Egy villanás kellett volna csak, egy aprócska találat, és akkor talán győztes góllal debütál. Így viszont maradt a 0–0 a küzdelmes, sok párharccal tarkított mérkőzésen, amivel Csepelen lehettek elégedettebbek.
– Mondtam is az édesapjának a szünetben, hogy még mindig jó kiállású, szikár férfi, aki manapság is vígan játszhatna. Márpedig a fater, Sós István nem volt rossz labdarúgó, sőt, ahogy azt is mindketten tudjuk, hogy a fiának sem az NB III-ban kellene futballoznia.
– Erre nehéz mit mondani, de a sors most idesodort – felelte Sós Márkó bő tíz perccel a lefújás után.
– Volt választási lehetősége?
– A végén már nem nagyon. Igazság szerint én sem tettem meg mindent, a maximumot nem hoztam ki magamból, hogy kelljek bárhová is, így kicsit rossz érzés fog el, hogy az NB III-ban kell futballoznom, de hát ez van, nem tudok vele mit csinálni.
– Hogy érezte magát a Csepel színeiben az első NB III-as mérkőzésén?
– Egész jól. Láthatta, próbálkoztam, jöttek a helyzetek, csak sajnos a gól nem.
– Reális a döntetlen?
– A meccs alapján igen.
– Mire lehet képes a mostani Csepel?
– A bennmaradásra mindenféleképpen. Körülbelül két hete edzem a csapattal, a minap írtam alá az amatőr szerződésemet, szóval bármikor vihető vagyok.
– Máris továbbállna?
– Megpróbálok mindent megtenni ezért, de ha nem, akkor sem bánkódom, hiszen jól érzem itt magam. Ezt a félévet lenyomom, és legfeljebb majd a télen próbálkozom újra.