– Szombathelyt vagy Diósgyőrt kedveli inkább?
– Nem is tudom – mondta Vogyicska Bálint, az MTK Budapest II. labdarúgója. – Igazából szerettem mindkét csapattal szemben játszani, ugyanis hasonló stílusú együttesekről van szó.
– Nem véletlenül kérdeztem, lévén előbbi ellen csereként, utóbbival szemben kezdőként debütált az NB I 2014/2015-ös kiírásának 29. és 30. fordulójában. Azokon a napokon milyen érzések szabadultak fel a 17 éves ifjúban?
– Mindkét meccsnek nagyon örültem, nagy boldogsággal töltött el, hogy ilyen fiatalon bemutatkozhattam az élvonalban, külön motivációt adott, hogy továbbra is keményen dolgozzak. Remélem, meg is lesz ennek a gyümölcse.
– Az MTK Budapest II.-nél mindenképpen, így meg is ragadnám az alkalmat és gratulálok a Diósdon aratott 2–1-es győzelmükhöz. Nem állok távol az igazságtól, ha azt állítom, két ellentétes félidőn vannak túl?
– Nagyjából így történt, mert a Diósd az első játékrészben volt jó formában, mi viszont a második félidőt kaptuk el jól, és két gólt is szereztünk, amellyel megfordítottuk a meccset. Lehet, kicsit hazabeszélek, amikor azt mondom, hogy a szünet előtt és után is mi domináltunk, de szerencsésebb volt a Diósd, hogy megszerezte a vezetést egy 11-essel.
– Nem volt büntető a büntető?
– De, szerintem jogos volt, be lehetett fújni.
– Az edzőjük, Pölöskei Gábor mivel indított a két félidő között? Hogyha nem is 11-est, de fújjanak egyet önök is?
– Pölö bá’ annyit mondott, együttesen mozogjunk, a védekezést rendezzük, és hogy a labdakihozatalban négy a kettő ellen oldjuk meg a feladatot, mert a középpályán kettős létszámfölényben vagyunk, a támadások során pedig alkossunk. Ennyi volt a kérés, amit jól teljesített is a csapat.
– Azt nem mondta, hogy „Vogyicska úr, rúgjon már két gólt?”
– Nem, de örült neki. Már régóta várta tőlem, és nem csupán ő. Eddig még sajnos nem voltam eredményes, de nagy helyzetet már hagytam ki. Ez a két találat nagy lökést adott, hogy a következő meccseken is sikerüljön gólt szereznem. Az első előtt egy bal oldali akcióból jött a bejátszás, rálőttük, kipattant, majd a 16-os sarkától vissza, a kaputól olyan 13 méterre került a labda, én pedig bal lábbal elpasszoltam a rövid sarokba. A másodiknál jó mélységi labdát kaptam Hajdú Ádámtól, sikerült lefutnom a védőt, kicseleztem a kapust és értékesítettem a lehetőséget.
– Melyik a csapat igazi arca? A BKV Előre ellen látott, amelyik hiába futballozott mezőnyfölényben, de kellő átütőerő nélkül küszködött, vagy ez a mostani, amelyik hátrányból fordít egy élcsapat otthonában?
– Úgy gondolom, mindenképpen a Diósd elleni volt az igazi MTK, mert ha így is tudunk játszani, akkor csak ez lehet az igazi arcunk. Megmutattuk, hogy nem a 12. helyen kellene állnunk, sőt, úgy érzem, ennél előrébb fogunk végezni.
– Az ifi után nehéz volt megszokni az itteni ritmust, a nagyobb tempót?
– Erős a bajnokság, hiszen sok az olyan játékos, aki az NB I-et is megjárta és csak levezet az NB III-ban. Sokkal nehezebb itt érvényesülni, kisebbek a területek és okosabban fociznak, a védők is nagyobbak, keményebbek.
– Okozott bármelyik riválisuk pozitív vagy negatív meglepetést?
– Talán az Érd, mindjárt az 1. fordulóban, éspedig negatívat. Nyilván nem úgy mentünk ki a pályára, hogy kötelező a győzelem, de az meglepett bennünket, hogy milyen jól, szervezetten védekeztek és három gólt is szereztek ellenünk. Esetleg még a III. Kerületet mondanám abból a szempontból, hogy két góllal mentünk ellenük, kiállítás volt náluk, és így is felkapaszkodtak, két találatot értek el és egyenlítettek, tehát nagy lelkierő volt bennük.
– Akkor nem feltétlenül igaz ama tézis, hogy az élvonalbeli klubok második csapatai erőben ledarálják a riválisokat? Hiszen a III. Kerület és az Érd sem tartalékgárda, márpedig feltételezhetően önök többet tréningeznek, mint az óbudai vagy a Pest megyei játékosok.
– Ez így van, de mi fiatalok vagyunk, és a többi hozzánk hasonló alakulat is ifjakból áll, így még nincs annyi rutinunk, mint például a Sárvár vagy a Balatonfüred labdarúgóinak.
– A tapasztalatlanság ellenére azért van erőssége is az MTK II.-nek?
– Az biztosan annak számít, hogy sokat birtokoljuk a labdát. Eddig akárkivel játszottunk, ebben föléjük kerekedtünk. Mindig mi domináltunk, nekünk volt több helyzetünk, szóval labdabirtoklásban jobbak voltunk, mint az ellenfél. Úgy gondolom, előre sem vagyunk rosszak, igaz, eddig kevés gólt lőttünk, de a helyzeteink mindig megvoltak. És ha még ezek értékesítésében is fejlődünk, akkor egész jó kis csapatunk lesz.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 49. lapszámában. Azóta az MTK Budapest II. hazai pályán 3–1-es vereséget szenvedett az Andráshidától.
„Szeretnék minél hamarabb játszani az NB I-ben, stabil emberré válni, utána pedig külföld a célom, ahogy azt a korlátaim engedik. A legerősebb bajnokság talán az angol Premier League, mert ott minden meccs háromesélyes, és nem feltétlenül a jobb csapat nyer, de hozzám talán Németország áll a legközelebb. Ott tudnék a legjobban kiteljesedni, esetleg Hollandiában vagy Olaszországban.”
VOGYICSKA BÁLINT a közeli és távoli céljairól