Nincs mitől félnie, éppen ezért őszintén beszélt a honlapunknak adott interjújában többek között a csapatát érintő bundavádról is Csintalan Csaba, a Pest megyei I. osztályban szereplő Törökbálinti TC edzője, az együttes korábbi kiváló támadója.
Sohasem volt a hátvédek kedvence. Szinte a semmiből is gólt szerzett, és ehhez elég volt egy pillanatnyi kihagyás, egy másodpercnyi figyelmetlenség. Csintalan Csaba rendre ott termett, lőtt vagy fejelt, és a kapus csak dobhatta vagy rúghatta a labdát, egyenesen a kezdőkör irányába. Csintalan Csaba 45 évesen immár a másik oldalon van, tehetséges fiatalokból próbál meg ütőképes, megalkuvás nélkül futballozó csapatot csiholni. Olyat, mint amilyenben hajdanán ő is játszott.
– A III. Kerület okos vagy a Budaörs kellőképp visszafogott futballja lepte meg inkább?
– Nem ilyen szempontból néztem a meccset – mondta Csintalan Csaba, a Törökbálint edzője, aki szerda délután megtekintette a Magyar Kupa 2. fordulójában lejátszott III. Kerület–Budaörs találkozót, amelyen az óbudaiak 2–0-s diadalt arattak. – A Budaörs színeiben a szakvezető azoknak adott lehetőséget, akik nem sokat játszottak a bajnokságban. Nyilván tűzben kell tartani minden labdarúgót, mégis, azt azért hiányoltam, hogy akik kevesebb lehetőséghez jutnak, nagyobb elánnal próbálják bebizonyítani, hogy helyük van a kezdőben. Ez egy ilyen meccs volt, a Kerület meg jól cserélt, hozzá kell tennem. Megérdemelten is nyert, bár ha pontozásos sportág lenne, az első félidő a Budaörsé volt, csakhogy a gólokat a Kerület szerezte.
– A szakmai kíváncsiság hajtotta?
– Ó, engem sok minden hajtott. Nyilván anno Budaörsön játszottam, Miskei Attila személye miatt a csapat is érdekelt, no és a Kerületben is eltöltöttem egy röpke időszakot, úgyhogy az óbudaiak is a szívemben vannak, nem is szólva arról, hogy az egyik legjobb barátom nemrég még edző volt itt. Ez így már elég sok momentum, és természetesen érdekelt, hogy egy NB III-as és egy NB II-es élcsapat mire megy egymással.
– Bár a Hévízi úton a lelátón ült, mindez nem megszokott Törökbálinton, mert ott leginkább hullámvasúton… Az minek köszönhető, hogy egyszer szanaszét verik a csapatát, aztán egy hétre rá kétgólos sikert arat a fekete-fehér sereg?
– Jól „bekérdezett”… Őszinte leszek, becsülettel felkészültünk arra a Pilis elleni, 8–0-ra elveszített mérkőzésre is. Tudtuk, hogy hatpontos meccs lesz, tudtuk, hogy ugyanúgy kiesőhelyen álló, addig három pontot szerző együttessel találkozunk, és mégis, az első perctől kezdve alárendelt szerepet játszottunk, motiválatlanok voltunk. Nyilván a 0–4-es félidőben már látszott, hogy ennek katasztrofális vereség lesz a vége. Nehéz erre mit mondani, szakmailag nem is akarnék, meg aztán bármit is említenék, mindenki megtalálna, hogy úgysem értek hozzá, de hát ezt is be kell vállalni. Azt szokták mondani, meg kell járni a poklot, és nekem ez két hete sikerült. De volt annyi tartás a csapatban, hogy a következő héten győztünk 3–1-re az Üllő ellen. Csak hát a hétvégén megyünk Taksonyba, ahol megint csak ki tudja, mi lesz.
– Például presztízsmeccs, hiszen korábbi játszótársa, az elnyűhetetlen Bábik Tibor a negyedik ikszen túl is úgy nyesi a szabadrúgásokat a hálóba, mint Novak Djokovics a tenyerest Wimbledonban.
– Becsülettel tesszük a dolgunkat, de azt mindenkinek tudnia kell, hogy részben 1996-ban született srácok alkotják a kezdőcsapatunkat, tehát fiatalok, kellő rutin nélkül. A labda gömbölyű, de tisztában vagyok az erényeinkkel és a hátrányainkkal is. Mert azt azért el kell ismerni, hogy ez a megye-egy már nem az, amelyik két-három évvel ezelőtt volt. Az átszervezések miatt ez egy erős bajnokság, márpedig a mi tervünk az önkormányzati döntéseket figyelembe véve egy helyi magra támaszkodó csapat kialakítása lehet.
– Az újbóli NB III-as szereplés tehát csak hiú ábránd?
– Rövidtávon nem valószínű, hogy a harmadosztályba jutunk, hiszen fiatal játékosokkal és önkormányzati támogatás, azaz pénz nélkül létezünk, de úgy gondolom, ha ez a társaság együtt tud maradni és külső tényezők nem befolyásolják, avagy nem lesznek csatározások, amiről itt mindenki beszél Törökbálinton, hiszen mindig forr a levegő, akkor két-három éven belül szép sikereket elérő csapat alakulhat ki. Legalábbis ezt remélem.
– Bulvárlapot olvas?
– A Blikkre gondol?
– Például.
– Természetesen, ráadásul fel is hívták a figyelmemet, hogy benne lesz ez a cikk, ezért megvettem és elolvastam.
– És mit szólt hozzá? Hiszen a második fordulóból elhalasztott, szeptember másodikán, szerdán bepótolt, az újonc Nagykáta elleni, hazai pályán 4–2-re elveszített bajnoki azért lett gyanús, mert a találkozón volt két tizenegyes, egy kiállítás, valamint egy öngól is született, utóbbival alakult ki a végeredmény
– Két dolgot nem értek, de lehet, még többet is. Az egyik az, miként lehet Magyarországon megengedni, hogy megye-egyes mérkőzések, urambocsá’ utánpótlás-meccsek, felkészülési találkozók szerepelhetnek bármelyik fogadási oldalon? Ez számomra nonszensz, de az elmúlt egy-két esztendő történéseit elnézve én már nem lepődöm meg semmin… A másik az, hogy állítólag 51-szeres pénzt hozott a Nagykáta győzelme ellenünk, de a cikkből az nem derült ki, így meg kellene nézni: valaki nyert ennyit? Egyáltalán valaki megfogadta ezt a meccset? Mert ha nem, akkor mit kapizsgálunk? Ha senki nem nyert nagy pénzt, akkor hol a hír? Ennek nyilván utána lehet nézni, és ha volt ilyen, akkor vizsgálódjanak! Egy biztos, a törökbálinti csapat bátran áll bárminemű vizsgálat elé, és szerintem a nagykátai is, mert ha valakit ebben az ügyben elő kell venni, az nem a huszonkét labdarúgó bármelyike. Van egy öltözői szabályzatunk, amelynek van jó néhány pontja, amiben benne van, milyen sportorvost vehetnek igénybe, milyen szerelésben kell jönniük meccsre, és persze az is, hogy a saját mérkőzésükre semmilyen formában nem fogadhatnak a labdarúgóink.
– Nem észlelt gyanús jeleket?
– A Nagykáta nem tehetett arról, hogy ennyi gólt kellett rúgnia. Csak élt azzal a lehetőséggel, amit más biztosított neki, és ezt nem tőlünk kapta. Egyetlen szabályos találatot szerzett a vendégcsapat, az is a mi öngólunk volt. Egy belőtt labdába beleért az egyik játékosunk, ami a kilencvenakárhányadik percben már nem osztott, nem szorzott.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: