Az első őszi bajnokin a kispadról irányított. Korábban a pályáról tette ugyanezt, ám Kőnig Csaba még időben váltott. Kellett hozzá egy váratlan esemény, egy bélelzáródás, ami kis híján az életébe került. A Taksony II.-t erősítő sportember rablóból pandúr lett.
A mezőny legfiatalabb edzője. 29 évesen és közel öt hónaposan irányíthatta először a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő Taksony II.-t, ám az kijelenthető, hogy a nyitányon nem rajta múlott a hazai pályán a Százhalombattától elszenvedett 5–1-es vereség.
– Az kijelenthető, hogy tréneri karrierje legnagyobb kihívása előtt áll?
– Felnőtt edzői pályafutásom első kihívása ez most, remélem, hogy nem ez lesz a legnagyobb, és nem is az utolsó, de indulásnak mondhatjuk, hogy komoly, embert próbáló feladat – felelte Kőnig Csaba, a Taksony II. edzője. – Eddig csak az utánpótlásban dolgoztam, de hosszas gondolkodás után viszont úgy döntöttem, hogy próbáljuk meg.
– Lesz dolga bőven. Ne értsen félre, nem akarom megbántani a legénységét, de az finoman szólva is visszafogott produkcióra vall, ha egy csapat úgy kap egy félidő alatt négy gólt, miközben egyet sem szerez, hogy a cserekapus nélkül érkező Százhalombatta cerberusát a 16. percben kiállítják. Élt már át hasonlót játékos-pályafutása során?
– Visszafogott volt a produkciónk, sajnos. Nagyon rossz volt nézni, hogy ahelyett, hogy éltünk volna az emberfölényes lehetőséggel, ilyen rosszul jöttünk ki belőle. Tudjuk jól, hogy ilyen ez a játék, bármi megtörténhet. Játékosként éltem már át rosszabbat is, úgyhogy nem a végeredmény, ami elszomorított, hanem az első félidőben mutatott játék. Egy jobb csapattól ki lehet kapni 5–1-re, ha mellette a végeredmény ellenére emelt fővel jövünk le a pályáról, mert küzdünk, próbálunk mindent megtenni, ami tőlünk telik. Felkészülési mérkőzésen is kaptunk négyet egy félidő alatt, de a másodikban kiegyenlítettünk, ám itt ez most sajnos nem sikerült.
– Mészáros Dániel és Piroska András pótlása mennyire megoldható? A nyáron ugyanis a két, NB-s szinten is jó képességű, labdabiztos játékos távozott.
– Nagyon nehéz pótolni két ilyen jó labdarúgót, és két ilyen jó csapatjátékost. Sokat segítettek az ittlétükkel a Taksonynak, de most ez is az egyik feladat, pótolni kell őket. Vannak fiatal, feltörekvő játékosaink, akik bízom benne, hogy élnek majd lehetőséggel, és átveszik a helyüket. Mészáros Dániel edzőként továbbra is maradt nálunk, igaz, csak az U13-as csapatunknál edzősködik már, de nagyon jó kapcsolatban vagyunk, így ezután is számíthatok a segítségére és a tanácsaira is.
– A felkészülés miként alakult? Hetente hány alkalommal tréningeztek? Egyáltalán az edzőmeccsekből leszűrhető volt valami a távolabbi jövőre nézve?
– A felkészülés jól sikerült. Heti két edzés a kötelező, és ezen kívül van egy plusz nap, amikor egyéni, erőnléti képzés van. Több edzőmeccset is játszottunk, és mivel a keret nagyon nem változott meg, a két távozó mellett három fiatal játékos érkezett az ificsapatunkból, így az ő beépítésük volt a cél. Voltak jól és kevésbé jól sikerült mérkőzések, de összességében biztatóak voltak az előjelek a jövőre nézve.
– Milyen tervekkel vágtak neki a bajnokságnak?
– Egyértelmű célunk a biztos bentmaradás, de szeretnénk az első tízben végezni.
– Szakmai szempontokat figyelembe véve átok vagy inkább áldás, hogy a Taksony II. keretét baráti társaság alkotja?
– Ez egy nagyon jó kérdés, és nagyon nehéz is megválaszolni. Nem szerencsés helyzet, az biztos. Ha onnan nézem, hogy a Taksony SE második számú csapata vagyunk, 25 fős a keretünk, átlagban minden edzésen 20-an vagyunk, és természetesen úgy, hogy nálunk senki nem kap egy forintot sem a játékáért, és így végeztünk az előző szezonban a 9. helyen, akkor áldás. Ha pedig onnan, hogy a csapat magja már régóta egy baráti társaság, évek óta játszunk együtt, és a 25 főből mindenki játszani akar, akkor ez egy kicsit problémás. Mindig szükség van a mérkőzésekre keretet hirdetni, ami van, hogy egyeseknek nem tetszik, ha éppen nem kerül be a hétvégi találkozó keretébe, és nem tud átöltözni még a kispadra sem. De azt kell mondjam, hogy ettől erős ez a csapat. Mindenki azért van itt, mert szereti ezt a játékot, és ezért jár még le, mert játszani szeretne, és nyerni akar a Taksonynak, a Taksonyért. Azt hiszem, ez ritka itt a térségben, hogy egy településnek ilyen a második számú együttese.
– Van valaki, akitől robbanásszerű teljesítményt vár az évad során?
– Igen, vannak többen is, akiktől kimagasló teljesítményt várok a bajnokságban, de neveket most nem szeretnék mondani.
– Meg kell kérdeznem, hogy szolgál az egészsége, és ez nem afféle udvariaskodás, hiszen korábban volt gondja rendesen.
– Köszönöm a kérdést, most már jól vagyok. Korábban több kisebb-nagyobb sérülésem volt, csak a szokásosak: porcleválás, izomszakadások, keresztszalag-szakadás… Szerencsére a játszani akarás mindig olyan erős volt, hogy sikerült mindig visszatérnem a pályára. Két évvel ezelőtt, 2013 áprilisában azonban lett egy váratlan bélelzáródásom, ami miatt két komoly műtétem volt, és sajnos elég nagy vágást kellett ejteni ahhoz a hasamon, hogy megtalálják, mi okozta. Ez már egy komoly dolog volt, főleg úgy, hogy a második műtétet követően – ami sajnos már életmentő operáció volt – közölte az orvosom, ha nem lettem volna ilyen jó fizikális állapotban, akkor nem ébredtem volna fel a műtét után. Ezután egy kicsit átértékeltem a dolgokat, hogy innentől már nem biztos, hogy tovább kellene erőltetni ezt az egészet. De egy hosszabb kihagyás után ismét visszatértem a csapatba, utána a pályára is, és szerettem volna még játszani. A műtétek szövődménye viszont egy hasfali sérv lett, amellyel tavaly novemberben műtöttek meg. Persze a tavasszal megint újra próbáltam játszani, de a sok kihagyás miatt a térdízületeim már nem bírták a leállás utáni erős terhelést, ezért úgy döntöttem, hogy most inkább pihentetem a szervezetemet, és megpróbálom a pálya mellől, a kispadról segíteni a csapatot.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 38. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: