Az 1989-es korosztály egyik legtehetségesebb honi labdarúgója. Ezt mondták a szakemberek néhány esztendeje az MTK-ban nevelkedő fiúról, aki azonban jelenleg csak az NB II-ben futballozik. Kákonyi Dániel az előttünk álló őszön Gyirmót után Soroksáron bizonyíthat.
Albert Flórián például régóta tudja, mire képes a vörös üstökű fedezet. Az NB III, Nyugati csoportját a ,,kis Flórival” megnyerő Budaörs edzője elköszönve a Pest megyei klubtól a fővárosban vette át a ,,Sorit”, márpedig a sokra hivatott tréner pontosan ismeri futballistája erényeit. Merthogy mindezt annak idején a Ferencváros utánpótlásedzőjeként testközelből tapasztalhatta.
– Fájó szívvel hagyta el Gyirmótot, vagy mindenkinek így volt a legjobb?
– Csalódásként éltem meg, hogy el kellett jönnöm, mert éreztem magamban és a csapatban is annyit, hogy bajnokok lehettünk volna – felelte Kákonyi Dániel, a Soroksár 26 esztendős labdarúgója.
– Az aranyesélyes alakulatban kilenc bajnokin játszott és egy gólig jutott. Tudom, hogy a múlt nem számít, csak a jelen és a jövő érdekes, mégis, ha visszatekint, elégedett a produkciójával?
– Természetesen nem. Nem azért igazoltam Gyirmótra, hogy csak kiegészítő ember legyek. Mérkőzésből és gólokból is többre számítottam és vártam magamtól, habár jóllehet, ez nem csupán rajtam múlott…
– Gyirmóttól azért némiképp messze van a főváros.
– Már télen szó volt arról, hogy Soroksárra igazolok, csak akkor a Gyirmóttal nem tudtam megegyezni a váltásról, így elmaradt a klubcsere. Most nyáron, hogy szabadon igazolható játékos lettem, könnyen megegyeztünk a feltételekről és örömmel igazoltam ide.
– Albert Flórián alapemberként számít önre? Mert az első két fordulóban is csupán a kispadon kapott helyet.
– Ahhoz, hogy alapemberré váljak, először is jó teljesítményt kell nyújtanom, amellyel még sajnos adós vagyok, de azon leszek, hogy meccsről meccsre bejátsszam magam a kezdőcsapatba, és bent is maradjak.
– Presztízsmeccsből nem lesz hiány, mégpedig nem is olyan sokára, hiszen volt csapatai közül vasárnap délután tévés meccsen futballozhat a Gyirmóttal szemben, majd a későbbiek során a Vác és a Mezőkövesd ellen is. Várja már ezeket az összecsapásokat?
– Várom őket, igen, mert mindegyik klubhoz köt valami különleges érzés vagy emlék. De amikor a pályán leszek, akkor ez már nem fog eszembe jutni.
– Úgy tűnik, „beragadt” a Soroksár a rajton, hiszen két vereséggel nyitottak.
– A keret adott egy jó eredmény eléréséhez, és a tehetséges fiataljaink is megvannak a szabályok betartásához. Még nagyon a bajnokság elején vagyunk, és két meccs után hiba lenne lebecsülni ezt a csapatot. Fogunk mi még meglepetéseket okozni az ellenfeleknek!
– Nem egyszer láttam futballozni, márpedig a kvalitásai alapján az élvonalban lenne a helye. Eddig miért nem sikerült az áttörés?
– Erre a kérdésre én magam is keresem a választ.
– Ki tudja, mi történik, ha annak idején kék-fehérben marad. Drukkol még az újjáalakuló, immár László Csaba edzette MTK-nak, annak a csapatnak, amelynek közvetlen utánpótlásában nevelkedett? Vagy végleg bezárta ezt az ajtót?
– Az ott eltöltött éveim miatt természetesen soha nem fogok közömbösen állni az MTK-hoz, és igen, vannak olyan mérkőzések, amikor nekik szurkolok majd…
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 35. lapszámában. Azóta a Soroksár hazai környezetben 3–0-s vereséget szenvedett a Gyirmóttól.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: