Sohasem beszél mellé. Nem mond mást, mint amit gondol. Berla Attila újoncként üde színfoltja lesz a női NB I-ben kamerák és diktafonok előtt nyilatkozó edzőknek, de a Ferencváros második gárdáját irányító szakembert mindez nem különösebben érdekli. Számára az a legfontosabb, hogy a csapata találja meg a helyét a hölgyek élvonalában, amit az alábbi – július 28-án rögzített, ám mindkét fél önhibáján kívül csupán ezúttal megjelenő – interjújában is megerősít.
A motivációval nem lesz gond. A játékosok, a civilben kedvesen bájos ifjú leányok a pályán nem ismernek sem pardont, sem lehetetlent. Tehetségük vitán felüli, de hogy idáig eljussanak, ahhoz egyértelműen kellett Berla Attila szakértelme is. A szakemberé, aki dolgozott Kókán és Turán a felnőtt férfiak között, valamint a Honvéd utánpótlásában is.
– Ez az NB I nem az az NB I. Valahogy mégis az az érzésem, ezt egy cseppet sem bánja.
– Egyáltalán nem – vágta rá kapásból Berla Attila a Kocsis Sándor Sportközpont ferencvárosi klubszobájában. – Eszem ágában nem volt, hogy így történik, hiszen annak idején az NB III-ban a Turával a feljutásért játszottunk, meg is volt a lehetőségünk, és én azt gondoltam, a férfifutballban a csúcsot jelenti a mi szemszögünkből. A nőknél ez másként alakult, de örülök neki, éspedig azért, mert ezekkel a fiatal lányokkal eljutottunk odáig, amit két éve terveztünk. Bízom benne, a tehetségük elég lesz az élvonalhoz, bizonyíthatnak, éspedig velem együtt.
– Már most kezdődhetne a bajnokság?
– Azért még nem. Kicsit több pihenőt kaptak nálunk a lányok az NB II-es rájátszás miatt, így nem mondhatom, hogy befejeztük a felkészülési munkát. Azt gondolom, jót fog tenni még ez az egy-két hét, vár ránk néhány edzőmeccs, de hiszek abban, hogy a bajnokság kezdetére megfelelő állapotban leszünk.
– A keret véglegesnek tekinthető?
– Azt gondolom, nagy változások már nem fognak történni. Nem mondom, hogy egy-egy játékos nem érkezhet, de annak idején Dörnyei Balázs szakosztályvezetővel azért hoztuk létre a második csapatunkat, hogy igyekezzünk a legtehetségesebb fiatalokat összegyűjteni, és őket megfelelő szintű bajnokságban indítsuk el. Éppen ezért nem is kerestünk tapasztaltabb játékosokat, mert nekünk nem az a fontos, hogy az NB I-ben hányadik helyen fogunk végezni. Természetesen mindent megtesznek a lányok, hogy minél jobb pozícióban zárjanak, hiszen az a dolguk, de nem ez a fő cél, hanem a fejlődés. Mindenki egyénileg a lehető legtöbbet hozza ki magából, hogy minél hamarabb magasabb szintre érjen. Nyilván van egy-egy jelentkező, és nem is zárkózunk el, ilyen például Röhberg Zsani esete. Ha jól megnézzük, igazoltunk 1999-es születésű kapust, így akiket igazolunk, ebbe a korosztályba kell, hogy tartozzanak. Azt próbáljuk meg elérni, hogy a legtehetségesebbek tartozzanak a Kóka-FNLA-ba, hogy innen eljussanak a Ferencvároshoz vagy éppen Nyugat-Európába. Szóval az érkezők között van Erős Evelin, aki Pécsről került hozzánk. 1999-es születésű, és nagyon tehetséges. Aztán jött a már említett Röhberg Zsanett a KISE-ből. Megkeresett minket, megnéztük, és igazából nem volt biztos, hogy marad, de olyan elánnal és lelkesedéssel vetette magát a munkába, hogy a lányok is mondták, ne engedjük el, maradjon nálunk. Úgy látom, beilleszkedik és erősségünk lesz. Távozónk nem volt, de ezen nem lepődöm meg, mert érzik a játékosok, hogy ettől a közösségtől mit kapnak. Tőlünk edz két-három lány a Ferencvárosnál, ám lehet, hogy jön vissza valaki. Az Dörnyei Balázs és az én közös döntésem lesz, ki az, aki megérett arra, hogy játsszon az FTC-ben a bajnoki címért, vagy ki az, aki itt futballozzon a fejlődésért. A Fradi utánpótlásába nagyon sok 1999-es, 2000-es, 2001-es és 2002-es tehetség került, nagyjából nyolc-tíz futballista, miután voltak különböző válogatóink. Márpedig ők évek múlva ugyanúgy erősségeink lehetnek, mint most a jelenlegi keret tagjai.
– Nagyon lelkesen beszél. Az agya már teljesen átállt a női focira?
– Nálam a futball az futball. Ha valaki látja az edzéseimet, tudja, hogy átvitt értelemben ugyanúgy verem a lányokat, mint a fiúkat. Vannak különbségek, persze, hogy vannak, de szakmailag ugyanazt le kell tenni az asztalra itt is, mint férfivonalon. Lehet, hogy nem azt látja az ember a pályán sebességben, agresszivitásban, mint a fiúknál, de a játékügyességet, a taktikai elemeket ugyanúgy meg kell tanítani nekik, ám egyebekben hatalmas különbséget nem érzek. Úgyhogy egyre inkább a focira áll az agyam, amiben a Ferencváros partner, a képzésben lépünk előre, Dörnyei Balázzsal egy húron pendülünk, no és nagyon jó segítőink vannak az erőnléti edző Pozsonyi Zsolt vagy a kapusedző Kővári László személyében. Olyan ez a társaság, amelynek tagjai hajlandóak tanulni egymástól. És igen, lelkes vagyok, persze, hiszen feljutottunk az NB I-be, ami lökést adott nekem úgy, ahogy a csapatnak is. Igyekszünk még többet dolgozni és tanulni, azt gondolom, az edzőnek és a játékosnak is minden nap tanulnia kell, mert ez fog előrevinni minket. Meglátjuk, mi lesz a bajnokságban, de igyekszünk tartani ezt a hitvallást.
– Meg kell kérdeznem: presztízsmeccs lesz a Kóka–Ferencváros találkozó?
– Nem célunk, hogy az legyen. De az sem, hogy valaki azt higgye, ezek a meccsek le vannak zsírozva. Beszélgettünk már erről Dörnyei Balázzsal, és persze, mindenki azt hiszi, ezek a mérkőzések előre el vannak döntve, de visszakérdezek: miért lennének? Az összecsapásokra lehet, hogy nem úgy tüzeljük fel a csapatokat, mert csak leülünk a kispadra, és egymásnak eresztjük őket. Azt azért tudomásul kell venni, lehet, hogy van a Fradiban három-négy olyan poszt, ahová az ellenfélből épp oda, abba a pozícióba akarnak kerülni, és az illető meg akarja mutatni a pályán, én vagyok a jobb. Most lehet, hogy nagyképűnek fog hangzani, de még sohasem láttam olyan jó női meccset, mint amikor a két Fradi egymásnak esik, és nem azért, mert a két legjobb csapatról van szó. Nincs taktika, ezek egymásnak esnek és futballoznak, tiszta szívvel. Amikor játszik az MTK, mindig mondom a játékosoknak, nézzék meg, ha úgy van, akkor kicsit visszaállnak, taktikáznak. Ők nem taktikáznak, hanem tiszta szívből, uccu neki! No ezt várom most is, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Természetesen a Ferencváros az esélyes, tudomásul vesszük, hogy nem mi vagyunk ezeknek a meccseknek a favoritjai, de éppen az a dolgunk, hogy megnehezítsük mindenkinek a feladatát, becsülettel küzdjük végig a kilencven perceket és fejlődjenek a játékosok. Ha nyerünk, nyerünk, ha nem, akkor tovább dolgozunk.
– Mint a régi szép időkben, az akkori Népstadionban: nem lett volna jobb kettős rangadókat vívni? Például szombaton 15 órakor Kóka-FNLA–Astra, míg 17 óra 30-kor FTC–MTK?
– Ez nagyon jól hangzik, de a Ferencváros jelezte az MLSZ felé, hogy szeretné a Kóka-FNLA itt játszani a bajnokikat, ám a szövetség nemet mondott, mivel ragaszkodik ahhoz, hogy a telephelyként bejelentett pályán játssza le a találkozókat, ha csak valami vis maior nem jön közbe, például leszakad az ég vagy valamiért nem használható a pálya.
– Fájlalja? Avagy szívesebben meccselne itt, a Kocsis Sándor Sportközpontban?
– A következőt kell tudni. A női labdarúgást előreviszi, ha minél több helyen megmutatjuk magunkat. Kókán azért nagyon érdekes ez a történet, mert nagyon megszerették ezeket a lányokat. Tudomásul kell venni, hogy Kókán három-ötszáz néző jön ki egy női mérkőzésre, ami sehol másutt nem tapasztalható, talán csak a Ferencvárosnál, ezért sajnáltam volna. Viszont ha kimondom, hogy Kóka–Ferencváros, és ha meghallják, nem fogják tudni, hogy az FTC játszik az FTC II.-vel, márpedig abban biztos vagyok, hogy ötszáz ember fog őrjöngeni egy női meccsen, ami azt gondolom, kuriózum lesz. Ha a pálya minőségét és minden mást nézek, természetesen a Bihari úti létesítmény sokkal inkább megfelelő egy NB I-es találkozó lebonyolítására. Ha valaki itt körbetekint, minden olyan, ahogy egy élvonalbeli összecsapás helyszínének ki kell néznie. Kókán nem, de ott meg a közeg lesz olyan, hogy a lányok futballistának érezhetik magukat. A közönség, a felhajtás, a zene, egyszóval emiatt nem bánom. Ez az a szituáció, amikor az egyik szemem sír, a másik nevet…
FÓKUSZBAN A TAKTIKA. Berla Attila leánysága július idusa óta gyakorol. „Július tizenharmadikán, hétfőn kezdtünk, azon a héten négy napot edzettünk, majd jött a hazai rendezésű nemzetközi torna – mondta Berla Attila, a Kóka-FNLA mestere. – Nem voltunk a topon, de arra jó volt, hogy felmérjük és lássák a lányok, más lesz a sebesség az NB I-ben, mint az NB II-ben. Játsszuk a saját futballunkat, de itt már megnéznek az NB I-es csapatok, és itt már több szerep jut a taktikának, úgyhogy nekünk is foglalkoznunk kell ezzel, be kell néhány dolgot építeni a játékunkba. Nem biztos, hogy a »Tiszta szívből előre, gyerünk csajok, majd mi megmutatjuk!«-hozzáállás elég lesz, ebben kell fejlődnünk sokat. Ami előny, az a fiatalság, a hév, a lendület, ám nem szabad elfelejteni, hogy ugyanez lehet a hátrányunk is.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: