Már az első félidő is róla szólt. Három perc alatt duplázott, és bár a lefújás előtt közvetlenül szépített a Galgahévíz, a második játékrész derekán ismét Kacsuk Ádám volt eredményes, a szálakat pedig Pető II János varrta el végleg. A Vácszentlászló a 18 éves labdarúgó vezérletével verte hazai környezetben 4–1-re a riválisát a Pest megyei III. osztály, Közép-csoportjának 4. fordulójában.
A 10-es nagy napja. Nem először és aligha utoljára, merthogy Kacsuk Ádámban több van, sokkal több a megye-háromnál. Csak rajta múlik, mire viszi.
– Szép kis versenyfutás lesz ez, ahogy elnéztem a tabellát. Csak az aranyérem, és semmi más?
– Szeretnénk minél jobb helyezést elérni a bajnokságban, a cél a dobogó – felelte Kacsuk Ádám, a Vácszentlászló labdarúgója.
– Háromból három bajnokit nyertek, avagy a kezdés remek. Eddig ez is volt a realitás?
– Egyik meccsen sem volt a csapat a legjobb formában, szerintem ennél többre is képesek vagyunk.
– Legutóbb szombaton a Galgahévíz ellen arattak 4–1-es sikert. A nagyok között a legeredményesebb találkozóján van túl? Elvégre mégiscsak három találatig jutott.
– Igen, felnőtt pályafutásom alatt eddig ez volt a legeredményesebb mérkőzésem.
– Kizártnak tartom, hogy nem akadt közülük egy sem, amelyik jobban tetszett volna a másik kettőnél.
– Minden egyes gólomnak ugyanúgy örülök, a múlt hétvégi második találatomat találom az eddigiek közül az egyik legszebbnek.
– Ahogy tudom, az átlagnál több tehetséggel áldotta meg a Teremtő. Miért itt, a megyei harmadosztályban futballozik?
– Sajnos még nem adatott meg az a lehetőség, hogy magasabb szinten futballozzak.
– Tulajdonképpen hazatért, de aligha a szél sodorta vissza oda, ahonnan elindult.
– Az előző szezonban a Valkó U21-es csapatával sikerült megnyernünk a bajnokságot, valamint a Bajnokok Tornáját, ezután úgy gondoltam, kell a változatosság.
– És nem csupán ön lehetett így ezzel, hiszen a kapusposzton bevethető testvérével, Lászlóval Dányban és Valkóban is együtt futballozott. Az pedig nyilván az ő érdeme is, hogy eddig csupán négy gólt kapott a Vácszentlászló.
– Legnagyobb erősségének azt tartom, hogy hihetetlen akarat és alázat jellemzi őt. Minden mérkőzésen magabiztosságot sugároz a csapat felé és kifejezetten jó reflexe van.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy aktív pályafutásuk végéig mindig egy társulatban futballoznak majd?
– Örülök, hogy a testvéremmel focizhatok egy csapatban, és remélem, hogy ez a lehetőség mindig fennáll majd.
– Ön sem ússza meg, bár lehet, hogy ezzel a mindenkori riválisnak kedvezünk: mit tart a pályán saját maga legpozitívabb tulajdonságának, és mi az, amiben feltétlenül előrelépne?
– Legfőbb erősségem, hogy jól bánok a labdával, valamint kiemelném még a gyorsaságomat. Amiben viszont fejlődnöm kellene, az a helyzetkihasználásom. Még akkor is, ha legutóbb három gólt szereztem.
TÖBB MINT CSAPATTÁRS. A hétvégén győztes vácszentlászlói csapatban (is) két Kacsuk volt a pályán. A kapuban László állt.
„Nagyon örülök, hogy visszatértünk ahhoz a klubhoz, ahol elkezdtük a futballt – mondta Kacsuk László, a gárda 20 éves kapusa. – Korábban az U16-os együttesben játszottunk, most a felnőttek között, és reményeim szerint jó helyezést fogunk elérni a bajnokságban.”
A többes szám használata már csak azért sem véletlen, mert a két esztendővel fiatalabb öccse alapembernek számít.
„Évek óta játszom vele egy csapatban, ez így volt már Dányon és Valkón is. Mindenhol kiemelkedő labdarúgó volt, éppen ezért a véleményem az, hogy Ádámnak nem ezen a szinten kellene játszania.”
Bár a csatárok többsége megteszi a pályán, mi nem hagyjuk ki a ziccert: és Kacsuk Lászlónak?
„Magamról nem szeretek véleményt mondani, de ha akarja, kérdezze meg erről a testvéremet.”
Láthatták, olvashatták: megkérdeztük.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 43. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: