Két fiatal férfi, egy eset: mindketten bajnoki és gólkirályi címet szereztek a magunk mögött hagyott évadban a Pest megyei U16–os bajnokság Nyugati csoportjában.
Popovics Patrik és Barabás Ádám is a Kistarcsa VSC kiválósága, és mivel mindkét ifjú legény 30 gólt szerzett, úgy gondoltuk, a duó tagjai felé ugyanazt a majd’ egy tucat kérdést intézzük. Ha már egyszer a pályán az övék volt a nyerő tizenegy, a hófehér papíron mi sem akartunk lemaradni.
– Melyik meccsen futballozott a legprímábban a kistarcsai csapat?
Popovics Patrik: – Talán az itthoni utolsó meccsen, a Tárnok ellen.
Barabás Ádám: – A Pilisvörösvár ellen, mint ahogy általában az erősebb gárdákkal szemben. A gyengébbekkel nem volt értelme, amikor tíz, tizenöt gólokat rúgtunk.
– Melyik találkozón ment a játék önnek a legjobban?
P. P.: – A Budajenő ellen, mert jó néhány gólt szereztem és gólpasszokat is adtam és a játék is jól ment.
B. Á.: – A Tárnok ellen. A játék is ment, meg aztán rúgtam egy szép gólt. A csapattal jól összedolgoztunk, ez volt az utolsó meccsünk.
– Van kedvenc gólja a 2014/2015–ös bajnokságban, amire sokáig emlékezni fog?
P. P.: – Nincs ilyen.
B. Á.: – Igen, van, épp a Tárnok ellen szereztem. Körülbelül 20 méterről, a baloldalról kilőttem a ficakot a kapufával együtt. Az szép találat volt!
– Mit jelent önnek a bajnoki cím?
P. P.: – Nagyon örülök neki, mert ez az első.
B. Á.: – Sok mindent, főleg, miután tavaly csak másodikak lettünk, így arra hajtottunk, hogy meglegyen az első hely, ami ha nagyon nehezen is, de összejött. A bajnoki cím nem nekem köszönhető, hatalmas csapatmunka kellett hozzá.
– Mit ad a (társ)gólkirályi cím?
P. P.: – Ennek szintén nagyon örülök.
B. Á.: – Még soha nem lőttem ennyi gólt. Ugye, nem is csatár vagyok, hanem védekező középpályás, márpedig ezen a poszton igazán nehéz sokszor eredményesnek lenni, így nagyon örültem neki, amikor kiderült, az első helyen vagyok. És még most is örülök.
– Elégedett a szezonban nyújtott teljesítményével?
P. P.: – Röviden, tömören igen.
B. Á.: – Úgy érzem, az lehetek, még akkor is, ha volt egy–két rosszabbul sikerült meccsem.
– Kinek a hatására kezdett el futballozni?
P. P.: – Amikor iskolába kerültem, akkor ismerkedtem meg a sportág alapjaival. A nagypapám edző volt.
B. Á.: – A suliban fociztunk a többiekkel és megszerettem. Utána Nagytarcsán futballoztam, jártam le az edzésekre, és észrevették, hogy megy nekem a játék, így kerültem Kistarcsára. Remélem, jó futballista lesz belőlem!
– Melyik a legnagyobb élménye, ami a sportághoz kapcsolódik?
P. P.: – Most, amikor megnyertük a bajnokságot és a Bajnokok Tornáját is.
B. Á.: – Egyszer sikerült bejutnom a Pest megyei válogatotthoz, de sajnos beteg voltam.
– Van példaképe?
P. P.: – Cristiano Ronaldo. Amióta elkezdtem focizni, a Real Madridnak szurkolok, és nagyon tetszik a futballja.
B. Á.: – A portugál Ronaldo meg Neymar, ők ketten. Patrikkal mindketten Reálosok vagyunk, így persze, hogy előbbi a nagy kedvencünk.
– Mi a terve a focival kapcsolatban?
P. P.: – Ha összejön most a nyáron egy másik csapat, mindenképpen mennék, ha nem, akkor sem hagynám abba, csak valószínűleg nem magas szinten csinálnám.
B. Á.: – Szeretném folytatni, de a nyáron csapatot váltanék. Itt, Kistarcsán már nem nagyon tudok fejlődni, így ha focista szeretnék, sőt, akarok lenni, jobb együttest kell választanom.
– Mi lesz, ha nagy lesz?
P. P.: – Jelenleg vendéglátós iskolába járok…
B. Á.: – Focista és felnőtt ember.
A fenti interjúk megjelentek ezen sorok írójától a Sportszelet 33. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: