A szünetben 0–3 volt az állás. Innen már nem lehetett visszaút a Szigetszentmártonnak, különösen úgy nem, hogy a szigetcsépi Komlósi Gábor tarthatatlannak bizonyult. A 32. születésnapját szeptember 7-én ünneplő labdarúgó a szünet után sem állt le, mesterötösével pedig könnyed, 5–1-es vendéggyőzelem született a Pest megyei III. osztály, Déli csoportjának 5. fordulójában lejátszott bajnokin.
A legrutinosabbak egyike, aki a hátán viszi a csapatot. Nem először, és aligha utoljára.
– Belegondolt már abba, milyen lenne, ha Komlósi Gábor, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének újdonsült elnöke mondaná a magáét valamelyik meccsén vagy egyszerűen csak beolvasná az esti híradó után kimért hangon, hogy Komlósi Gábor gólt szerzett?
– Ez így még nem fordult meg a fejemben, de biztos nagy élmény lenne számomra, hogy a névrokonom közvetítené a mérkőzésünket – mondta Komlósi Gábor, a Szigetcsép labdarúgója.
– Éppenséggel meglehetne rá a sansz, mert az edzője szerint a megyei I. osztályban is megállná a helyét.
– Már nem gondolom így.
– Hogyhogy?
– Mert ahhoz több edzés kellett volna. Ha többet tudok foglalkozni a futballal, így lenne.
– Mivel foglalkozik a hétköznapokon?
– Egy multi cégnél vagyok gyártósori munkás.
– Még a végén a Szigetcsép SE-nél is kinevezik ebbéli minőségében, hiszen a múlt hétvégén olyannyira gyártotta a találatokat, hogy meg sem állt ötig. Kész szerencse, hogy a meccsüknek háromnegyed hatkor lett vége…
– Öt gólt szereztem szinte minden évben legalább egyszer. Tavaly volt egy Szigetbecse elleni mérkőzésünk idegenben, ahol 4–1-re nyertünk úgy, hogy mindegyik találatunkat én rúgtam. Aztán a visszavágón „égtünk” 2–1-re, ám beálltam és 20 perc alatt sikerült megfordítanom egy mesterhármassal az eredményt. Vannak nagyon jó emlékek, a csapat számít rám, illetve hála Istennek, a képességeim adottak, csak még mindig kevésnek érzem a teljesítményemet.
– Nem valószínű, hogy a riválisok is így látják.
– Biztos, mert kaptam ajánlatot a ,,megye-kettes” Ráckevétől, és megkerestek a szintén a Déli csoportban szereplő újonc Bugyi ASE-tól is, hogy nem szeretnék-e átigazolni hozzájuk?
– Miért nem ment?
– Mondtam, hogy köszönöm, de nem. A munkámon kívül rengeteg pluszmelót vállalok, amellyel a családomat tartom el, márpedig ebből nem tudnék annyit kasszírozni, mint a pluszmunkákkal.
– Egy percig sem bánta meg a nyári döntését?
– Elgondolkodtam rajta, hogy jó lenne egy osztállyal feljebb lépni, de istenigazából nincs hozzá lelkierőm. Inkább a családdal maradok, semmint heti két-három edzésre járjak, plusz hétvégén meccsre.
– Tulajdonképpen hobbifutballista volt és az is maradt?
– Így van. Próbálok itt segíteni a fiataloknak, akik most illeszkednek be a csapatba és igyekszem nem cserbenhagyni őket, hogy néha egy-egy jó eredményt fel tudjunk mutatni.
– Mire lehetnek képesek?
– Nincs nagy cél, nincs dobogós hely kitűzve, de a lehető legjobbat, legtöbbet kell kihoznunk minden mérkőzésből. Ha jó játékkal kikapunk, akkor sincs baj. A fiatalokat építsük be, ez a fő szempont, csak hát sajnos nem vagyunk valami hű, de sokan. Abból kell gazdálkodnunk, ami van.
– Csak a meccseken találkoznak?
– Nem, de erőnléti edzések vagy technikás tréningek nincsenek. Összejövünk szerdán és pénteken, ki hogy tud a munkájától függően lejönni. Persze, nem mindig tud mindenki ott lenni, így van, aki csak pénteken, míg más csupán szerdán edz.
– Mindezek tükrében az eddigiekkel elégedett vagy lehetne sokkal jobb is a helyzet?
– Az első meccsel, a Dunafüred elleni találkozóval nem vagyok kibékülve, ahogy a saját teljesítményemmel sem voltam. Ha azt tudtam volna hozni akkor, mint amit a múlt hétvégén Szigetszentmártonban, akkor a három pontot is elhozzuk Százhalombattáról. Sebaj, majd legközelebb.
A CSAPAT NYERTE A LEGTÖBBET. „Ha tudna edzeni mindennap, akkor Magyarországon bárhol játszhatna. Na jó, ez így erős volt, de a megyében, az első osztályban simán futballozhatna.”
Bruszt György, a Szigetcsép trénere fogalmazott labdarúgójával, a mesterötösig jutó Komlósi Gáborral kapcsolatban. De vajon ennyire sima volt a múlt hétvégi megméretés is?
„Nagyon – folytatta Bruszt György. – Komlósi Gábor rúghatott volna körülbelül tízet, volt még háromszor a kapussal szemben úgy, hogy nem ment vele senki. Fogadásokat kötöttek menet közben, amikor egy az egyben kilépett, mi lesz, hiszen annyi idő volt, hogy a fogadásokat még le is tudtuk zárni…”
90 percet követően a meccsel is ugyanez történt: 1–5 lett a vége.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 45. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: