Nincs megállás: rendületlenül, napi két tréninggel készül Berla Attila vezetésével a közelgő bajnoki rajtra a női NB I újonca, a Kóka-FNLA. Kedden a csapat délutáni edzésén jártunk.
A Bihari úton csak a villamos döcög duzzogva. A lányok az impozáns sporttelepen tán még a következő sárga monstrumot is utolérnék, hiszen rohannak, éspedig jókedvűen. Nem is érti az ember, mert bár egyikükön-másikukon egy-egy mozdulatnál látszik a frissesség hiánya, a tempóval nincs baj, akárcsak a munkával.
Tulajdonképpen minden mozdulat a labda körül forog. Négy a négy ellen gürcölnek a fehérek és a rózsaszínek, maximum két érintés engedélyezett, és az edző nem győz dicsérni: „Passz, passz, és passz! Gyönyörű!”
Az igazi meccs negyed hét után pár perccel kezdődik. Kétség ne legyen afelől, kellőképp komolyan veszik a hölgyek, olyannyira, hogy Berla edző felhívja mindenki figyelmét még a játék előtt a sípcsontvédő használatára. Atomtámadásról szerencsére nincs szó, de a bombák záporoznak, elvégre a fehérek néhány minutum után egy akción belül kétszer is eltalálják a kapufát, ami persze pech – avagy a másik oldalról nézve szerencse – a javából.
„Másfél perc és döntetlenre állunk, nyernie kell valakinek!” – jól hangzik az edzői ukáz, csipkedik is magukat a lányok, még annál is jobban, mint a Duna-parton az embert a szúnyogok. Döntés, ha nem is elnapolva, de később születik. Kiss Stella egy-egy ügyes megoldása nagyjából olyan látványos volt, mint Gruber Brigitta tanítani való becsúszása a félpálya félpályájánál – pedig nem is hátvéd. Hiába, a Ferencváros, pardon, a Kóka-FNLA Grubija a minap megmondta a Foci a köbön időszaki rovatában: „A nyár második fele már nem a nyaralásról szól, hanem az edzésekről. Ezért ami még megvalósításra vár, az az edzőtábor, nemzetközi torna Csehországban, valamint a rengeteg edzés és edzőmeccs.”
Nos, ebből nem volt és nem is lesz hiány. Egyébként a meccset a rózsaszínek nyerték, hogy mennyivel, az lényegtelen, az viszont nem, hogy a vesztes csapat tagjai cipelhették vissza a fémkaput, még ha ez nem is mindenkinek volt egyértelmű. Nem véletlenül kérdezett vissza Berla mester: „Miért, a fehérek vesztettek, nem?”
A Kóka és persze a Fradi viszont nyert egy egységes társulatot. Mindez két momentumból is leszűrhető volt: egyrészt a kapuhordozók között rózsaszín megkülönböztető dresszes labdarúgó is segédkezett, másrészt a büntető-fekvőtámaszokat szinte kivétel nélkül letudták a játékosok. Jól olvasták, ugyanis a vesztes csapat tagjainak húsz fekvőtámaszt kellett letudniuk.
Készségesen elismerjük, figyeltük a lányok hátának közepét, na, oda nem kívánták a karerősítő mozdulatsorozatot, de becsületükre váljék, zokszó nélkül csinálták, miután Berla Attila megmutatta, miként is kell szabályosan elvégezni, hogy aztán csapzottan, fáradtan vonuljanak – no nem az öltöző felé, hanem a négy levezető kört lefutni, majd a játékosok kört alkotva megpihenjenek a zöld füvön és a lazító gyakorlatokat is elvégezzék.
A jól megérdemelt pihenő csak ezután következik, no meg persze a tanulságok levonása. A Bihari úton nagy a munka, de ez természetesnek mondható, ugyanis nagy csapat van kialakulóban.
Érdemes lesz velünk tartani csütörtökön is, ugyanis a Foci a köbön hosszabb lélegzetvételű interjút közöl a női NB I-ben újonc Kóka-FNLA sokra hivatott szakvezetőjével, Berla Attilával. Az edző többek között beszél a csapat nyári igazolásairól, a pénteken rajtoló csehországi tornáról, amelyen a társulat részt vesz, valamint az is kiderül, várja-e már a Ferencváros–Kóka-FNLA bajnokit? De vajon miért sír a fiatal tréner egyik szeme és miért nevet a másik? A válaszokat keresse honlapunkon, olvasson bennünket minden nap!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: