Valamiért nem tudott megragadni az NB II-ben. Legutóbb az FC Hatvanban futballozott, abban a csapatban, amelyik bajnoki bronzérmet szerzett júniusban. Kelemen Patrik azonban távozott arannyal felérő medáliával a nyakában, és meg sem állt Érdig, az NB III, Nyugati csoportjának újoncáig.
A fiatal támadó – akiről alig két hete már olvashattak honlapunkon – egy csapásra beilleszkedett. Olyannyira, hogy már a rajton betalált az MTK Budapest II. hálójába, bizonyítva, hogy helye van és lesz az egykori Fradi-kedvenc, Limperger Zsolt együttesében.
– A kihívások embere? Mert minek nevezzem azt a labdarúgót, aki az NB III, Keleti csoport bronzérmesétől az NB III, Nyugati csoport újoncához igazol?
– Szeretem a kihívásokat – vágta rá a jövő hétvégén a 22. születésnapját ünneplő Kelemen Patrik, az Érdi VSE labdarúgója.
– Miként jött a lehetőség, hogy a Pest megyeiekhez kerüljön?
– Mindenképpen szerettem volna váltani, és bár sajnos nem sikerült az NB II-be szerződnöm, de akkor már miért ne olyan csapathoz menjek, ahol közel vagyok az otthonomhoz? Mérlegeltem a lehetőségeimet, sokat beszélgettem édesapámmal, sokat imádkoztam ez ügyben, majd úgy döntöttem, hogy az Érdet választom, és egyelőre minden jel arra utal, hogy jó döntést hoztam.
– Sok régi arcot látott, amikor először betoppant az öltözőbe?
– Mindössze két ember volt, akit régről, még Vácról ismertem, de szeretek megismerni újakat, így talán jobb is volt, hogy ismeretlenként hatott a környezet.
– Mint említette, váci illetőségű, futballozott is a Duna-parti együttesben, mi több, az NB II-es csapat jelenlegi edzőjével, Sisa Tiborral együtt dolgozott Gyirmóton. Az fel sem merült, hogy visszatérjen a Pest megyei piros-kékekhez?
– A menedzsereimtől azonnal kérdeztem, amint meghallottam, hogy a „Tréner” visszatért Vácra, hogy mik a lehetőségek, de nem úgy alakultak a dolgok, hogy odaigazoljak, amit egy kicsit bánok is, de hiszem, hogy mindennek oka van, és az Úr jót hoz el számomra itt Érden is.
– Nyilván követi az NB II-ben újonc gárda szereplését. Mire számít egykori alakulatától, mire lehet képes a Vác a másodosztályban?
– Természetesen figyelem őket, sőt, ha tudok, próbálok kimenni a meccseikre is, és nagyon szurkolok nekik, hogy sikerüljön a bentmaradás. Talán ez a legminimálisabb cél, ha pedig sikerül még jobb helyezést elérniük így elsőre, az már csak hab lenne a tortán.
– Hogy végül nem döntött rosszul, azt az is igazolja, hogy a bajnoki nyitányon simán verték az MTK második egyletét. Mivel múlták felül a fővárosiakat?
– Sokkal jobban akartunk nyerni, sokkal jobban érdekelt minket a meccs, és bár nem volt rossz csapat az MTK II., sőt, tele voltak az NB I-ben is bemutatkozó játékosokkal, mégis mi alakítottuk a játék képét és mi domináltunk. Isten ott is mellettünk volt, és az a legjobb érzés, hogy bárhová is megyek, velem van, és tudom, hogy nem vagyok soha egyedül a pályán, mert támogat.
– Akkor talán ezért sem kellett sokat várni az első bajnoki góljára érdi színekben.
– Nagyon jó érzés, hogy sikerült már az első meccsen betalálnom. Nagyon fontos, ha egy támadó új csapatba kerül, mikor jön az első gól, nos, nekem hamar jött. A jobb oldalról érkezett egy lapos átadás a 16-os vonalánál, az ellenfél védője egy kicsit lemaradt, nekem volt még időm átvenni a labdát, és ballal a rövid felső sarokba lőttem.
– A stabil bentmaradás vezérli az érdi együttest vagy ennél azért többre, sokkal többre vágynak?
– Ezt nehéz megmondani egy újonc csapatnál, hogy mire lehetünk képesek. Ha mindent megteszünk és mindent beleadunk önerőnkből, és ehhez párosul Isten kegyelme, akkor bármire képesek lehetünk. Ez a legizgalmasabb a fociban, hogy soha, semmit nem lehet tudni előre.
– A pontvadászat ezen szakaszában aligha egyszerű a kérdésre válaszolni, mégis, miben más az NB III, Keleti csoportja, mint a Nyugati?
– Az egyik legnagyobb különbség, hogy a Keleti csoport keleten volt, ez pedig nyugaton van. A viccet félretéve, az előző évadban a Keleti csoport azt hiszem, magasan a legerősebb volt az NB III-as mezőnyben, most viszont úgy érzem, hogy sokkal kiegyenlítettebb a három csoport. Ez köszönhető az NB I-es létszámcsökkentésnek, hogy lefelé „csúsztak” a játékosok, márpedig így szerencsére nagyon erős bajnokság lett a miénk is.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 35. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: