EDZŐSORS: KÖSZÖNTÉS. Jenei Sándor: 50!

Július 15-én, azaz ma ünnepli ötvenedik születésnapját Jenei Sándor, az Újpest mindezidáig utolsó bajnokcsapatának (1998) tagja. Az alábbiakban az egykori kétszeres válogatott labdarúgót köszöntjük.

El kell mondanom Neked, Sanyi, hogy akkor nagyon megijedtem. Sohasem szurkoltam az Újpestnek – kivéve persze, ha a nemzetközi porondon volt érdekelt –, de azok a hírek egyenesen aggasztóak voltak. Azt beszélték és írták az egyik meccs után, hogy légmelled van és az életed is veszélybe került.
El kell mondanom Neked, Sanyi, azt már nem tudom, pontosan mikor lehetett mindez, de alighanem a kilencvenes évek végén történt. Figyeltem az Újpestről szóló cikkeket, a violákról szóló beszámolókat, mikor vetik papírra vagy mondják azt, hogy újra fitt és egészséges vagy. Azóta persze sok minden történt. Abbahagytad a futballt, még ha nehezedre is esett, de szerencsére élsz és virulsz, és talán boldog is vagy. Úgy voltál vele, amit magadba szívtál a pályán, az öltözőben és a taktikai értekezletek során, azt mind-mind átadod az ifjaknak. A trénerként elért eredményekre nem lehet panasz, de a kiugró, áttörő sikernek még nincs itt, nem jött el az az ideje.
El kell mondanom Neked, Sanyi, hogy a Neymarért megvesző tinédzsereknek vagy a C. Ronaldóért lelkesedő ifjaknak legszívesebben paprikavörös fejjel megmutatnám egy-két meccsedet, amelyen liftszerűen zakatolsz a vonal mellett, hogy tessék, íme az alázatos futballista mintaképe. Mert ahogy visszaemlékszem, sohasem akartál szédítő szlalomba bonyolódni, tetted a dolgodat, ahogy a csövön kifért.
El kell mondanom Neked, Sanyi, hogy azért az Újpestért lehetett lelkesedni, tűzbe-lázba jönni. Olykor élvezet volt lesni ifjonti hévvel a Tamási Zoltán–Véber György–Kovács Zoltán tengelyt, hiszen a kreatív futballnak is köszönhetően lett aranyérmes hetvenhárom szerzett ponttal az a társulat, amelynek tagja volt még Bíró Szabolcs, Eszenyi Dénes, Fehér Csaba, Herczeg Miklós, Kozma István és persze sokan mások. Tudom, hogy a Honvéddal is összejött az elsőség, mégis, talán akkor, 1998-ban, egy forró nyári napon voltál a legboldogabb. És ezen a július tizenötödikén, amikor jönnek az üzenetek százával, ezrével az ország minden tájáról egykori ellenféltől, szurkolótól és korábbi játszótárstól. Koccints vidáman a tegnapra és a mára, hiszen akinek múltja és jelene van, annak jövője is lesz.