Különleges portré egy különleges kapusról: Bíró Barbara három esztendőt követően köszönt el a női NB I-től az előző évad végén búcsúzó Újpesttől.
Ha csupán pár percet beszél vele az ember, az elhivatottsága akkor is szembetűnő. A legismertebb közösségi oldalon megfogalmazott és megosztott posztja alapján szintén érett személyiségről beszélhetünk, lévén Bíró Barbara kedden a délelőttbe hajolva, 9:36-kor így fogalmazott: „3 év. Köszönök szépen mindent a csapatomnak, de most tovább kell állnom. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy Újpestre érkeztem. Rengeteg mindent tanultam, éltem át és kaptam ez idő alatt! Soha nem felejtem el, ez örök emlék számomra, bárhova is sodorjon a szél. Nem búcsúzom el, mert tudom, visszatérek egyszer. Ti vagytok a második családom! Sok sikert Nektek!”
Aki esetleg nem tudná, a női NB I-ből a másodosztályba zuhant az egyébként tehetséges játékosoktól hemzsegő Újpest, de mint azt egy másik kapustól tudjuk, a tehetség önmagában mit sem ér elhivatottság nélkül. Bíró Barbara nem az egykori csepeli, pécsi és tatabányai cerberussal, Gelei Károllyal tréningezett, hanem egy másik ikonnal, Koszta Jánossal. Ötvenegy élvonalbeli bajnokin védte a lila-fehérek kapuját, ám félő, jó ideig nem léphetne (ötven)egyről a kettőre. Alacsony termete ellenére magasra nőtt, ezt jó ideje a válogatott keretében bizonyíthatja. Az egy az egy elleni ziccereket nem védi nála jobban senki a mezőnyben, a társait hangos szavakkal irányítja, jó helyezkedéssel pedig még a léc alá kívánkozó labdák hárítása is kompenzálható. A Megyerről való távozása, mint a karácsony előtti képeslap, borítékolható volt. Az előző évadban az egyik legjobb teljesítményt a Viktória elleni tavaszi meccsen nyújtotta, pedig öt gólt kapott, de ha tizenötig jutnak a szombathelyiek, a csapattársak egy szót sem szólhatnak.
Érthető, ha felfigyeltek rá az ellenfelek, hogy megkeresték, és az is, hogy élni kíván a lehetőséggel. Az NB II-ben talán még jobban kitűnne, de fejlődési lehetőséget már nem adna számára a másodosztály. A női élvonal legjobb kapusa – tudják: alázat plusz tehetség, avagy „mindig a játékos dönti el, hogy lesz-e belőle futballista, viszi-e valamire” – elköszönt Újpesttől és az NB I-től. Húszévesen új életet kezd még akkor is, ha néhány hét után visszatér az első osztályba. Akik ismerik, tudják, hogyan. Vas-akarattal.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: