Egy szempillantás alatt megtörténik a baj. Farkas Krisztián, a Szolnoki MÁV és a Kaposvár egykori profija, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő FC Dabas II. 36 esztendős támadója a fenti mondat súlyával tökéletesen tisztában van, hiszen az életét voltaképpen a gyors, szakszerű orvosi beavatkozásnak köszönheti.
26 bajnokin 22 gólig jutott. Elégedett lehet a támadó még akkor is, ha nem olyan rég még Újpesten vagy Győrben tapsoltak neki az aktuális vendégcsapat szurkolói. Megkönnyebbülhetett már csak azért is, mert sokáig az is benne volt a pakliban, hogy csendben, mindenféle zajos ünnepség és megható búcsú nélkül visszavonul.
– Életveszélyben volt?
– Úgy kezdődött, hogy játszottam az NB III-as csapatban is néhány mérkőzést, és éreztem, hogy szúr a mellkasom – felelte Farkas Krisztián, az FC Dabas II. labdarúgója. – Futottam tíz métert és nem kaptam rendesen levegőt. Meghallgattak az orvosok, és azonnal bevittek. Először felszúrtak csöveket, aztán kimentem a Barcelona egyik meccsére, hazajöttem, majd kiderült, hogy azonnal életmentő műtétet kell végrehajtani, mert leszakadt a mellhártyám a tüdőmnél.
– A Barcáé igen, de ez nem futball, ez nem játék!
– Éppen ezért akkor úgy döntöttem, hogy abbahagyom. Pszichiátert küldtek hozzám, aki beszélt velem, aztán hála Istennek, hamar felépültem, így aztán jó néhány meccsen játszhattam is a tavasszal.
– Az megállapítást nyert utólag, mi miért történt?
– Állítólag ez egy ütközéstől jött létre, de ne kérdezze, mert nem tudom, hol és mikor. Az biztos, hogy előtte az arccsontom repedt el, így lehet, hogy akkor kaptam ezt az ütést.
– Ugye, nem bánta meg, hogy megváltoztatta a döntését?
– Nem, ugyanis 7 éves korom óta futballozom. Az első- és a másodosztályban vagy 300 meccset összeszorgoskodtam, és az nem volt könnyű meló. Nagyon szeretek játszani, de most már nyilván ott van mellette az edzősködés az U15-ös csapatnál Dabason, no meg van egy jó állásom is, de ettől még igaz, hogy nem lehet csak úgy. egyik pillanatról a másikra abbahagyni a labdarúgást. Én már csak tudom, hogy első az egészség, a futball pedig szerelem, éspedig örök szerelem.
– Ha már ilyen szép szavakat használ, csatlakoznék: boldogság vagy bánat járja át a lelkét, ha a mögöttünk hagyott hónapokra gondol?
– Eléggé furcsa szezonon vagyok túl. Ha az ember magasabb szinten is futballozott, van összehasonlítási alapja. Tavaly is jó évadom volt a „megye-egyben”, és én azt hittem, ebben a megyei másodosztályban pikk-pakk rúgok 40 gólt, és el van intézve. Nem volt ennyire egyszerű, de az, hogy volt ez a légmellműtétem, és az sem volt biztos, hogy futballozhatok valaha… Azt hittem, a tavasszal ez már nem jön össze. Ezúton is köszönöm a klubnak és Kucsák István játékos-edzőnek, hogy ebben a nehéz időszakban is kitartottak mellettem! Összességében azt gondolom, a papíron megszerzett második hely – miután elvettek tőlünk négy pontot – az első évben ezzel a csapattal szép teljesítmény.
– Az is, hogy ön itt, és nem mondjuk három osztállyal feljebb szerepel?
– Az NB II-ben már nem tudnék futballozni. Négy keresztszalag-szakadásom volt, ami olyan tényező, hogy bár bírja a térdem a terhelést, de nem biztos, hogy annyit kibírna. Azt mondom, az NB III-ban még el tudnék játszani, de van egy jó munkahelyem és én itt érzem jól magam. A ,,megye-egyben” tavaly majdnem gólkirály lettem, de nem bántam meg, hogy klubot váltottam. Kucsák István és Kőszegi Zoltán polgármester úr személyében olyan emberek közé kerültem, ahol nyilvánvalóvá vált számomra, Dabas nem az ígéretek földje. Annyit ígérnek, amennyit adni is tudnak, és ez nagy szó a mai világban. Meg aztán elindítottam az edzői pályafutásomat, kaptam egy lehetőséget, amivel élni szeretnék. Itt lakom Inárcson, Dabason dolgozom, márpedig ez így összeegyeztethető. Egyébként minden héten megkérdezik, miért nem vagyok feljebb? Játszottam én az NB III-ban kétszer, de az a terhelés valószínűleg már sok lenne. No nem mintha 100 éves lennék, de ez van, én ezt így érzem.
– Aligha tapétázó vagy szobai mázoló, mégis remekül festett az élvonalban. És ez még akkor is igaz, ha rég volt, ugyanis az emlékek nyilván nem halványulnak.
– Az első NB I-es mérkőzésemen én lettem a forduló játékosa, a sportnapilap címlapján voltam, amire nagyon büszke vagyok. És arra is, hogy örök fradista létemre akárhány meccset játszottam az élvonalban vagy az NB II-ben a Ferencváros ellen, sohasem voltam vesztes csapat tagja, mi több, négy alkalomból háromszor engem választottak a mezőny legjobbjának. Erre jó visszaemlékezni, ahogy arra is, hogy a másod- és a harmadosztályban is gólkirály voltam.
– Az lesz a „megye-kettőben” is?
– A napokban megegyeztem az FC Dabassal, és valószínű, hogy maradunk a megyei második vonalban, így bár nem akarok ígéreteket tenni, de igen, szeretnék gólkirály lenni, hiszen az nagyon nagy dolog, főleg, ha az ember ott van a spiccen és jönnek a találatok. Az hazugság, ha valaki azt mondja, nem nézi és nem érdekli, hány gólt szerez! De ha választani kéne a bajnoki és a gólkirályi cím között, az előbbire voksolnék. Ha van rá lehetőségem, naná, hogy szeretnék a legjobb lenni, de első a csapat. És én nem is annyira titokban azt remélem, jövő ilyenkor a tabellán is az lesz.
A VÁNDOR VISSZATÉRT. Farkas Krisztián pályafutása során többek között megfordult Nyíregyházán, Jászberényben, Szolnokon, Kaposváron, a BKV Előrénél, Nagykőrösön, Békéscsabán, Cigándon és Örkényben. Érdekesség, hogy 2003 és 2007 között már erősítette felnőttként az FC Dabas csapatát. Az előző évadban a Pest megyei I. osztályú, egykor az NB III-ban szereplő Örkény SE labdarúgójaként 26 bajnokin 21 alkalommal volt eredményes, és csupán négy találattal maradt el a 25 góllal a legjobb mesterlövésznek számító turai Less Krisztiántól.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: