Bizonyára ismerik a régi viccet, amikor valaki megkérdezi Mórickától, hogy miért sír, mire a gyerkőc úgy felel, hogy az apja ráütött kalapáccsal az ujjára. A kérdező vigasztalásként azt mondja, ezért nem neki kellene sírnia, de a válasz nem késik soká: „először én is csak nevettem…”
A fentiek fényében döntse el az Olvasó, hogy először nevet és aztán sír vagy éppen fordítva. A hétvégén lejátszott egyik megyei bajnokit követően többek között az alábbi történetet osztották meg a mai nap folyamán ezen sorok írójával. Nem a nevek az érdekesek, hanem a jelenség. A játékvezető kiállította az egyik csapat labdarúgóját második sárga lappal. A vétkes annak rendje-módja szerint nem reklamált, hanem bandukolt le a pályáról. Addig a síp pipogya gazdája természetesen jegyzetelt, majd meglepetésre a játékoskijáróig szaladt, és a futballistát utolérve arról tájékoztatta a renitenst, hogy rosszul írta fel a mezszámokat és az ellenfél hasonló dresszben játszó labdarúgójának adott lapot nem jó helyre könyvelte el, ezért jöjjön vissza. A rutinos, NB III-at megjárt futballista nem szólt semmit, visszament és végül kilencven percet töltött a pályán úgy, hogy ő tudta a legjobban, a rivális hasonló mezszámban futballozó játékosa egy, míg ő két sárga lapot kapott a találkozó során.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: