Szombaton 18 órakor a Bánka Kristóf Sportközpontban a női NB I-ből kizuhant Újpest vendégeként lép pályára felkészülési mérkőzésen az őszi idényre alaposan átalakuló Femina.
Ezt figyeljétek rákospalotai újak és régiek, mert ilyet még nem láttatok! Cilinderről, galambról és nyúlról szó sem lesz, már csak azért sem, mert a Fehér Bölény nekiment a Boszorkányoknak. Úgy ám, és lett is belőle baj, mert a szegediek egyszer sem hagyták magukat, úgy eltángálták kétszer is őket, hogy csak nyekkentek.
Újak és régiek, azt hiszitek, mindez csupán vicc, ócska tréfa, de kérdezzétek csak meg Béla bá’-t, a mostanában boldog nagypapaként kiviruló Halmosi Bélát, a Femina legendás vezetőjét, így történt-e? A naptár 1995-öt mutatta, és azon az őszön olyan egyletek vágtak neki a női NB I-nek, mint a Dunaújvárosi Pentele FC, az FC Eger, a Győri Női FC vagy éppen az ÍRIS-Hungaro-Kábel.
Újak és régiek, ne csodálkozzatok, hiszen naná, hogy ott volt a rajtnál a Ti klubotok is, amely akkoriban az 1. FC Meldetechnik-Femina ’93 névre hallgatott. Újak és régiek, most legyintetek, de akkor nem kétcsapatos volt a bajnokság bombaerős Fradival és hasonlóan izmos MTK-val, és persze szó sem volt kuparendszert idéző bajnoki rájátszásról, majd két győztes párharcig tartó kis- és nagydöntőről.
Egyébként 1995 őszének végén, kilenc találkozó után a László Kórház állt az élen 25 ponttal, a Renova Spartacus tanyázott ezüstérmes pozícióban a 22 egységének köszönhetően, míg harmadikként a Ti együttesetek futott be. 21 pont, 41 lőtt, 13 kapott gól. Ez nem a mai MTK vagy a Ferencváros mutatója volt, hanem a Femináé. A tél várakozással volt teli, és nehogy azt higgyétek, hogy a Mikulás vagy a szilveszteri koccintás miatt.
Újak és régiek, miközben tesztek-vesztek ezen a bágyasztó szombaton, készülve a lilák ellen, most figyeljetek! Csak semmi trükk, csak semmi cécó: a pirosban pompázó palotaiak parádés, egészen elképesztő tavaszt produkálva kilencből kilenc meccset nyertek, és bár a huszonöt rúgott gól éppenséggel nem kiemelkedő, de a négy kapottra és az egyedüli tavaszi veretlenségre büszke volt és lehetett is Béla bá’, meg a többiek. Legyen elég annyi, hogy az őszi éllovas László Kórházra tizennégy (!) pontot vert a Femina, amely 1996 nyarán nem csupán bajnoki címet ünnepelhetett, hanem a Magyar Kupa-serleget is a magasba emelhette.
Újak és régiek, ha látjátok a lelátón szinte mindig feltűnő, ősz hajú, ámde roppantmód fiatalos urat, jól nézzétek meg, mert ő volt az akkori mester, a sikeredző. Bencsik Lászlóval tudniillik felért a csúcsra a csapat, amely az előző évadban csak ezüstérmesként zárt.
Újak és régiek, most azt kérdezhetitek, jó, jó, de kik alkották az akkori társulatot? Bökk Katalin és Nagy Anett neve nyilván nem cseng ismeretlenül: a két gólvadász közül előbbi 19, utóbbi 17 bajnoki találatig jutott az észvesztő évadban. Aztán ott volt a női válogatott jelenlegi kapusedzője, Kiss Mária, a manapság művészi módon fotózó és nem jobbra-balra vetődő Sipos Hajnalka, vagy éppen a bolgár légiós, a dallamos nevű Efroszina Kovacseva, nem is szólva Kiss Zitáról, Molnár Adrienről, Oláh Eszterről és Rácz Adriennről, akik mind-mind meghatározó tagjai voltak a bajnok és kupagyőztes alakulatnak.
Bajnok és kupagyőztes. Újak és régiek, erre gondoljatok, amikor felveszitek a legendás egyesület, a legrégebbi női klub gyönyörűséges mezét. Fontos szezon áll előttetek, hiszen 1996-ban volt mit ünnepelni, volt kiknek tapsolni. És ne higgyétek, hogy akkoriban sokkal többen voltak a pálya szélén, viszont lényegesen jobbak most a körülmények és a feltételek, hiszen a barátságos, családias hangulatú Budai II László Stadionban élmény a játék, ott futballistának érezheti magát az ember. Még messze a szezon vége, de amikor a kis műfüvesen talpfájdalmakkal trappoltok tizennyolcadszor le és fel, tudatosuljon bennetek, hogy a Femina labdarúgójának lenni még ma is kitüntetés, csakúgy, mint volt húsz esztendővel ezelőtt, amikor a végső győztes apró lépésekkel meghódította a mezőnyt, miközben a Fehér Bölény nekiment a Boszorkányoknak…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: