Tökölön született és ott is valósítaná meg az álmait. Nem csupán labdarúgója, de a helyi VSK elnöke is Hamar István, az egykori 25-szörös válogatott támadó, aki a Pest megyei III. osztály, Déli csoportjának 1. fordulójában a Tököl II.–Szigetbecse (11–0) bajnokin 21 percet töltött hasznosan a pályán, hiszen ezen időszak alatt kétszer volt eredményes és kiosztott egy gólpasszt is.
Az alábbi interjúban nem csupán a Tököl VSK és a megyei harmadosztály kerül terítékre. Szó lesz többek között a Honvédról és a Románia ellen készülő magyar válogatottról is. Nem véletlenül, ugyanis a korábbi balszélső 1998. október 14-én pályán volt az akkori Népstadionban az 1–1-re végződő Eb-selejtezőn, mi több, 2001. június 2-án Bukarestben, a 2–0-ra elveszített világbajnoki selejtezőn búcsúzott a címeres meztől.
– Bajnoki címre törnek?
– Kifejezett célunk, hogy megnyerjük a bajnokságot a „megye-háromban”, mert ha már elindultunk, nem szeretnénk elevickélni a mezőnyben, hanem a legjobbak is akarunk lenni – mondta a Tököl II.-ben duplázó Hamar István.
– A Szigetbecse elleni 11-es tényleg büntető volt, csak éppenséggel nem a Tökölnek.
– Nem nagyon ismerjük a mezőnyt, éppen ezért mindig úgy készülünk, hogy ki-ki meccs vár ránk. Mondtam is a srácoknak, fel lett nekik vázolva, hogy itt nincs téblábolás sem mérkőzésen, sem edzésen. Heti háromszor tréningezünk a csapattal, ezek után elvárjuk azt a teljesítményt, ami a bajnoki címre aspirálhat minket.
– Nem a megszokott utat választották.
– Szerintem sem szokványos ez, de jómagam és a trénerünk, Hollik András is azt az elvet vallja, ha már valamit csinálunk, a lehető legmagasabb szinten végezzük a feladatunkat.
– Egyetértünk, de a Tököl és Hamar István esetében ezalatt nem „megye-egyet” értünk?
– Sokan kérdezik ezt tőlem. A játéktudás alapján biztosan volna helyem közöttük, de a szervezetem már nem bírja a nagy megterhelést, mégiscsak lassan 45 éves vagyok. A „megye-egyben” heti négy edzés van, plusz a mérkőzés, nekem meg nyűgjeim, bajaim vannak, az izomzatom sem mindig úgy reagál, ahogy kellene, de ne feledje, hogy a Honvéd-öregfiúkkal is játszunk hétfőnként, mi több, majd’ egy éve futballozom a B.O.SZ. old boys-csapatában is, plusz itt van a „megye-három”, márpedig ez bőven elég. Úgy beszéltük meg Hollik Andrással, ha szükség lesz a játékomra, akkor egy edzést tudok vállalni és akkor pályára lépek még a ,,megye-háromban”.
– A Détári Lajost, Czipper Zsoltot és még megannyi korábbi kedvencet a soraiban tudó Honvéd-öregfiúkkal is az aranyéremért viaskodnak?
– Ott azért már más a helyzet, hiszen az Újpest vagy a Fradi régóta a Kiemelt csoportban vitézkedik. Maradjunk annyiban, hogy felmérjük a terepet, de szeretnénk mindenképpen az élmezőnyben végezni, avagy a dobogó a cél.
– Mint ahogy úgy néz ki, az NB I-es gárdánál is. Meglepi, hogy ennyire jól szerepel az élvonalban a kispesti csapat?
– Valahol meg, ugyanakkor valahol vártam is, hogy valami változni fog. Az MLSZ-t sokan szidják, joggal, mert én is azt mondom, nagyon sok elhibázott döntése volt a szövetségnek, de azzal, hogy maximalizálta a külföldiek számát, nagyban segíti a hazai fiatalok játéklehetőséghez jutását. És itt a deklaráns példa a Honvédnál is. Nem biztos, hogy hozni kell mindenféle, mindenhonnan jövő idegeneket, meg lehet ezt oldani házon belül is.
– És azt igazságosnak tartja, hogy az idejekorán kizúgó kupacsapataink több légióst foglalkoztathatnak?
– Ez a másik, mert elég egyenlőtlen az NB I-es mezőnyt nézve, hiszen a nemzetközi kupában szereplők hendikeppel indulnak a többiek előtt, de ahogy látom, ez igazán csak a Fradinál jelent előnyt.
– Jár még Honvéd-meccsre?
– Megmondom őszintén, hogy nagyon ritkán,. Ugyebár Tökölön én vagyok a klub elnöke is, és nem csupán „megye-három” van, hanem „megye-egy” is, egyszóval annyi elfoglaltság van, meg aztán általában ütik is egymást a mérkőzések. Idén nem is voltam Kispesten. Tavaly igen, de tervezem, hogy a gyermekeimmel kimegyünk, mert az nálunk bevett szokás, hogy egy évben egyszer megnézünk egy bajnokit a Bozsik-stadionban.
– A szurkolók aligha felejtették el, és ha eddig más nem is, ez jókedvre deríthette a XIX. kerületben járva.
– Ez így van, és mindig a fejemhez is vágják, hogy „Pista, ti voltatok az utolsó bajnokcsapat, ne haragudjatok, kicsit még szeretgetünk benneteket!” És sajnos igazuk is van, mert 1993 óta, amióta aranyérmet szereztünk az általam képviselt generációjú Honvéddal, azóta nem sikerült ezt megismételnie az együttesnek. Nagyon várom, hogy ez a szám megálljon huszonegynéhánynál, és ne kelljen harminc évet vagy még annál is többet várni a következő bajnoki címre.
– Megéri azt, hogy elsőként ér célba a kispesti társulat?
– Nagyon remélem, bár Isten útjai kiszámíthatatlanok, hát még a magyar futballé. Bízom abban, hogy a Honvédnál is kedvező változás áll be, és olyan erős csapatot hoz össze a vezetőség, ami arra predesztinálja őket, hogy az együttes akár az aranyérmet is megszerezze, mert az elmúlt időszakban erre nem nagyon volt reális esély.
– Nem egy emlékezetes meccset vívott a válogatott színeiben, márpedig szeptember 4-én, pénteken jön a magyar–román összecsapás – remélhetőleg csupán a játéktéren belül. Azt vallja, amit a szurkolók, miszerint nem csupán fontos Európa-bajnoki selejtező, hanem sorsdöntő mérkőzés előtt állunk?
– Azt mondom, hogy sorsdöntő, de csak a mi szempontunkból. Nagyon régóta várjuk, hogy végre történjen valami. 1986 óta nem voltunk kinn, nem vettünk részt semmiféle világeseményen, éppen ezért van ez a felfokozott állapot, de azért óva intek mindenkit! Ha sikerül, nagyon boldogok lennénk, sőt, meg is érdemelné a futballtársadalmunk, hogy ennyi böjt után három ponttal legyünk gazdagabbak, de a realitás az, hogy nem nyerünk.
– Miért mondja ezt?
– A román válogatottban játszók magasabbra vannak taksálva, mint a magyar nemzeti együttesben szereplő labdarúgók, ám nagyon jó lenne, ha erre rácáfolnának a fiúk.
– A rossz váltás a pályán sem előny, ahogy az a kispadon is megtörténhet. A Dárdai Pál helyére kerülő Bernd Storck beugrásához mit szól?
– Az új szakembernek nehezebb feladata van már csak a kommunikáció miatt is, de azt majd az idő eldönti, jó választás volt-e Bernd Storckra bízni a nemzeti csapatot. Azt mondom, Dárdai Pál a maximumot hozta ki a válogatottból, le a kalappal előtte, ezúton is köszönöm neki innen a távolból. Sajnos nagyon régen beszéltünk egymással személyesen, hiszen jól ismerjük egymást, anno játszótársak voltunk a válogatottban. Az általa irányított mérkőzések maradandó élményt nyújtottak a szurkolóknak, így remélem, az utódja is ezen az úton halad tovább, és valamiképpen sikerül kijutnunk az Európa-bajnokságra.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 39. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: