Amint arról a napokban röviden már beszámoltunk, a Győri ETO hölgycsapata a Szegedi AK elleni osztályozón kivívta az első osztályba kerülést, így ha férfivonalon nem is, de a gyengébbik nem egylete NB I-es lesz a következő évadban. Az alábbiakban interjút olvashatnak Horváth Tamás gárdájának legeredményesebb tagjával, Németh Lorettával, valamint több mint fél tucat labdarúgó foglalta össze érzéseit, élményeit a Foci a köbön kérésére.
Még az is lehet, hogy kisebbfajta rekordot vitt véghez. Németh Loretta nem kevesebb, mint 49 bajnoki gólt szerzett a 2014/2015-ös évadban. Jó ideje a klub női szakágának meghatározó egyénisége a Győri ETO 19 éves kiválósága, aki ezúttal is a maximum közelében teljesített. Akárcsak a csapat, aminek NB I-be jutás volt a jutalma.
– Meddig tartott az ünneplés?
– Nem sokáig, csupán a mérkőzés után volt kis pezsgő, süti, torta – felelte Németh Loretta. – Szülőkkel, barátokkal, szurkolókkal fogyasztottuk el ezeket.
– Szombat délután hosszú út végére értek. Mivel múlták felül két meccsen a Szegedet?
– Szerintem a támadó- és a védősorunk is aktívabb, határozottabb volt.
– Az odavágón 1–1-re végeztek. Netán már a Tisza-partján is előnybe kerülhettek volna?
– Igen, már ott is lehetett volna az előny nálunk, ha kihasználjuk a helyzeteket. Na meg kaptunk egy szerencsétlen büntetőt, amit hogyha nem kapunk, véleményem szerint maradt volna 0–1 az állás.
– Mindkét találkozón gólt, éspedig fontos találatot szerzett. Fel tudná idézni, miként „duplázott”?
– Az első mérkőzésen kaptunk a jobboldalról egy szabadrúgást olyan 16 méterről. Pont ideális volt a bal lábamnak. A második meccsen egy beindítást kaptam, a belógó szegedi játékost kellett lecseleznem, mögötte pedig már csak a kapus állt, mellette csak elgurítottam a labdát.
– Nem haragszik meg érte, ha azt állítom, a rutintalanabb csapat jutott fel az élvonalba? Hiszen a Szegednek az előző évad végén is kapaszkodnia kellett az élvonalért, és akkor azt az akadályt sikerrel vette. Miből merítette az ETO a mentális erőt?
– Mi már teljesen lemondtunk arról, hogy az idén feljussunk az NB I-be. Tisztában voltunk a klub helyzetével, úgy tudtuk, hogy a Kóka elleni mérkőzések voltak az utolsók erre a szezonra. Hatalmas öröm volt a csapatnak, hogy mégiscsak megkaptuk a lehetőséget, és ebből tudtunk rengeteget meríteni. Nagyon akartunk, meg akartuk mutatni, hogy van helyünk az első osztályban.
– A tavasszal mit éreztek abból, hogy az NB I-es férficsapat haláltáncát járta? Hiszen olyasféle hírek terjedtek, az utánpótlás-együttesek nem tudtak hol tréningezni.
– Minimális szinten éreztük. Ugyanúgy volt hol edzeni, a bírókat ki tudták fizetni, csupán annyi volt, hogy néha az utazással akadtak problémák, de azok is megoldásra találtak. A jólétünk csökkent annyit, hogy a kollégiumban a reggeli a friss kifli és zsemle helyett kenyér volt.
– Kis túlzással ETO-címerrel a bokáján született, ezért kérdezem: mi játszódott le önben, amikor kiderült, hogy kizárják az élvonalból a férfigárdát?
– Hihetetlennek tartottam, hogy egy NB I-be illő csapat csak úgy lecsúszik osztályokat, de hát ez a szabály, nincs mit tenni.
– Tudom, hogy önnek és csapattársainak csak a játékkal kell törődniük, mégis, minden adott ahhoz, hogy az ETO a legjobbak között szerepeljen? Hiszen gondolom, nem átszállójegyet kívánnak váltani az élvonalba.
– Természetesen minél jobban szeretnénk végezni jövőre. Ha jól tudom, pár igazolás várható, de hát az még a jövő zenéje, tudunk-e erősíteni.
– Mennyi idő jut a lazításra? Mert alighanem van mit kipihenniük.
– Nagyon kevés, hiszen alapból két héttel később fejeztük be a szezont, így próbáljuk a legaktívabb pihenéssel tölteni ezt a néhány hetet.
——————————————————————————————————————————–
FIATALSÁG, BOLDOGSÁG: ÖRÖMSZAVAK ETO-MÓDRA
——————————————————————————————————————————–
Fél Alexandra: „Úgy gondolom, hogy mindkét mérkőzést mi uraltuk. Az elsőn játékban kevésbé, de a második alkalommal már kihasználtuk a helyzeteket. Csak a győzelem jöhetett szóba, az, hogy nyernünk kell, mert tudtuk, hogy képesek vagyunk rá! A meccs elejétől kezdve bebizonyítottuk, hogy helyünk van az NB I-ben. Nagyon jó érzés számomra, hogy eddig is tagja lehettem a csapatnak, remélem, a közeljövőben is számítanak a játékomra. Az elején biztosan nehéz lesz számunkra, így a nyár folyamán sokat kell dolgoznunk, amiért én is mindent meg fogok tenni ennek érdekében. Szüleink nagyon büszkék arra, hogy mindkét lányuk tagja lehet a Győri ETO-nak.”
Fél Patrícia: „A csapat nagyon sokat megtett azért, hogy idáig eljusson, és a jogi helyzet miatt igazságtalannak éreztük, hogy nem játszhatunk a rájátszásban. De szerencsére kaptunk egy második esélyt, hogy megmutathassuk, van helyünk az NB I-ben. A Szeged elleni mérkőzésen bebizonyítottuk, hogy az eddigi kitartó munka meghozta az eredményét. Véleményem szerint a csapat az első gól után már magabiztosan játszott, minden játékos próbálta kihozni magából a legtöbbet. Úgy érzem, hogy végig mi uraltuk a mérkőzést. Az edzőink és a szurkolóink mindvégig mellettünk álltak és hittek bennünk. A csapat sok fiatal játékosból áll, előttünk a lehetőség a fejlődésre, ehhez kitartó munka és összetartás szükséges. Az ETO NB II-es csapatába bekerülhettem, már ez nagy előrelépés volt. És most, hogy felkerültünk az első osztályba, még mindig hihetetlen számomra. Nem gondoltam volna, hogy fiatal korom ellenére, rövid időn belül, ilyen szintre fejlődhetek. Természetesen ehhez a továbbiakban kemény munkára és kitartásra lesz szükségem, mindent megteszek ennek érdekében. Csak az ETO, sose halunk meg!”
Fleck Nikolett: „A Szeged elleni meccs egy utolsó utáni lehetőség volt számunkra, amivel szerencsére élni tudtunk. Egy nagyon szoros, jó iramú mérkőzést játszottunk, amit végül – véleményem szerint – az erőnlét és az akarat döntött el. Külön öröm számomra, hogy egy ilyen fiatal csapattal is sikerült kiharcolnunk a feljutást. Nagyon örülök, hogy a sok edzés és belefektetett munka meghozta az eredményét, és ősztől már NB I-ben kezdhetjük meg a bajnokságot a csapatommal. Nagyon nagy kihívás ez számunkra, amire már régóta várunk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy itt is helytálljunk.”
Kardos Annabella: „Nagyon hajtottunk az első perctől a végéig. Nagyon készültünk erre a meccsre, az edzések is sokkal keményebbek voltak. Láttuk edzőnkön, Tamás bá’-n, hogy ö is nagyon szeretné ezt a mérkőzést megnyerni úgy, mint mi. Úgy látom, hogy nagyon sokat kell még fejlődnöm, hogy megálljam az NB I-ben is a helyem, ennek érdekében mindent megteszek. Gratulálok a társaimnak, hogy mindenki odatette magát a mérkőzésen, és végig magabiztosan irányítottuk a meccset. Hajrá Győr, hajrá ETO!”
Kardos Emese: „Mindenki harcolt és küzdött a pályán, hisz az NB I volt a cél, és szerintem sokkal magabiztosabbak voltunk, mint az ellenfél. Bízom benne, hogy az NB I-ben is megállom a helyem, jó meccseket tudunk játszani és sokat fejlődhetek.”
Mészáros Dalma: „Az NB I-es indulási jogunkat egy példaértékű csapatmunkának köszönhetjük. Az embereknek, akik az ETO falain belül dolgoztak azért, hogy a csapat pályára léphessen az osztályozón, a fantasztikus szurkolótáborunknak, amely idegenben és otthon is bíztatott bennünket a Szeged ellen, és nem utolsósorban az edzőinknek, valamint a csapat összes tagjának egytől egyig. Mindenki előtt egy cél lebegett, egymásért harcoltunk. A rengeteg munka, kitartás és az ETO-szív meghozta az eredményt, ez esetben az élvonalbeli tagságot. Az, hogy az első osztályban mutatkozhatunk, illetve mutatkozhatok be ősztől, óriási kihívás és lehetőség. A motiváció megvan, minden héten edzésen és mérkőzésen is kihozni magamból a maximumot, illetve minél jobb helyezést elérni a csapattal.”
Soós Adrienn: „A Szeged elleni mérkőzés értékeléseként azt mondanám, hogy a mi fiatal csapatunk sokkal elszántabb és dinamikusabb volt, ezzel sikerült megnyernünk a mérkőzést. A százszázalékos helyzeteinket sikerült gólra váltanunk, mindenki tette a dolgát a pályán, a védőink óriásit játszottak, a támadóink csodálatos támadásokat vezettek. Játszott a csapat. Én az idén kerültem a Győri ETO-hoz, eddig a Viktória FC játékosa voltam, így ebben az évben játszottam először az NB II-ben, de iszonyú boldog vagyok, hogy sikerült kiharcolni az élvonalba való feljutást. Nagyon fiatal kis csapatunk van, de óriási akaraterővel, egymásért való küzdéssel, kitartó munkával elértük a célunkat. A körülményekkel, a csapat körüli feszültséggel nem foglalkozva hajtottunk, megtéve a tőlünk telhetőt.”
Szabó Enikő: „Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy óriási szerencsénk volt. Az előzmények alapján a hazai, Kóka elleni 3–1-es győzelem után tudtuk, hogy egy módja lenne számunkra a feljutásra, ez pedig a rájátszás első helye, amit végül nem sikerült megszerezni. De mint mondják, a remény hal meg utoljára. Bár tudtuk, hogy a klubot még az első osztályozó előtt fel akarták számolni, szerintem a csapatból mindenkinek, köztük nekem is elég erősen ott volt a remény, hátha mégis lejátszhatjuk a Szeged ellen az osztályozót. És megtörtént a csoda! Az elméletben utolsó edzésünk előtt az öltözőben elmondta az edzőnk, hogy mi a helyzet, és hogy szombaton utazunk Szegedre. Úgyhogy egy már viszonylag fáradt, ’vége az évnek’-állapotban, de reménnyel telve készültünk a találkozóra. Az első meccsen én a kispadról figyeltem az eseményeket. A szegediek az első tíz-húsz percben nagyon nagy nyomást próbáltak gyakorolni ránk, de mi álltuk a sarat. A második félidőben azonban egy szabadrúgásgóllal megszereztük a vezetést. Ezután a hazaiak ismét törtek előre, amit mi néhány kisebb szabálytalanság árán, de levédekeztünk. Egy ilyen során, egy kezezést követően befújták a büntetőt, amit a Szeged értékesített is. A továbbiakban már nem született gól, ezért maradt az 1–1-es végeredmény. A mérkőzés után az öltözőben kicsit lelankadt a hangulat, de végül mindenki rájött arra, hogy nagy lépést tettünk a továbbjutás, a felkerülés felé, viszont ez a teljesítmény hazai pályán kevés lesz. Így pár nap pihenő után újult erővel – gondolok itt a szellemi feltöltődésre – láttunk neki az utolsó mérkőzésre való felkészülésre. Három edzésünk volt, köztük erőnléti, taktikai, és egy regeneráló, játékos edzés. Az egész csapat az edzőkkel együtt szívét, lelkét beletette az edzésmunkába. Majd eljött a várva várt nap. Én – mivel elég messze lakom Győrtől – a kollégiumban töltöttem ezt a pár napot, mint ahogy az elmúlt fél évet, mert a Fehér Miklós Akadémia gimnáziumában tanulok. Az ott lévő csapattársaimmal való beszélgetés során mindig szóba került a meccs. Szombaton délelőtt egyfolytában azt kérdezgettük egymástól, hogy ’Te izgulsz?’ A válsz változó volt. Aztán jött a mérkőzés. Az edző elmondta a kezdőcsapatot, ezáltal azt is, hogy a kapuban én kezdek. Ennek nagyon örültem, mert ezért dolgoztam, viszont az izgalom is előjött. Még a meccs előtt, az egyik csapattársam kitalálta, hogy vegyünk egy TopJoy üdítőt, és nézzük meg, mi van a kupakban üzenetként. Feltettük az üvegnek a kérdést: ’Vajon mi lesz a meccs kimenetele?’, és kibontottuk. Én még el sem tudtam olvasni, de a többiek már egyszerre elkezdtek ordítani. A kupakban ez állt: ’Háromszoros hurrá neked’ Ezután már csak arra kellett figyelnünk, hogy ne bízzuk el magunkat, és mindenki a tudásának legjavát nyújtsa a pályán. A következő esemény már a bemelegítés volt – ami nagyon jól sikerült számomra, ennek köszönhetően az izgulás is lecsökkent –, majd jöhetett a szurkolók üdvözlése, és végül, de nem utolsósorban a meccs. A drukkerekről csak annyit szeretnék mondani, hogy rengetegen eljöttek, szülők, rokonok, barátok, tanárok és az ETO vezérszurkolói is. Ezúton is szeretnénk megköszönni nekik a drukkolást és a biztatást! A mérkőzést mi kezdtük és szerencsére a szél is nekünk kedvezett. A Szeged elég gyorsan eljutott egy (majdnem) helyzetig, ami egy beadásból állt, szerencsére még az érkező szegedi játékos előtt elkaptam a labdát, így nem lett belőle komolyabb helyzet és engem is felcsigázott, mert ez volt az első labdaérintésem. Ezután nekünk is volt pár jó éles helyzetünk, ami kimaradt. Majd jött a gólunk. Ekkor kicsit megkönnyebbültem, de tudtam és mondtam is a többieknek, hogy figyeljenek, mert nagyon hosszú még a meccs. És igazam is lett, néhány perc múlva jött az egyenlítés. Mi viszont az első félidőben rúgtunk még egy gólt, és így vonultunk a szünetre. Ekkor különösebben nem történt semmi, próbáltunk feltöltődni. A második félidőben mindkét csapatnak voltak helyzetei, de végül mi tudtunk egyet értékesíteni. A vége előtt néhány perccel kiállítottak egy szegedi játékost, ami ugyebár nekünk volt előny. Viszont körülbelül ezzel egyidejűleg a Szeged elkezdett majdhogynem kilenc emberrel támadni. Volt is jó pár lehetőségük. A meccs lefújása végül úgy történt, hogy az egyik szegedi védő megsérült és ápolást kért. Én azt hittem, hogy hosszabbítás lesz, de a bíró lefújta a meccset. És ekkor jött az örömmámor. Egymáshoz rohantunk és körben ugrálva kiabáltuk, hogy NB I! A szurkolók hozták a pezsgőt és a tortát. Volt locsolás, ami során nekem az arcomra és a hajamra is jutott egy kis pezsgő. Miután lepacsiztunk a szurkolókkal, meglepetésszerűen odarohantunk az edzőnkhöz, felemeltük és éljeneztünk. Úgy gondolom, hogy mindenki megtett minden tőle telhetőt azért, hogy idáig eljussunk. Télen én úgy igazoltam a csapathoz, hogy azt mondták, az NB I a cél. Ez a kitartásunknak és a szerencsefaktornak köszönhetően meg is lett. Szívből gratulálok mindenkinek, aki ebben részt vett, és remélem, hogy a következő szezonban hasonlóan jól szerepelünk már magasabb osztályban. Ás hogy mit jelent nekem az, hogy ősztől az NB I-ben játszhatok? Ezt nagyon nehéz megfogalmazni, pedig ez volt az, amiért dolgoztam, hogy ebben az évben felkerülhessek a csapatommal az élvonalba. Rengeteg edzésmunka, öröm-bánat, szív-lélek, hullámvölgy és szerencse van benne. Ez egy olyan siker, ami nem adatik meg annak, aki például a másodosztályból az elsőbe igazol, mivel ezt a csapat érte el. Nekem ez egy hatalmas lehetőség a fejlődésre, így a jelenlegi célom egy jó szezont zárni jövőre, és elérni, hogy egy-két év múlva – vagy miután befejeztem a gimnáziumot –, de mindenképpen akkor, amikor érzelmileg, szellemileg és fizikailag megértem rá, külföldön kipróbálni magam. Addig is mindent megteszek annak érdekében, hogy a csapatom értékes tagja lehessek.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: