünk, ami már az U19-es válogatottnak is megfelelne – nemzetközi szinten szerintem kevés, de nem is azzal foglalkozom, hogy az ellenfél milyen, hanem a csapatommal. Az előző héten volt egy kisiklás, ez benne van, mert egy héten két meccset olyanoktól, akik a Budapest-bajnokságból érkeznek vagy a keresztpályáról, nem várhatom el, hogy úgy teljesítsen, hogy mindkét mérkőzést lehozza maradéktalanul. Óhatatlan, hogy a mentális fáradtság jelentkezik, de ezt a lányok kipihenték a héten, ami látszott is, ment sokkal jobb állapotban voltak, sokkal többet futottak és ütköztek, mint az ellenfél, vagy mint mi egy hete. Ég és föld volt a különbség. Örülök neki, hogy kijöttünk ebből a vereségből nagyon jól, gondolom, hogy akkor innentől kezdve már nem lesz buktató, bár ez eddig nem így alakult, mert mindig jöttek hullámvölgyek és hullámhegyek, reméljük, előbbi minél kisebb lesz.
– Egy 0–13 után az edzőnek rendet kell tennie a fejekben vagy ez a lányok dolga?
– Meg kell beszélni a problémákat, ez működik férfi és női vonalon is. Ha az edző emberileg meg tudja érteni azokat a gondokat, ami egy amatőr csapatnál van – mivelhogy nem profikról beszélünk, ahol kemény pénzbüntetéssel helye lehet tenni a társaságot –, ami arról szól, hogy különböző elfoglaltságok vannak, márpedig ebből adódóan mentálisan fáradtabbak lehetnek a játékosok, mint máskor. Ki lehet hozni őket a gödörből, ám meg kell velük értetni, mit miért csinálnak. Ez a kulcsa a dolognak, mi a cél és miért dolgozunk. Aki idejött, az tudja, hogy azért jött ide, mert akar valamit. Ha ezt realizálni akarjuk akár helyezésben, akár pontokban – mert győztes meccs után mégiscsak jobb edzésre jönni –, akkor ezért tenni kell. Annak nagyon örülök, hogy nagyon értelmes futballistákkal dolgozom együtt, mert megértették, amiről beszéltünk.
– Jobb a jelenlegi Femina, mint a tavaszi volt?
– Úgy gondolom, az eddigiek alapján egy irányba húznak a játékosok, nincs ilyen jellegű probléma az öltözőben. Úgy látom, baráti társaság a miénk, ez látszik a pályán is, mert egymásért tudnak harcolni a lányok, még ha vannak is hiányosságok, de a hozzáállással, küzdeni tudással próbáljuk ezeket pótolni.
– Az elmúlt évek legnehezebb pontvadászata vár az együttesére?
– Nehéz mérleget vonni, dacára annak, hogy hét forduló már lement a bajnokságból. Mi alapján ítéljem meg az eddigieket? A pontok számából, a játékosok hozzáállásából, az edzésre járásból? Annyi sok összetevője van, így mire eljutunk odáig, hogy alsó- vagy felsőházba kerülünk, ez addigra fog kiderülni. A Ferencvároson és az MTK-n kívül nincs olyan csapat, amelyik annyira kiemelkedő lenne. Az Astrának volt meglepő veresége, a Szombathelynek szintúgy, a Győr csak otthon tud nyerni, és még folytathatnám. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hol a helyünk. A csapat és én is keresem azt, hová lőhetjük be magunkat. Vannak jó meccseink, egyre inkább összeérünk, innentől kezdve lehet gondolkodni helyezésben.
– Mivel indultak neki az ősznek?
– Az volt a cél, hogy összeálljon a csapat, lássunk valamit, kinek mi a posztja. Vannak különböző váratlan események, mint például az, hogy nincs kapusom és mezőnyjátékosnak kell védenie, de eddig ezt is kibírtuk. Ebből még bármi lehet, de hogy az eddigiekből a későbbiekben mi realizálódik, az már más kérdés, hiszen sok összetevős történet ez.
Interjú » BERLA ATTILA (Kóka KSK-FNLA): „Be vagyunk oltva gól ellen”
Fásultnak, fáradtnak tűnt a csapata. Mentek, tették a dolgukat a vendégek, de valahogy az átütőerő nem volt meg bennük. Berla Attila, az élvonalbeli újonc Kóka KSK-FNLA trénere csalódásként élte meg a szombat délutáni kilencven percet.
– Nem úgy indult, hogy ilyen sima vereség lesz a vége.
– Az eredmény sima, de a játék alapján akármi lehetett volna – felelte Berla Attila. – Szerintem ötször rúgtak kapura a feminások, abból négy gólt értek el, a második félidőben nem jártak a térfelünkön jóformán csak háromszor. Be vagyunk oltva gól ellen, kicsit fáradtak vagyunk, jövünk vagy megyünk a válogatottakba, ráadásul most is csak tizenhárom játékos volt hadra fogható, abból kettő sérült, márpedig így nagyon nehéz.
– Tudott érdemi munkát végezni a lányokkal az elmúlt egy-két hétben?
– Az elmúlt egy hónapban nagyon nehéz volt. Eb-selejtezők és összetartások voltak, így öt-nyolc játékossal nem találkoztam csak heti két alkalommal, és rendre úgy jönnek vissza, hogy valami probléma van vagy fejben vagy fizikálisan. De azt tudomásul kell venni, hogy valószínűleg a magyar női labdarúgást a válogatottak határozzák meg.
– Ezen a szombati napon a vereség ténye reális volt?
– A gól nem volt benne a játékunkban. Bárki megnézte ezt a mérkőzést, azt láthatta, hogy mezőnyben kategóriákkal jobban futballoztunk, és bár tudom, hogy minden edző hazabeszél. mégis három olyan gólt kaptunk, ami nagy egyéni hibából született. Ha jól belegondolok, a Feminának nem volt kidolgozott lehetősége.
– Immár minden csapattal találkoztak, lement az első kör. Mik a tapasztalatai?
– Vegyesek. A tabellán elfoglalt helyezésünk és a játékerő nem nagyon van összhangban, de azt nagyon kevés csapat bírja ki, hogy minden félévben feladtunk egy játékost, és a nyáron sem erősítettünk, hanem relatíve fiatalítottunk. Viczai Katát, Krascsenics Petrát és Csillát is a Fradiban láthatjuk, mi pedig egy féléven belül elvesztettünk két belső védőt, egy irányító középpályást és egy támadót, úgyhogy most kínlódunk egy kicsit.
– A játék képe alapján hány pont maradt benn az első hét fordulóban?
– Az Astra ellen nagyon jól futballoztunk, 2–1-nél komoly ziccereink voltak, mégis 3–1 lett a vége, mert a rutinosabb együttes megoldotta a feladatát. Nincs mese, itt tartunk, ezeket a pontokat tudtuk összeszedni, de a mostani meccs is lehetett volna győzelem, meg aztán a Femina nem ennyivel jobb, ez ezer százalék. A felsőház egyre távolabb kerül tőlünk, ez sajnos jól látható, de nincs veszve semmi. Például 1–0 volt a nyolcvanakárhányadik percig az MTK-nak, majd két ziccert kihagytunk és 4–0-ra kikaptunk. Bárki mondhat bármit, gyerekek vagyunk. Ezúttal játszott a csapatban 1999-es születésű kapus, bal- és jobboldali támadó, védekező középpályás és 2000-es születésű fedezet. A többiek 1998-asok, egy játékos töltötte be a tizennyolcat, Marsi Kriszta, a többség pedig még a tizenhéttel küszködik. Kíváncsi lennék, melyik az a csapat, amelyik megközelítőleg ennyi fiatalt foglalkoztat. Nagyot álmodtunk és nagyot léptünk előre, de támadó középpályás, belső védő és egy csatár is hiányzik. Vannak nálunk fiatalok, akikből lesz valami, de olyan, aki azonnal segíthetne, nincs.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: