Egy csatár, akinek van is meg nincs is csapata. Egy csatár, aki felbontotta a szerződését az NB II-ben remeklő Balmazújvárossal, és aki honvággyal küszködve hazatért. Egy csatár, aki csupán edz Túrkevén, de a gárda szerelését 2015-ben legfeljebb csak edzőmeccsen húzhatja fel.
A 29 esztendős támadó 2007-ig Túrkevén szállította a gólokat, aztán Kecskemétre került. Ezt követően megfordult Vecsésen és Baján, ám a legszebb, legeredményesebb évadokat a BLSE-t követően Cegléden töltötte. A 2010/2011-es szezonban ugyan 13-szor volt eredményes a Baja színeiben, ám a 2011/2012-es kiírástól kezdve három szezonon át rendre 9 gólt ért el. Márpedig az utóbbi két évadban a CVSE mezében termelte a találatokat.
– Mióta küzdött honvággyal?
– Nem most kezdődött – mondta Kormos László. – Egy-két hónapja már érlelődött bennem, ám úgy voltam vele, hátha átesek rajta, de nem. Így döntöttem, megbeszéltem a családommal, sokan támogattak ebben, sokan ellenezték is, de ez az én döntésem volt. Hazajöttem, itthon vagyok, a családdal, a barátokkal, lett munkahelyem, és focizok itt a helyi csapatban.
– Játszhat is?
– Sokkal bonyolultabb a helyzet, mert megnéztük a versenykiírást, de ebből játék csak jövőre lesz.
– Még így is megérte?
– Semmi baj nem lett volna, mert felbontottam a Balmazújvárossal a szerződésemet, ám ha leigazolnak most, a TAO-támogatást elveszíti a Túrkeve. Meg kell várnunk az átigazolási időszakot, ami ugye, januárban lesz, és akkor amatőr szerződéssel kerülök ide. És igen, ha ezt tudtam volna, lehet, hogy kihúzom ezt a két-három hónapot, de így sem bántam meg a döntésemet. Nem kizárt, hogy jövő nyáron újra útra kelek, lehet, hogy már januárban, de mindenféleképpen haza akartam jönni.
– Érdekli, mit gondolnak az emberek? Mert a többség most majd azt mondja, ezért ilyen a magyar futball, mert nem küzdenek, nem akarnak a labdarúgók.
– Nem félek ettől, meg aztán azt hallok meg, amit meg akarok hallani. Biztos, hogy mondják a hátam mögött az emberek, miközben a szemembe mást állítanak, de nem különösebben érdekel. Lehet, ez az állapot két-három hónapig tart, lehet, hogy egy évig, és az is lehet, hogy végleg. Biztos, hogy hiányozni fognak a profi körülmények, de most elindult egy folyamat Túrkevén. Amikor a nyáron itthon voltam egy hónapig, megtetszett, hogy van cél, és látom, hogy van fejlődés, épül egy új pálya is. Immár kilencedik éve voltam távol az otthonomtól, és egyszer sem volt olyan érzésem, hogy haza kell jöjjek. Hirtelen történt, és most tetőzött be.
– Az fel sem merült a nyáron, hogy Cegléden marad? Vagy egyik fél sem ragaszkodott a maradáshoz?
– Nem nagyon akarok ebbe belemenni. Gyorsan megegyeztem a Balmazújvárossal, nem nagyon húztam-halasztottam a dolgokat. Elváltunk, de megmaradt a jó viszony.
– És arról sem akar beszélni, reális volt-e az NB II-ből való kiesés?
– Szerintem nem, bár teszem hozzá, az utolsó félévben nem játszottam, csak amikor Kecskeméti József átvette az irányítást, akkor futballoztam, előtte Szabó István nem nagyon játszatott.
– Furcsa, amit mond, mert korábban mindketten Kecskeméten értek el sikereket.
– Ez nála nem számított semmit. Annyit mondott Szabó István januárban, ha tudok, menjek el kölcsönbe, amikor meg már mentem volna, például Szolnokra vagy Kisvárdára, akkor meg kerekperec kijelentette, nem mehetek, mert szüksége van rám. Aztán nem voltam még keretben sem…
– Hogy élte meg?
– Nagyon nehezen, főleg úgy, hogy láttam, szenved a csapat. Nem azt mondom, ha én is játszom, bennmaradunk, de lett volna rá esélyünk. Ám az edző szavát sosem kérdőjeleztem meg, így döntött és kész.
– És most mivel foglalkozik? Hiszen Túrkevén nincs délelőtt és délután is edzés, így ideje, mint a tenger.
– Alacsonyabb osztályban heti három foglalkozás van csak, de van erőnléti edző Túrkevén, szóval tréningezek a csapattal is, ám heti plusz két alkalommal külön készülök, egyszer vele, egyszer nélküle futok. És ha már rákérdezett, egy barátomnál fogok dolgozni.
– Akkor már-már ugyanaz a helyzet, mint volt Cegléden? Meló, meló és meló, csak éppen a meccseken nem játszik?
– Ez úgy van, hogy edzek a csapattal, aztán megnézem a meccsüket. Pozitívan élem meg, a srácok is teljesen feldobott állapotban vannak, például a Kisújszállás elleni helyi rangadót megnyertük 3–0-ra. Addig is próbálom a tudásommal segíteni a csapatot, ami mostanság a szurkolásban mutatkozik meg.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: