Gyászol az Albertirsa SE: életének 21. évében, méltósággal viselt súlyos betegség következtében július 8-án elhunyt Kulcsár Gábor, a társulat kapusa. Az alábbiakban rá emlékezünk.
Véradás.
Július 17-én, Dánszentmiklóson ezzel segíthettek volna a barátok, ismerősök és ismeretlenek, csakhogy minderre már nem kerül, nem kerülhet sor…
Pásztor Alex még nem tért napirendre a történtek fölött.
A fiatal férfi – aki az NB III, Közép-csoportjában szereplő Monor labdarúgója – gyászol. Gyászolja a testvérként szeretett barátot, a pályán a legmegbízhatóbb társat, a 2014/2015-ös szezonban a Pest megyei II. osztályú bajnokság, Keleti csoportjában kezdőként ötször lehetőséget kapó, míg a III. osztályú pontvadászat Keleti csoportjában két alkalommal csereként pályára lépő Kulcsár Gábort.
„Szerintem mindenki nevében beszélhetek: az utolsó pillanatig bíztunk abban, hogy feláll innen is, mert már megmutatta, hogy képes rá – mondta Pásztor Alex. – De végül 2015. július 8-án, 19:08-kor távozott közülünk… Edzésen voltam, amikor bekövetkezett a tragédia. Tudtam, hogy életveszélyes állapotban van, ezért az volt az első dolgom, ahogy a tréning után beértünk az öltözőbe, rögtön megnéztem a telefont, hogy az édesanyja üzent-e nekem… Együtt kezdtünk el focizni és 2007-ben már igazolt játékosok voltunk Albertirsán. Ugyanebben az évben volt egy lengyelországi kiruccanásunk a csapattal. Játszottunk szlovák, litván, cseh és persze lengyel társulattal is. Az utolsó meccsünkön eltört a keze, de ő folytatta a védést, és a torna legjobb kapusa lett. De nem egy díjat szerzett, mert a magyar együttes legjobb játékosának is őt választották.”
Talán Monor lehetett volna ismét a következő állomás. Talán újra együtt, megint egy csapatban futballozhatott volna a két barát, akit csak Isten választhatott el egymástól.
„Játszottunk egy U16-os csoportban, de nagyon fiatalok voltunk még oda – folytatta Pásztor Alex. – Két évig állandóan megvertek minket, szegény Gabi 10-15 gólokat is kapott, mert alacsony volt még. Aztán a második esztendőben hiába volt kicsi, látszott rajta, hogy nagyon jó kapus lesz belőle, és így is lett. A harmadik évben aztán ezüstérmesek lettünk a Monori U16-os csoportban 2009 októberében. Rengeteg 11-est fogott. Volt olyan meccs, ahol egymás után kettőt is. A 21-es volt a kedvenc mezszáma, és csak merevítős kesztyűben szeretett védeni. Minden nyáron szoktunk csinálni a kertünkben egy standfoci-pályát. Idén is így terveztük, de a sors közbeszólt… Minden tornán, ahol csak elindultunk, többnyire a legjobb kapus-díjat hazahozta magával. Az életben mindig vidám volt, szinte sohasem volt szomorú. Nem voltak előítéletei, imádott élni, és hihetetlenül erős volt.”
Június elején Csicsó Sándortól, a nagypályás futballt abbahagyó remek kapustól köszönt el a közönség – ezúttal a harmincas évei derekán járó cerberus búcsúzik Kulcsár Gábortól.
„Csak meccseken találkoztunk, amikor még volt ifi a felnőtt találkozók előtt, illetve még néhány edzőmérkőzésen, amikor ő melegített be – kezdte Csicsó Sándor. – Éppen miatta hagytam abba Albertirsán. Ugyanis pont annyi idős voltam, mint most ő, amikor elkezdődött az ’irsai karrierem. Szerettem volna neki átadni a helyemet, mert ő volt az ottlétem alatt a valaha látott legtehetségesebb fiatal albertirsai kapus.”
A karácsony lesz a legrosszabb.
Miközben másutt áhítattal éneklik a bejgli illatú ünnep végkifejleteként a Mennyből az angyalt, addig a Kulcsár-családban fényfüzér helyett egy szál gyertyát gyújtanak.
A könnyek sötétben a legfájdalmasabbak.
Kulcsár Gábor december 25-én lenne 21 esztendős.
Mennyben az angyal, eljött hozzátok…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: