Pedig minden olyan jól kezdődött. A Zalaegerszeg elleni, idegenben elszenvedett, bőven vállalható 2–0-s vereség mellett négyszer győzött és egyszer remizett az NB II-ben újoncként szereplő Budaörs. A Pest megyei gárda aztán kikapott hazai pályán a Szeged 2011-Grosics Akadémiától, majd nagy meglepetésre a Magyar Kupa 2. fordulójában elbúcsúzott a sorozattól, miután a III. Kerület otthonában 2–0-s vereséget szenvedett Miskei Attila együttese.
Pedig minden olyan jól kezdődött. Magához ragadta a kezdeményezést és sokáig uralta a fővárosban megvívott kupameccset a BSC, amely Varga Bence révén lesgólig is jutott, ám a mezőnyfölény ellenére valami mégis hiányzott a Budaörsből. A gyilkos ösztön. Az, ami az NB III, Nyugati csoportjában szereplő, Bücs Zsolt által irányított házigazda kék-fehérekben a lefújásig megvolt.
– Azon döbbent meg inkább, hogy a III. Kerület ennyire jól játszotta a kontrákat, vagy a Budaörs visszafogott produkcióján hökkent meg?
– Természetesen a saját csapatom teljesítményén – mondta Miskei Attila, a Budaörs edzője. – A III. Kerületnek csak gratulálni tudok, míg nálunk, akik ezúttal játéklehetőséghez jutottak, akik a bajnokságban eddig keveset futballoztak, sajnos leverték a lécet.
– Az utóbbit jól láthatóan csalódásként éli meg.
– Jó lett volna, hogy azt érezzem egy labdarúgón, mindenáron szeretné megmutatni és bebizonyítani, hogy neki helye van a társulatban. Annyit fut és gürizik, hogy elájul. Egy ilyen lehetőséggel élni kellene, hiszen a Magyar Kupa 32 legjobb csapata közé lehetne jutni, ami a sikerélmény szempontjából sem mindegy. Kiváló sportemberekről beszélünk, de ilyen pulzusszámmal egyszerűen nem lehet futballozni!
– Labdarúgói helyett majdnem ön ájult el a kispadon, nyilván ezért cserélt kettőt a szünet után nem sokkal.
– Tervezett is volt, hiszen a hétvégén Kisvárdára utaztunk, és a nagy megmérettetés mellett vannak sérültek, illetve olyan labdarúgók, akik próbálnak játékba lendülni.
– Pedig az eddig elért eredményeikkel akár elégedett is lehetne.
– Persze, ezzel abszolút nincs gond, de én egyáltalán nem élem meg sikerként a szereplésünket. Ez csak jó idénykezdet, és nekünk minden egyes bajnoki meccsen őrülten oda kell tenni magunkat. Ez a kupatalálkozó is azért keserített el, mert ha nem harcolunk az utolsó pillanatig, akkor nem tudunk eredményt elérni sem most, sem később.
– Abban egyetértünk, hogy illett volna felülkerekednie egy NB II-es alakulatnak egy NB III-ason még akkor is, ha az összecsapást idegenben vívták?
– Ez pontosan így van, még akkor is, ha az ellenfelet dicsérhetem, mert abszolút jó hozzáállással, kiváló mentalitással futballozott a III. Kerület. Nekem az a problémám, hogy a mindenáron való győzni akarás nem volt meg a labdarúgóimban. Kétszer is megtörtént, hogy a 16-os környékén körömpasszokat csinálunk, és ez nem fér bele!
– Az óbudai játékosok közül jó néhányan állítják, úgy érezték belülről, kicsit félvállról vette a Budaörs a kupameccset, talán az előző évad vége miatt is, amikor az NB III, Nyugati csoportjában simán, 3–0-ra nyert a BSC, igaz, akkor még nem ön, hanem Albert Flórián irányította az alakulatot.
– Én viszont azt éreztem, nem elég „élesek” a futballistáim. Majd úgyis a másik megoldja, majd úgyis történik valami a pályán, majd úgyis jön egy újabb lehetőség. De ez nem így van! Maximálisan koncentrálni kell, és akkor nincsen semmi probléma. Senki nem engedheti meg magának nemhogy itt, hanem a magyar futballban azt, hogy lebecsülje az ellenfelét, mert az tiszteletlenség a másik féllel szemben.
– A nyár elején, a kinevezésekor még arról „panaszkodott”, hogy nincs egy szabad perce sem. Mostanság is a megszokottnál többször szólal meg a telefonja?
– Csörög, de én nem szeretem.
– Akkor sem, ha gratulálnak?
– Egyáltalán nem.
– Komolyan?
– Abszolút nem foglalkoztat, mert tudom, hogy ebből a bajnokságból még rengeteg meccs van hátra. Jöhetnek sérülések, eltiltások, és most is azért vagyok nagyon kiakadva, mert van egy alapcsapat, és ha látnám, hogy jönnek a feltörekvő fiatalok, akik kiszorítják a többit, mert „meghalnak”, de ez a teljesítmény nulla! Amit múlt szerdán produkáltunk, az még az NB III-ban is kevés.
– Okozott eddig bárminemű meglepetést az NB II-es pontvadászat?
– Nem különösebben. Abszolút érződik, hogy profi bajnokság, nagyon-nagyon szervezett, nagyszerű csapatokkal és remek egyéni képességekkel találkozom, és szinte minden egyesületnél kiváló háttér van, nem véletlen mondják, hogy ez már profi osztály. Éppen ezért most kell nagyon odafigyelni, mert néhány hónap múlva őrület várható. Jövőre egész más lesz az NB II 20 együttessel, de most érthetően senki sem szeretne kiesni, netán pontokkal lemaradni.
– Be lehet már lőni, hová való a Budaörs?
– Nem, dehogy!
– Még most sem? Hiszen már az első félév közepén járunk!
– Nem és nem! A céljaink nem változtak, leghamarabb az ősz végén tudunk beszélni arról, hová lőhetjük be a csapatot. Én csak egy jó idénykezdést látok, de még nagyon messze vagyunk attól, hogy elérjük, amit előzetesen terveztünk.
– Ez a kupakudarc, ez a Hévízi úton kapott pofon akár még jól is elsülhet?
– Maradjunk annyiban, nagyon büszke vagyok arra, hogy kiváló sportemberekkel dolgozhatom együtt, mert egyikük sem olyan, aki azt gondolná, másabb, jobb labdarúgó lett és mindent kiráz a kisujjából. Ezt nem is engedném meg, hiszen alapból nem ilyen vagyok, sőt, még inkább nem ilyen lettem. Egy másodpercig sem engedem, hogy hátradőljenek. Ebben a hárompontos rendszerben villámgyorsan ki lehet fogni egy olyan szériát, amikor nem befelé, hanem kifelé pattan a labda, és akkor annyi. Többet tréningezünk, lévén erőnléti edzővel is dolgozunk, koncentráltak vagyunk és leszünk, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármikor is elhiggyük, ez a bajnokság már megvan, és nem eshetünk ki. Minden egyes héten, minden egyes meccsen meg kell feszülni, és ezt ez a múlt szerdai találkozó tökéletesen bebizonyította.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 48. lapszámában. A Budaörs legutóbb, az NB II 8. fordulójában, a Kisvárda otthonában 4–2-es vereséget szenvedett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: