Fontos, önbizalom-növelő győzelem volt. Az eddig remeklő Sóskút otthonában aratott 4–0-s sikert az Alsónémedi a Pest megyei II. osztály, Déli csoport 5. fordulójában, mégpedig a 20 esztendős Budai László vezérletével.
Mintha hullámvasúton ülnének. Könnyednek mondható diadalok otthon, váratlan, nagy különbségű vereségek idegenben. Négy fordulót követően ez volt a helyzet az Alsónémedivel, ám talán nem túlzás kijelenteni, az elmúlt víkenden, a Sóskút otthonában az önbecsülésükért is futballoztak az ASE labdarúgói.
– Úgy kellett ez a győzelem, mint…?
– Egy kiló kenyér – vágta rá Budai László, az Alsónémedi labdarúgója, aki a 3., a 20. és a 70. percben vette be a sóskúti Szabó Zoltán kapuját.
– Akkor alaposan ki lehettek éhezve a sikerre, ön pedig jókora karéjt tudhat a magáénak még akkor is, ha a három találatából kettőt büntetőből szerzett.
– Jól informált, de mindig is azt vallottam, hogy a 11-esből szerzett találat ugyanannyit ér, mint egy akciógól.
– Egyetértünk, de abban is, hogy nem volt nehéz meccs? Merthogy a 4–0-s végeredményből ez következik.
– Hála Istennek, már az elején meg tudtuk szerezni a vezetést, így egy kicsit könnyebb volt. Úgy gondolom, megérdemelten nyertük meg a mérkőzést.
– Egy percig sem tartottak a Sóskúttól, amely eddig remekül helytállt?
– Ellenfelünk valóban nem szerepelt rosszul, de egyáltalán nem féltünk tőle. Megmondom őszintén, senkitől nem tartunk ebben a mezőnyben, minden egyes ellenféllel szemben úgy lépünk pályára, hogy győzelemre játszunk. Mindig a három pont megszerzése a cél, legyen a riválisunk a tabella első vagy éppen utolsó helyezettje.
– Alighanem az egyik legjobb meccsén van túl, amit az Alsónémedi színeiben játszott.
– Ez azért túlzás, mert volt jó néhány olyan mérkőzés, amikor ugyanilyen jól ment a játék, annyi különbséggel, hogy akkor mondjuk nem sikerült három gólt szereznem, de gólpasszban és több jó passzban mutatkozott meg mindez.
– Az igaz, hogy ezúttal nem állítottak önre követőt, és ezért is fickándozhatott?
– Cáfolnám, mert úgy érzem, általában tízből kilencszer követő emberfogással játszom végig a mérkőzéseket. Valaki mindig rám van állítva.
– Nehéz futballozni és kibontakozni, rendszerint a maximumon pörögni úgy, hogy a nyakán lógnak?
– Egy fokkal nehezebb, mintha nem így lenne, de ezért vagyok a pályán abban a pozícióban, ahol, hogy ezt megoldjam, és úgy gondolom, eddig az eredmények is azt mutatják, ez elég jól működik.
– Amennyiben teher, ez olyannyira elismerése is az eddigi teljesítményének, nem?
– Bizonyára úgy vannak vele az edzők, hogy olyan játékos futballozik az ellenfélnél, aki bármelyik pillanatban képes eldönteni a mérkőzést. Még ha nem is nagy divat mostanában az emberfogás, megpróbálnak kivenni a játékból, amivel nincs is semmi probléma, viszont úgy gondolom, ezáltal a csapattársaimnak sokkal nagyobb területük van, így voltaképpen még segítem is az együttesemet.
– Az NB III-ból nem vezetett hosszú út a „megye-kettőbe”, pedig több, sokkal több lenne önben a jelenlegi szintnél.
– Így van, én is úgy gondolom, hogy sokkal többre vagyok hivatott.
– Akkor?
– Mielőtt Alsónémedire igazoltam, az NB III-ban játszottam a Tököl színeiben, majd jött egy munkalehetőség, így az iskola és a meló mellett nem tudtam volna vállalni a heti öt edzést plusz az ifi- és a felnőtt mérkőzést. Ekkor döntöttem úgy, megpróbálom a lehető legjobb megoldást választani, hogy munka mellett mégis futballozni tudjak, holott volt érdeklődés irántam magasabb osztályból is, de egyelőre ez van.
– Felmérte, hogy a labdarúgásból nem élne meg úgy, mint a civil állásából?
– Tény, hogy annyit nem tudnék a futballal keresni, mint a munkával. Magyarországon most nagyon nehéz olyan csapathoz igazolni, ahol jó fizetéseket adnak. Nyilván nem kétszáz- vagy háromszázezreket, de munka melletti kiegészítésként most sem panaszkodom.
– Már lemondott arról, hogy…
– Egyáltalán nem mondtam le róla, mert akkor nagyon rossz úton járnék, ha húszévesen elköszönnék az álmaimtól, hogy magasabb osztályban szerepelhessek. Ez egy átmeneti megoldás volt, egyelőre jól érzem magam Alsónémedin, nincs semmi probléma körülöttem, aztán ahogy hozza a sors, ha lesz olyan lehetőség, válthatok is.
– A csapattal is megteheti ugyanezt, amennyiben túlszárnyalják az előző évadban elért helyezésüket.
– A második helyen végeztünk, ami nagyon jó eredménynek számított, és igyekszünk minél jobb teljesítménnyel kirukkolni. Remélem, hogy a dobogó valamelyik fokát megcsípjük a jelenlegi szezonban is.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 45. lapszámában. Azóta az Alsónémedi hazai pályán 1–1-re végzett a Százhalombattával.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: