Szeptember 20-án, vasárnap Hacker Gábor megsegítésére négy csapat részvételével jótékonysági tornára került sor.
A Teremtő csütörtököt mondott, így az Életet küldte csatába, amely edzésben lehetett, mivel felettébb nagyot ütött. Mintha Mike Tyson-álarcot viselt volna, úgy csapott bele a hömpölygő, őrjöngő tömegbe. A Ferencváros női kézilabda-csapatának bajnoki címét ünnepelték a zöld-fehér mezbe bújt nők és Fradi-sálas férfiak. A hangulat a tetőfokára hágott a Népligetben, hiszen már hajnal kettőre járt az idő, ami hirtelen megállt. Nem volt tér, elveszett a jókedv, csak a riadalom, a rémület maradt, de a barátok közül valaki gyorsan kapcsolt és újraélesztést alkalmazott. Hacker Gábor május 14-én született újjá.
A Honvédkórház csak belülről tűnik csendesnek. Amíg kinn robognak az autók, buszok és villamosok, odabenn a nyugalom az úr. Erre volt és van szüksége a 26 éves férfinak, aki élete egyik legnagyobb meccsét vívja. Nem az FTC vagy a Dunakeszi Kinizsi futsalcsapatában, hanem a való világban, ahol nem a pontokért, hanem a létért, az egészséges életért zajlik a küzdelem. Nagyjából egy hónap után felébredt a kómából a kiváló kapus, és akik ott voltak vele, állítják, mindez „Haki” akaraterejének és az őt körülvevő szeretetnek volt köszönhető. Nem túlzás, zarándokhellyé változott az egészségügyi intézmény, hiszen mindig jött vagy ment, netán várakozott valaki, hogy bejusson a sportemberhez.
Makó a legvirágosabb magyar város, amelyet a török hódoltság alatt többször elpusztítottak, de valahogy mindig újratelepült. Talán nem véletlen, hogy a sors akaratából újabban itt, a szülői házban telnek a napjai Hacker Gábornak. Gyógytornász, logopédus és masszőr váltja egymást nap, mint nap, hogy a férfi ugyanolyan legyen, mint régen. Mindez azonban nem kevés költséggel jár, de a barátok és persze a Fradi-család tagjai összefogtak. Így történhetett, hogy szeptember 20-án, vasárnap reggel kilenctől jótékonysági tornát rendeztek Dunakeszin, a Radnóti Miklós Gimnáziumban, négy csapat részvételével. A 1000 forintos belépő mellett lehetőség volt 5000 forintos támogatói jegy váltására is, és szerencsére a tikettek úgy fogytak, mint majáliskor a vattacukor. A futball ezúttal másodlagos volt, mégis, a Hacker Gábor Baráti Köre elnevezésű csapat végzett az első helyen, másodikként zárt a Vasas, harmadik lett a Ferencvárosi FC, negyedik pedig a Dunakeszi Kinizsi.
Felemelő és felkavaró pillanatból nem volt hiány, de nem ezért volt nehéz beszélnie a vasárnap történtekről a testvérnek, a korábban többek között Budafokon és Pápán futballozó Hacker Bencének. „Hogyan éltem meg? Ha röviden kellene válaszolnom, azt mondanám, remek volt, szuper érzés volt ott lenni, vagyis inkább úgy helyes, hogy nagyszerű volt így ott lenni. Így, hogy Gábor már jobban van. Ha kicsit mélyebben megyek bele, akkor is ide jutok. De ez olyan dolog, amiről nehéz beszélni. Senkinek, de tényleg senkinek nem kívánom ezt az egészet. Ugyanakkor tudom, ez nem így működik, valamiért megtörtént ez a szörnyűség. Aki ezt az egészet végigcsinálta vele, annak nehéz erről beszélni… Óriási csata ez és borzasztó nehéz, most mégis jól alakulnak az események. Az elején az a néhány hét nagyon kemény volt, de minden egyes nap reménykedve, bizakodva, hittel voltunk Gábor mellett a legelső perctől fogva. És akkor itt volt a vasárnap. Fantasztikus volt, tényleg! Remek szervezés, színvonalas meccsek, és ami ennél fontosabb, sok jó, a testvéremnek kedves ember. Neki és a családnak is nagyon nagy feltöltődés volt ott lenni, lelkileg rengeteget jelentett érezni ezt az óriási szeretetet, támogatást, ami körülveszi Gábort. Valamit biztos jól csinált Gabi, mert tényleg rengetegen szurkolnak neki és próbálnak segíteni. Ha lehet így fogalmazni, a torna időpontja is jól el lett találva, mert Gábor most fizikailag és szellemileg is elért egy olyan szintre, hogy részt tudjon venni egy ilyen eseményen. Jól sikerült tehát a vasárnap, aki ott volt, gondolom, jó érzéssel ment haza. Egy biztos, a család, a közeli barátok és Gábor – bár elfáradt nagyon a nap végére – igen. Végezetül nincs mit tennem, mint megköszönjem minden szervezőnek, résztvevő játékosnak és a kilátogató nézőknek, hogy itt voltak.”
A naptár vasárnapot mutatott, a Radnóti Miklós Gimnázium mégis élettel volt teli. Derűs volt ez a nap, és a derű az emberek lelkébe is kezdett beköltözni, kiszanálva a fekete festéket és a gond-csomagot, amelyek az ajtón kívül találtak menedéket, de van, ami mindenkor ott lesz és ott is marad. A vasárnap viselt szürke pólón egy önkívületben őrjöngő férfi fotója, felette felirat feszül: küzdeni mindig, feladni soha. Isten a hetedik napon pihenni tért.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: