Szeptember 16-án, szerdán felavatták a DVTK stadion főépületének bejárata mellett a fájdalmasan fiatalon, mindössze 20 esztendős korában elhunyt néhai diósgyőri kapus, Rakaczki Bence emléktábláját.
A nyár egy utolsó mosolyt küldött az ősznek, majd hurrikánszerűen tovarohant. Meglett férfiak és megszeppent gyerekek cidriztek a közel harminc fokban, miközben emlékképek után kutattak.
Fekete betűk a hófehér lapokon. Egy fiatal férfi szavait idézi az Észak-Magyarország.
„Mikor élhetek majd úgy, mint bármelyik egészséges ember, mikor mehetek társaságba? Ezekre a kérdésekre, ha minden jól megy, legkorábban fél, de inkább egy esztendő múlva tudok felelni. Arra pedig egyenesen nem tudok választ adni, hogy mikor védhetek legközelebb.”
Az egykor kilencvennégy kilós sportember akkor már csak hetvenegyet nyomott. Fogyott, egyre csak fogyott, mintha készülne a strandszezonra, a lüktető miskolci életre. És a férfi abban a 2013 tavaszán adott interjúban szembenézett a halállal. Rakaczki Bence méltósággal a lelkében harcolt a leukémiával. Hol elhessegette a gondolatot a steril szoba környékéről is, hol arra gondolt, megannyi futballista túlélte, legyőzte, lebirkózta az alattomos kórt Kövesfalvi Istvántól Szeiler Józsefig. Az ifjú szervezet tavaly január 16-án már nem azonosult a földi léttel, de a lelke itt maradt. Halála első évfordulóján alapítványt neveztek el róla, amelynek célja Rakaczki Bence szellemiségének ápolása, nagypályás emléktornák szervezése, valamint a helyi utánpótlás megsegítése. Rakaczki Tamás, az elhunyt kapus bátyja annak idején úgy fogalmazott, Bence tudta, hogy a sportban a tehetség nem elég a sikerhez, kell még hozzá akarat, alázat, becsület és szorgalom is. Akik szerdán ott álltak és figyelték a mozdulatokat, az elcsukló hangú beszédeket, pontosan tudták, a nyárnak vége. Az ősz bekebelezte az aranyéletet, fekete zászlót hátrahagyva a hófehér falakon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: