A legnagyobb meglepetés: megvált az NB III, Nyugati csoportjában bajnoki címet szerző és ismételten az NB II-be jutó Budaörs Sánta Attilától. A 26 éves, sokra hivatott futballistától, aki esztendők óta alapembere volt a Pest megyei együttesnek.
– Kész tények elé állították?
– Személyes beszélgetések voltak, de nekem telefonon jött a hír, amit kicsit méltánytalannak tartottam, pláne, hogy több napon át vártuk a híreket, kik azok akikre számítanak és akikkel hosszabbítanak – felelte Sánta Attila. – Ugyanakkor megemlítették, hogy nagyon sajnálják, hogy így alakult, sajnos ilyen a foci, de köszönik azt, amit eddig a klubbért tettem.
– Rosszabb futballista lett, mint egy vagy két évvel ezelőtt volt?
– Nem hinném, de tény, hogy a mai fociban elkerülhetetlenek a kisebb-nagyobb formahanyatlások. Nálam ez talán pont a másfél évvel ezelőtti kisebb porcműtétem után jelentkezett, de azóta a folyamatos játéklehetőségnek és a felém nyújtott bizalomnak köszönhetően ez már a múlté. Ebben az időszakban lett Albert Flórián a csapat edzője, akinek sokat köszönhetek, hogy újra felépíthettem magam.
– Mi volt az első gondolata, amikor kiderült, hogy nem számítanak önre Budaörsön?
– Őszintén szólva csalódott és meglepett voltam.
– Volt bárminemű előjele, amiből következtethetett volna arra, hogy nem hosszabbítják meg a szerződését?
– Nem számítottam rá. Amikor egy kicsit is kételkedtem volna, hogy mi van ha, akkor a barátnőm mindig nyugtatott: „De hát te alapember vagy, végigjátszottad az egész szezont. Ha téged nem, akkor kit tartanak itt!?”. Négy évet voltam Budaörsön, anno még Lucsánszky Tamás által kerültem az akkor még NB II-es csapathoz. Az alacsony költségvetés mellett sajnos jött a „törvényszerű” kiesés. Az első NB III-as szezonunknak Bekő Balázzsal vágtunk neki, az volt talán életem egyik legjobb szezonja. A honi labdarúgás egyik legnagyobb edzőjét ismertem meg benne mind emberileg, mind szakmailag. Bajnokok is lettünk, én 10 gólig jutottam, de sajnos az átszervezések miatt nem sikerült akkor a feljutás. Továbbra is kitartottam a klub mellett, és az azóta eltelt két évben is csak az első számú célért harcoltam, a feljutásért, ami végre el is jött most. 94 tétmeccset játszottam, ezeken számtalan gólpassz mellett 24 gólig jutottam. Ugyanakkor még egy érdekes statisztika fogalmazódott meg bennem a szezon vége felé, ami így utólag kicsit sorsszerűnek is tűnt. Budaörsi pályafutásom során, amikor a csapat rendelkezésére álltam, kezdőként vagy néha csereként ugyan, de mindig pályára léptem, mígnem négy év után pont az utolsó mérkőzésemen nem jutottam szóhoz…
– Láttam néhány budaörsi meccsén futballozni, de a legprímábban talán akkor játszott, amikor 2013 májusának nyolcadik, szerdai napján az akkor még Bekő Balázs vezette Budaörs úgy végzett 2–2-re Pesterzsébeten, hogyha az első órában az ESMTK 3-4 góllal vezet, egy szót sem szólhattak volna. Aztán a halotti poraiból feltámadó vendégek a hajrában öt perc alatt egyenlítettek kétgólos hátrányból, Sánta Attila duplájával. A szezon végén bajnokok lettek, igaz, az osztályozót elbukták a Tatabánya ellen.
– Fején találta a szöget. Budaörsi pályafutásom talán legjobb emléke az a mérkőzés. Nem is feltétlen a jó játékom miatt, hanem a két gól, amit akkor tényleg szinte a semmiből szereztem, égetően fontos pontot jelentett nekünk, illetve pontokat vett el közvetlen riválisunktól a bajnoki versenyfutás hajrájában. Emlékszem, a mérkőzés után a mester Bekő Balázs is csak annyit tudott mondani: nem tudta, honnan jött, csak volt egy meglepő ötlete. A 70. perc környékén átrakott a bal szélről a csatárok mögé, amolyan árnyékéknek. Előtte és utána sem játszottam azon a poszton, de akkor, amikor kellett, bejött és nagyban hozzásegített minket az első bajnoki címhez.
– Kétszer is aranyérmet akasztottak a nyakába NB III-as szinten. Mindezeket hová helyezi a pályafutásában?
– Minden bajnokságban nehéz a dobogó legfelső fokán végezni, legyen szó megyei első osztályról vagy akár a Premier League-ről. Nyilván ezekre a bajnoki címekre a legbüszkébb az ember. Ezek mellett ezüstérmekkel ajándékozott meg a pályafutásom: NB III-as, Ligakupa- valamint Magyar Kupa második hely. Ugyanakkor sokat jelent számomra minden egyes állomás az életemben, gyerekkoromtól kezdve, mikor Kalocsán, Miskén és Dusnokon megszerettették velem ezt a csodálatos sportot, később a BVSC-ben váltam érettebb játékossá, mígnem – és amire a mai napig nagyon büszke vagyok – a Győri ETO-ban vált belőlem profi futballista, ahol a gyerekkori álmom végre valóra vált. Első osztályú csapatban játszottam, és a mezemen a saját nevem szerepelt. Ezt az érzést már senki nem veheti el tőlem.
– Azt tudja már, hogyan tovább?
– Abban a pillanatban, amikor megtudtam, hogy nem folytatom Budaörsön, kicsit kétségbeestem, hogy merre tovább, de azóta pozitívan állok hozzá. Kicsit kikapcsolódtam, nem foglalkoztam a focival, hazautaztam és a szeretteimmel töltöttem az időt. Feltöltődtem, úgyhogy most már újult erővel és önbizalommal telve várom pályafutásom következő állomását.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: