Legalábbis a kezdés bizakodásra adhat okot vezetőnek, trénernek, szurkolónak és szimpatizánsnak, no meg játékosnak egyaránt. A Béke téren ismét van miért lelkesedni, tűzbe-lázba jönni, bajnoki alatt és után énekelni, hangos szóval biztatni még akkor is, ha hosszú távon bármi megtörténhet. Elvégre a labda gömbölyű.
– Hobbi vagy munkaeszköz?
– Inkább hobbinak mondanám – felelte Balogh István, a Csepel edzője. – Robogóm van, meg aztán annyira nem vagyok fanatikus, viszont sokkal kényelmesebb, gyorsabb, mint egy autó. Szeretek motorozni, és ez a járgány tökéletesen megfelel abból a célból, hogy haladjak a városban. Pesterzsébeten lakom, Angyalföldre járok délelőttönként dolgozni, aztán onnan délután vissza Csepelre, szóval sokkal praktikusabb. De nehogy azt higgye, hogy a kocsisorok között elindulok és szlalomozok, már csak a koromnál fogva sem vagyok az a hebehurgya fiatal, és nagyon sokszor csodálkoznak, ha elengedek egy autót vagy egy kamiont.
– Edzésre is kétkerekűvel jár?
– Csak ha jó idő van, de a mérkőzésekre autóval megyek. A legutóbbi meccsre is a párom vitt ki, és azzal mentünk haza.
– Amennyiben ön nem is, a Csepel száguldozni fog majd az ősszel?
– Ha száguldozni nem is, de nagyon remélem, a legtöbbször olyan boldog perceket tudunk okozni a szurkolóknak, mint legutóbb hazai pályán. Fiatal a társaság, rutintalanok vagyunk még NB III-as szinten, ám azon leszünk, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsünk.
– Az első két meccsen négy pontot szereztek, ami nem rossz rajt még akkor sem, ha a legutóbbi két bajnokin kikaptak.
– Az ember előzetesen mindig aláírná azt, hogy az idegenbeli mérkőzésen döntetlent, míg a hazain győzelmet ér el a csapata, pláne úgy, hogy mindkettő abszolút reális volt.
– Tudom, hogy annak idején futballozott Csepelen, de miután az nem ma vagy tegnap történt, meg kell kérdeznem, hogyan került a Béke térre?
– Takács Krisztián tulajdonossal van egy közös csepeli barátunk, akinek a közbenjárásával ültünk le beszélgetni. És mivel nekem éppen nem volt csapatom, felvetődött, mi lenne, ha? Miután Krisztián vázolta, milyen lehetőségek és tervek vannak, én is elmondtam az elképzeléseimet, a gondolkodásmódomat, aztán egyezségre jutottunk.
– Mielőtt ez megtörtént volna, már akkor is követte a társulat szereplését?
– Folyamatosan figyelemmel kísértem a csapatokat, az eredményeket, hiszen a „blasz-egyben” és a „megye-egyben” is sokat dolgoztam az elmúlt időszakban. Főleg azon együttesek szereplésére figyeltem jobban, ahol játszottam vagy edzősködtem. Úgyhogy valamilyen szinten képben voltam, már csak azért is, mert a korábbi szakmai igazgatóval, Gabala Krisztiánnal dolgoztam együtt 2007-2008 tájékán az angyalföldi Láng Vasasban.
– A szurkolók tudták, hogy közéjük való, hogy annak idején játszott a Csepelben?
– Volt, aki emlékezett rá, de akadt, akinek újdonság volt, hogy anno szerepeltem a klubban. Beszéltem velük és a klubhoz közelálló emberekkel, mert bár nem sokat voltam itt, de az szép időszaka volt a Csepelnek, mivel egészen jó eredményt értünk el.
– Talán a legmarkánsabb, legjobb szurkolótábora NB III-as szinten volt és jelenlegi egyesületének van, amit immár testközelből tapasztalhat.
– Ez így van, és meglepetés is volt számomra, mert erről nem volt tudomásom. Amikor idekerültem, már hallottam, hogy van egy nagyon komoly szurkolói háttér, és ahogy ezt élőben is tapasztaltam, az valami nagyon jó dolog. Amikor egy NB III-as csapatnak így tapsolnak, így ünneplik a játékosokat, amit átéltem a Kerület-pályán is, arra azt mondom, kevés NB-s gárda mondhatja ezt el magáról.
– Amikor játékosként tartozott az egyesülethez, mindez még nem létezett ebben a formában?
– Nem emlékszem, hogy ennyire markáns lett volna a jelenlétük. Persze akkor is voltak nézők, hiszen az NB I-ben jól szerepelt a csapat, de a szurkolás nem volt ennyire erős és jellegzetes, mint ami most van. Jöttek, néztek bennünket, ha gólt rúgtunk, szólt a taps, de nem rémlik, hogy ilyen kemény mag állt volna mögöttünk, pedig akkoriban is voltak nagyon jó meccseink.
– És még lehetnek is. Jut eszembe, van kitűzött cél?
– Ezt nehéz konkretizálni pozíció szerint. Aki megkérdez, annak mindig azt válaszolom, nekem olyan a mentalitásom, olyan a hozzáállásom, hogy minden egyes edzésen és mérkőzésen a maximumot szeretném kihozni a csapatból. Természetesen az az alap, hogy a kiesés szóba se kerüljön. Nagyon szeretnénk, hogy jövőre is NB III-as csapat legyen Csepelen, de helyezésileg nincs meghatározva, hogy hányadiknak kell lennünk. Az egyértelmű, hogy szeretnék minél előrébb végezni, ezáltal minél több meccset nyerni, márpedig nekem csupán ez a célom.
CSALÁDBAN MARAD. A szakmában szinte mindenki „Sigyának” szólítja a Csepel új mesterét. De vajon honnan eredeztethető a becenév?
„A »Sigya« igazából nem köthető semmihez – felelte Balogh István. – Édesapámnak volt egy nagyon jó barátja fiatal korában, és azt találták ki, ha gyermekük születik és fiú lesz, akkor a beceneveiket keresztbe adják. Így lettem – akkor még – kis »Sigya«.”
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 39. lapszámában. Csütörtökön a csepeli csapat mellett maradó korábbi vezetőedzővel, Szabó Zoltánnal olvashatnak beszélgetést.