Az edző az élvonalból érkezett. Bücs Zsolt, a korábbi 2-szeres válogatott futballista megannyi tapasztalattal felvértezve, igazi világjáróként ülhet le a III. Kerületi TVE kispadjára.
Az óbudaiak az új szakember irányításával előbb hazai környezetben 4–1-es vereséget szenvedtek az Érdi VSE-től, majd ugyancsak otthon némi meglepetésre 1–0-ra legyőzték a kék-fehérek a Mosonmagyaróvárt. Az alábbi interjú Bücs Zsolt bemutatkozása előtt készült.
– Kettőt hátralépett, hogy egy-, de inkább két éven belül egyet előremasírozzon?
– Nagyon remélem, hogy ez így fog történni és a visszalépés nem lesz igazán az, ha érti, mire gondolok – mondta Bücs Zsolt, a III. Kerületi TVE frissen kinevezett trénere. – Egy feltörekvő klubról és modellről van szó, amely remélhetőleg hamarosan jó példa lesz a magyar labdarúgásban. Az utánpótlás-nevelés is elindult, hiszen nevelő egyesület szeretnénk lenni, de ha visszatérek a kérdésére, az én szakmaiságomhoz, nem visszalépés ez, hiszen vezetőedzőként dolgozhatok, a saját elképzeléseimet valósíthatom meg, amihez minden szakmai és egyéb segítséget megkapok.
– Vágyott már erre?
– Persze, hát hogyne! Szerettem volna egyedül dolgozni, de eddig erre igazán csak Sopronban volt lehetőségem, ahol úgy gondolom, a csapattal együtt sikeresek voltunk, mivel tavaszi másodikak lettünk. Ismét szerettem volna kipróbálni magam élesben, márpedig egy ilyen lehetőséget, egy ilyen kihívást az ember nem tud visszautasítani. Mindenhol vannak rögös utak, itt sem lesz perzsaszőnyeg, meg kell vívnia az embernek a saját harcát, amelyek elkerülhetetlenek, így volt ez Sopronban is. Remélem, ez a folyamat minél rövidebb ideig tart majd Óbudán.
– Tényleg kihívás ez a feladat? Ha jól tudom, az első évben az az elvárás, hogy biztosan bentmaradjon a csapat, egy év múlva pedig versenyben kell lenni az NB II-ért, és lehetőleg feljutást ünnepelni a szezon végén.
– Jók az információi, de… Biztos bentmaradás? Én nem így gondolkodom! Amit az ember kihozhat a csapatból, az legyen a maximum, helyezéstől függetlenül. Abból a szempontból mindegy, hogy ötödik vagy tizedik leszel, mert az a lényeg, hogy amikor leülünk az évad végén, meghúzzuk a vonalat, hogy itt és itt végeztünk, egymás szemébe tudjunk nézni, mert mindenki mindent megtett a sikerért. Ha így van, az jó. A feljutásról meg csak annyit, alapjáraton mindig azt mondják, bentmaradni sokkal könnyebb, mint felkerülni, és ez valóban így van. Rengeteg összetevőnek kell ahhoz klappolnia, hogy feljusson egy társulat, de én nem szeretnék ennyire előreszaladni.
– Sokat vacillált, amikor megkeresték a fővárosból?
– Őszintén? Nem.
– Akkor könnyedén köszönt el mindenkitől és ugyanígy libbent ki a Békéscsaba klubépületének ajtaján?
– Nem, mert minden válás nehéz. Vannak szokások, beidegződések, abból nem könnyű hirtelen váltani, de úgy gondolom, nekem ezt meg kellett tennem, és örülök, hogy megtettem.
– Mennyire tudta felmérni a III. Kerületi TVE keretét? Mert eddig nyilván nem az óbudaiak meccseit elemezte.
– Játszottam és le is vagyok igazolva a „blasz-egyes” Unionéhoz, így a Budapest-bajnokság, I. osztályát figyeltem, de az NB III-ig bezárólag képben voltam az eredményeket, az összeállításokat, a neveket illetően, főleg, miután immár egy hónapja jött a megkeresés, és az is jólesett, hogy a III. Kerület vezetése várt rám. Tudták, hogy nem egyszerű eljönnöm, hiszen élő szerződésem volt, de a békéscsabai elnök is nagyon korrekt volt és végül felbontotta a megállapodásunkat. Az viszont, hogy megfigyelő vagy elemző lettem volna, az nem teljesen így van, mivel nagyon sokat dolgoztam a csapattal. Az NB II-ben valóban sok helyre mentem meccset nézni, ám annál egyszerűbb nincs, hogy elmész a mérkőzésre, amit felveszel, kiírod dvd-re és elemzed. Ebben a szezonban nem kellett ezt a feladatot elvégeznem, de az fontos elem, hogy a riválisok miként mennek át támadásból védekezésbe vagy éppen fordítva.
– Volt, akit ismert a az óbudai keret tagjai közül?
– A kapus Szatmári Zoltánt, Filó Tamást, a csapatkapitány Kaszai Gábort, valamint Mayer Bencét igen, de nagyjából képben voltam, ám nagyon sok új játékosunk van. Amikor először leültünk tárgyalni a vezetőkkel és hazamentem, az első dolgom az volt, hogy megnézzem az interneten, kik alkotják a csapatot. De hogy milyen mentálisan egy labdarúgó, bírja-e a meccs-stresszt, azt csak akkor lehet megmondani, amikor élesben látja. Egyébként megnéztem az MTK Budapest II. elleni meccset élőben, illetve a Csepel és a Balatonfüred elleni bajnokit felvételről.
– Könnyebb vagy nehezebb dolga lesz? Hiszen Békéscsabán ugyan az NB I-ben tevékenykedett, mégsem Bücs Zsolt vállát nyomta a felelősség, az eredménykényszer terhe.
– Nézze, ha stábban gondolkodunk, nyilvánvalóan a vezetőedzőn van a legnagyobb felelősség, ezt jól tudja mindenki, de úgy gondolom, Békéscsabán is nagyon sok hasznos tanácsot tudtam adni, mint például miért most váltsunk játékrendszert, ha éppen nem azt játssza az ellenfél, amit vártunk. Azt mondom, minél magasabb szinten dolgozik az ember, annál jobb futballistákkal van körülvéve. Ott valamivel könnyebb, és bár nem akarok megbántani senkit, nyilván van olyan labdarúgó, aki azért játszik a harmadosztályban, mert NB III-as képességű. Persze vannak kivételek, mert amióta megismertem a srácokat, a hozzáállásuk jó, és nagyon pozitívan álltak hozzá a közös munkához. Meglátjuk, mennyit tudunk fejlődni, mindenesetre bizakodó vagyok, és kíváncsian várom, milyenek leszünk élesben, elvégre csakis ez számít.
A fenti interjú megjelent a Sportszelet 40. lapszámában. Hétfőn interjút közöl a Foci a köbön a III. Kerületi TVE korábbi edzőjével, Varga Lászlóval.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: