EDZŐSORS. Semsei Mihály (Pereg): „Remélem, ezzel a kerettel is helytállunk”

Agonglo Joel Geraldo távozását követően hozzá hasonló karakteres edzőre volt szükség. Kovács László, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő Pereg SE prezidentje nem is teketóriázott sokat, hívta, kereste, csábította a klubhoz a 41 esztendős Semsei Mihályt, és – mint arról korábban röviden már beszámoltunk – sikerrel járt.

Végül is ráért. A sokszor szürkének tűnő hétköznapokon, no meg persze a családon kívül nem volt más, csak a meccsek és persze a jóízű beszélgetések a diósdi öregfiúk között. A sokat megélt egykori NB I-es labdarúgó a télen távozott a(z akkor még szintén a) Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő Kakucstól. Semsei Mihály rendszerint markáns véleménnyel rukkolt ki, nem csomagolta vattába vagy selyempapírba a mondandóját. Olyan egyéniség a pályán belül és kívül, akire az előttünk álló őszön valódi kihívás vár.
– Csöbörből vödörbe? Mert mintha Kakucson egyszer már átélte volna a nagy nyári átalakulósdit.
– Nem érzem azt, hogy ilyen helyzetbe kerültem volna – mondta Semsei Mihály, a Pereg játékos-edzője. – Ez egy teljesen más szituáció, akár a vezetőséget, akár a játékosokat nézem. Ha kicsit több időnk lett volna, lehet, nagyobb versenyhelyzetet tudunk teremteni, leginkább a labdarúgók között. Az elmúlt tavasz után meglepetésként ért, hogy kerestek, de az egyesület első embere, Kovács László kitartó volt, nagyon akarta, hogy én legyek az edző Peregen. Holott miután ebben az évben sehol nem játszottam „megye-kettes” szinten, úgy voltam vele, marad csak az öregfiúk, de ezzel a megkereséssel szinte újraindult az edzői karrierem.
– Sokat morfondírozott, mielőtt igent mondott?
– Megmondom őszintén, igen, de nem abból kifolyólag, amire gondol, miszerint csöbörből vödörbe kerültem, ahogy az imént fogalmazott. Inkább azért, mert nem tudtam, milyen lehetőségeink lesznek. Itt, a megyében gyorsan terjednek a hírek, ez hagyja abba, az kezdi újra, itt együtt marad a csapat, ott szétmegy. Emiatt kellett megfontolnom, meg aztán van másik elfoglaltságom is a hétvégeken, amelyek így egyre sűrűbbek lesznek. Ugyanis a fiam is focizik, neki is szervezik a bajnokságot, az ilyen-olyan tornákat, úgyhogy ha nem kerülök Peregre, szombaton és vasárnap akkor is tudtam volna hová menni.
– A Pereg élcsapat volt, és amint azt a bejárat is hirdeti, a pokol kapuján a legtöbb rivális a legtöbbször nem szívesen került beljebb. Magasan van a léc.
– Nos, igen, ha innen, ebből a szemszögből nézzük, innen közelítjük meg, akkor elég magasan van. Mondom, kevés időnk volt arra, hogy igazán foglalkozzunk a csapattal, az elnök úrnak, Kovács Lászlónak is voltak ügyes-bajos dolgai, nem tudott úgy törődni velünk, ezáltal a maga módján működött minden ezen a nyáron. Talán kicsit későn is reagáltunk bizonyos dolgokra, lehet, kicsit én is tovább húztam, mint kellett volna, márpedig ha nem így történik, akkor hamarabb tudtunk volna lépni. És ha még két-három emberrel megállapodunk, minden más lenne.
– Játszani is fog?
– Ez még a jövő zenéje, éppen ebből kifolyólag, hogy kevesen vagyunk, szóval még az is lehet, hogy pályára kényszerülök.
– Amit nyilván a háta közepére sem kíván.
– Azzal nem lenne problémám, hogy játszani kell, mivel tavasszal is hiányzott a mozgás, ugyanis az egy hétfői öregfiúk-meccs kevés volt a szervezetemnek.
– Bezzeg a fiatalok, akik már-már munkának, netán nyűgnek fogják fel ezt az egészet…
– Ez már egy másik történet, de tényleg, akár egy edzés vagy valami még hiányzott nekem. Elég hosszú pályafutás van mögöttem, a penzumot pedig nem lehet hirtelen lecsökkenteni és így befejezni. Az ellenben jó meglátása volt az elnök úrnak, hogy a kispadról higgadtabban tudod kezelni a dolgokat, mintha játékos-edző vagy, és a pályán belülről kell a futballra, az ellenfélre vagy akár a magas szintű játékvezetésre figyelned, de ha egyszer-kétszer erre kényszerülünk, akkor így fogjuk megoldani.
– Az eddigiek alapján belőhető, mire lehet képes az újjáalakuló peregi társulat?
– Azért nagyrészt megvannak a régiek, és ez igaz a bajnokságra is, hiszen jó néhány új gárda került hozzánk, amelyekről ugyanúgy nem tudunk semmit, mint saját magunkról. Azt azért remélem, ezzel a kerettel is helytállunk, hogy az ősz végén mindenki elégedett lehessen.

A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 35. lapszámában. A Pest megyei II. osztály Déli csoport 1. fordulójában a Pereg 3–0-s vereséget szenvedett az UFC Gyömrő otthonában.