Élete legeredményesebb mérkőzésén van túl az életveszélyes balesete után. Pekker Norbert, a Pest megyei III. osztály, Keleti csoportjában szereplő Kakucs 25 éves futballistája kis túlzással a kórházból egyenesen a meccsre, a Monorierdő otthonában megvívott találkozóra rohant.
A félidőben 0–1 volt az állás, aztán beállt, majd szinte rögtön betalált, és a 66., a 76. és a 87. percben is eredményesnek bizonyult, így Pekker Norbert hathatós közreműködésével nyert idegenben 6–1-re a Kakucs a bajnokság 6. fordulójában.
– Mégis, hogy történt?
– Nem mondom azt, hogy a munkahelyemen, mert kőművesként szoktam maszekmelót is vállalni – mondta Pekker Norbert, a Kakucs labdarúgója. – Felléptem a kovácsoltvas kerítésre, hogy színezzük az épületet, a többit pedig képzelheti… Amin fennakadtam, az a bordáim és a bőr között fúródott be, a mellkasomnál, közel a szívemhez. Azért ne féltsen, kijárok dolgozni, de csak vezénylem a munkát. Nem is játszottam volna a legutóbbi meccsen sem, de mivel csak Monorierdőre mentünk át, vittem magammal szerelést. Két hete engedtek ki a kórházból, az elmúlt hét kedden szedték ki a varratokat, de azt mondtam, elmegyek, és legfeljebb leülök a kispadra. Így is történt. Nem akarok nagyképű lenni, de szeretnék gólkirály lenni, ám úgy nagyon nehéz, hogy hiányoztam két bajnokiról.
– Most viccel? Más örülne, hogy él!
– Dehogy, miért tenném? Mondtam a mesternek, megpróbálok focizni, persze nem is akarták engedni, de ideges voltam, hogy a többiek kihagynak mindent. A 40. perc körül szóltam, hogy megyek melegíteni, mert szeretnék játszani.
– Szerencsére ezt végül senki nem bánta meg, kivéve a hazaiakat.
– Hála Istennek, jól sikerült a mérkőzés. A Monorierdő labdarúgói közül ismerek két védőt, megmutattam nekik a sebet. Nagyon korrektek voltak velem, nem könyököltek, nem rugdosódtak, az egész meccsen nagyon rendesek voltak, vigyáztak rám és nem csúsztak oda.
– A „megye-háromra” nem ez a jellemző, úgyhogy ezúton is minden tisztelet az említetteké.
– Egyáltalán nem ezt tapasztalom én sem. Nagyon sportszerűek voltak, nem gondoltam volna, és nagyon köszönöm ezt nekik, ahogy Farkas Rolandnak és Tóth Istvánnak is, hogy visszajöttek Kakucsra, mert nagyon „visz” minket a két középpályásunk, ahogy a csapatnak is köszönöm a sok gólt.
– Az első labdaérintéséből betalált?
– Mi kezdtük a második félidőt, a középpályán Tóth István és Farkas Roland nagyon szépen felhozták a labdát, kirakták a szélre, jött a beadás, csináltam egy cselt és berúgtam, ennyi. Alig több mint 40 másodperc telhetett el.
– Élete legkorábban szerzett gólja volt, ugye?
– Nem, a serdülőben szereztem már előbb is gólt. Úgy történt, hogy közepet kezdtünk, a középpályáról benyesték a két védő közé a labdát, én meg mentem, berúgtam, azt csumi. Alig 30 másodperc lehetett.
– Nagyon lazán formálja a szavakat, pedig a Monorierdő otthonában egy félidő után nem lehetett könnyed kvaterkázás az öltözőben, hiszen ,,csak” 1–0-ra vezettek.
– Az ellenfelünket dicsérem, mert ügyesek voltak, és ekkor még volt erejük, de a másodikban elfáradtak. Mi fiatalok vagyunk, lefutottuk őket, ennyiből szerencsénk volt, viszont sok ziccert kihagytunk.
– És ön?
– Nekem most négyből négyet sikerült berúgnom.
– A felnőttek között tétmeccsen szerzett már ennyi gólt?
– Nem, még soha.
– Hármat?
– Kettőt rúgtam, mégpedig az Újhartyánnak. Az a szezon volt pályafutásom legjobb évada is ráadásul. De ha őszinte akarok lenni, miután a „megye-kettőből” kiestünk, a járásban sokkal gyengébbek az ellenfelek.
– Ennyire nagy a differencia?
– Tavaly sajnos folyamatosan kikaptunk félig-meddig ugyanazzal a csapattal. Most harmadikok vagyunk… Gyengébb, sokkal gyengébb minden itt, mint feljebb.
– Célként tűzték ki a visszajutást?
– Igen, vissza szeretnénk kerülni, meg akarjuk nyerni a bajnokságot, csak az a baj, itt van a mi csoportunkban a Táborfalva és a Nagykőrös is, márpedig mindkét gárda nagyon erős, a ,,megye-kettes” szintet biztosan megütik, és nekünk velük kell felvenni a harcot.
– Hétvégén sem vár könnyű kaland a Kakucsra, hiszen a harmadik játszik az elsővel.
– Így van, és bár nem szeretném magamat elbízni, de van egy ismerősöm Albertirsán, aki azt mondta, nekik eddig könnyű meccseik voltak, most jönnek a nehezek. Nekünk most két nehéz után fog jönni három könnyebb, így pont jó ez a sorsolás. Remélem, megverjük az ’Irsát, főleg hazai pályán.
– Mi dönthet?
– Az, hogy ki akarja jobban megnyerni a meccset, csak ennyi.
– Milyen formában várja a találkozót?
– Olyanban, hogy megint a cserepadon kezdek…
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 47. lapszámában. Azóta a Kakucs hazai pályán 2–2-re végzett úgy, hogy Pekker Norbert valóban a kispadon kezdett, ám a szünetben beállt, és a második félidőben két gólt szerzett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: