Három, mondhatni sima vereség után állt fel a kispadról Szimandl Gábor, a Tárnok voltaképpen mindenese. Az egykori kiváló kapust egy szintén korábbi cerberus váltotta a kispadon. Kaszás Attila a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának 4. fordulójában be is mutatkozott a társulat élén – vereséggel.
A pályafutását a BVSC-ben kezdő, majd az MTK-ban nevelkedő, egykori ifjúsági válogatott kapus mindössze 33 esztendős korában visszavonult, és Kaszás Attila immár az edzősködést tartja a legfontosabbnak. Másfél hete, a 4. játéknapon, Százhalombattán, egykori klubja otthonában mutatkozott be a Tárnok trénereként, éspedig úgy, hogy egylete 5–0-s kudarcot szenvedett.
– Váratlanul érte a felkérés? Vagy a korábbi kapuskolléga, Szimandl Gábor azt mondta, „Kasza, innentől kezdve tiéd a csapat, annak minden felelősségével”?
– Csak az egyik oldalról ért váratlanul – mondta Kaszás Attila, a Tárnok edzője. – A két héttel ezelőtt, vasárnap lejátszott meccs után benne volt a levegőben a váltás. A másik oldal pedig éppen ez: nem lepett meg, hogy Gábor úgy érezte, ez már sok neki. Ne felejtsük el, ügyvezető, elnök és edző is volt egy személyben, ami megterhelő, ezáltal önmagában is óriási dolog és nagyra becsülendő, hogy eddig így bírta és energiát fordított mindenre. Úgy gondolta, nem tudja tovább vállalni. Másnap, azaz hétfőn keresett meg azzal, hogy Kovács Lászlóval együtt azt szeretnék, hogy én legyek az edző a továbbiakban.
– Sokáig vacillált?
– Részben nem, mert ugye mi együtt dolgozunk a Tárnok-Bolhában az óvodásoktól a felnőtt csapatig, és ha így tudok segíteni, természetes, hogy elvállalom a feladatot, de azért igencsak át kellett gondolnom, miként tudom megoldani, hiszen új helyzet teremtődött, így hosszabban agyaltam.
– Még vígan védhetne, akár magasabb szinten is.
– A nyáron abbahagytam a labdarúgást. Azt mondtam magamnak, most már csak az edzőségre szeretnék koncentrálni.
– Egyszerűbb játékosként foglalkozni a futballal, mint trénerként?
– Az első meccsem után nyilván azt mondom, hogy egyszerűbb, de alighanem több találkozót követően sem változik majd a véleményem. Csakhogy ha némiképp elvonatkoztatunk, az edzősködést és az aktív játékot hét évig csináltam együtt. Istenigazából fokozatos volt az átállás, de most már az értékrendemben előrébbvaló az edzői pálya. Legutóbb az U16-os csapatunknál dolgoztam teljes erőbedobással. Azt gondolom, szép szakma az edzői, remélem, sok sikerben lesz részem.
– Mikor csinál a felnőtteknél a Bolhából elefántot?
– Hiszek abban, hogy minél előbb. Mindenesetre ezen dolgozunk, márpedig a munkának előbb vagy utóbb meglesz az eredménye.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 44. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: