A közönség reakcióján mérhető le a leginkább, mennyit is ér egy produkció. A budaörsi publikumnak márpedig tetszett, amit látott, hiszen az NB III, Nyugati csoportja csupán rövid ideig volt izgalmas, a második félévben egyre inkább kirajzolódott a Pest megyei gárda fölénye.
Ahogy a labdarúgók nem teljesítettek rosszul, úgy Albert Flórián is jó munkát végzett, amit a BSC aranyérmén túl az is igazol, hogy a 47 éves szakember a nyáron már a Haraszti úton, a Soroksár SC színeiben áll munkába.
– Tudott volna nemet mondani Szűcs Mihálynak, az egykori ferencvárosi játszótársnak?
– Ez nagyon véletlen történet volt – mondta Albert Flórián. – Elkezdtem Budaörsön tárgyalni, éspedig a Magyar Kupa-döntő hetében, hétfőn. Beszélgettünk, de nem nagyon tetszettek az ott elhangzottak, ám mondták a vezetők, hogy ők is átrágják, mert ez nem volt annyira jó. Szerdán kimentünk a kupadöntőre, a folyosón beszélgettünk az elnök úrral, és pont jött a Misi és Lisztes Krisztián. Kérdeztem, megvan-e már az új edző, mire azt a választ kaptam, nehéz dolog, még nincs meg. Én meg poénból – miután a volt csapattársaimról van szó – azt mondtam, le vagytok tojva, hogy nem jutottam az eszetekbe. Mire ők úgy reagáltak, biztos megegyeztetek mindenben és nem jövök el. Mondtam, hogy egyelőre nem közelednek az álláspontok, amire a Misi lecsapott, és úgy reagált, nagyon szeretné, ha úgy gondolnám. Azt feleltem, megvárom a következő tárgyalást Budaörsön, de mert nem nagyon változott a helyzet, akkor mondtam igent a Soroksárnak.
– Még hogy nincsenek véletlenek. Nehéz döntés volt?
– Mivel közel került hozzám a csapat, tudtam formálni az együttest és mindenben partner volt a vezetőség, amelytől sok segítséget kaptam, és mert szép sikereket értünk el együtt, közösen, nagyon nehéz volt a váltás, de ezt mondtam is a srácoknak, hogyha megvágják a bőrömet, nem piros, hanem zöld vér folyik az ereimben, és relatíve a Fradi hívó szavára nem tudtam nemet mondani, pedig majdnem ez történt.
– Megpróbálták győzködni, maradásra bírni?
– Hogyne. Mondom, kétszer is tárgyaltam a vezetőkkel, és talán csúnya lesz, de keveselltem az éves költségvetést az NB II-höz, hogy minden feltétel meglegyen. Félreértés ne essék, nem saját magamért harcoltam, hanem a csapatért, és nem nagyon közeledtek az álláspontok. Márpedig azt nagyjából tudja egy edző, mert beszélget a kollégáival, a vezetőkkel, hogy milyen költségvetéssel lehet nekimenni a következő szezonnak úgy, hogy a céljaidat elérd. Na, ezt egyelőre nem éreztem annyira Budaörsön. Aki tavaly relatíve sikertréner volt, az jövőre lehet, hogy bukott, rossz edző lesz, hogyha nem olyanok a feltételek, amiket szeretne kiharcolni a társulatának. Mindettől függetlenül természetesen sok sikert kívánok a Budaörsnek, remélem, ők is ugyanezt kívánják nekem, mert abszolút nem úgy váltunk el, hogy egymásra csuktuk az ajtót. Mindkét fél jó értelemben véve lógó orral vette tudomásul a történteket, hiszen én is dolgoztam volna ott, de nem jött össze, és ők is szerették volna, hogy tovább maradjak. Furcsa ez az egész, mert marasztaltak, és erre jön a véletlen, hogy olyan gárda hívja az embert, ami gyakorlatilag a Fradi fiókcsapata. És zöld vérrel nehéz nekem erre azt mondani, hogy nem.
– Soroksáron minden szempontból előrelépést tapasztal?
– Ha arra gondol, nem sokkal jobbak a feltételek, de ott már van egyéves tapasztalat. Nekivágtak tavaly egy költségvetéssel, ami úgy néz ki, a bent maradást biztosította, viszont rájöttek arra, kicsit kéne emelni a büdzsét. Hála Istennek, immár az MLSZ is jobban fogja támogatni az NB II-es egyesületeket, mivel kevesebb lesz az NB I-es csapat, és a másodosztályúak maradtak. És úgy hallottam, picivel több lesz a pénz, avagy ha több fiatalt játszatsz a bajnokságban, érkezhet némi plusz. Ez is egy kicsi pluszmotiváció arra, hogy az ember úgy képzelje el a jövőt, hogy a feltételek megfelelnek és még a klub is pluszbevételhez jut.
– Furcsa érzések kerítik majd hatalmába a Budaörs–Soroksár vagy a Dunaújváros–Soroksár NB II-es bajnoki előtt? Elvégre mindkét klubnál vállalt kisebb-nagyobb szerepet.
– Amikor átvettük az érmeket és elköszöntem a csapattól, tartottam egy záróbeszédet. Azt mondtam, lehet, hogy még annyira frissek az élmények, és nem tudom, az új edző mennyire változtatja meg a gárdát, de ha 80 százalékában ugyanaz lesz az állomány, mint tavaly, még az is benne van a pakliban, hogy erre a meccsre nem készítem fel a társulatot. Megkérem a pályaedzőmet, Szabados Györgyöt, hogy ő meccseljen, én meg inkább kiülök a lelátóra. Bárhová kerülnék, a Fradi ellen biztosan nem tudnám felkészíteni az aktuális együttesemet, ezt kikötném szerződésbe.
– Ha a képzeletbeli filmtekercset visszapörgeti, van olyan momentum a budaörsi időszakból, amit feltétlenül kiemelne?
– Egy momentumot? Nem lehet egyet kiemelni, hiszen ha azt mondom, elmegyek egy hétre nyaralni, oké, abból tudsz. Másfél évet töltöttem Budaörsön, átvettem a csapatot, volt matematikai esély a bajnoki címre, de sajnos nem tudtuk megoldani, ám mivel tavaszi elsők lettünk, már akkor éreztem, van ebben fantázia. És így is lett. Folyamatosság, ami egy elég szép és érett gyümölccsé alakult át. A téli felkészülés alatt volt hó, sár, fagy, abban is voltak szép dolgok, ahogy abban is, amikor a nyáron elmentünk a Balatonra edzőtáborba. A legszebbek mégis azok voltak, amely mérkőzéseket megnyertük. Az viszont nagyon jól esett, amikor Nagyatádon feldobáltak a gyerekek.
– Van, amit magával visz Pest megyéből a fővárosba?
– Nézze, van egy edzői stílusom, amit szeretnék megvalósítani. Kicsit féltem attól, Budaörsön ezt meg tudom-e tenni? A támadófutball híve vagyok, merjünk játszani, nem állunk vissza védekezni. Ebben van némi tapasztalatom, és az edzésmódszerek szerencsére ültek. Igaz, néha úgy érződött, ez sablonos – pedig sosem tartottam ilyen edzéseket –, mindig azon volt a hangsúly, hogy a gyerekek egy forgatást vagy egy alaphelyezkedést csukott szemmel is megoldjanak. És ez visszajelzésként óriási pozitívumnak számított, miként az is, hogy a csapat mindig egységes maradt. Ezt mindenképpen átviszem Soroksárra, ahol persze teljesen más lesz a történet, mint Budaörsön volt.
– Lenne olyan játékos is, akit átvinne?
– Persze, viszont azt is megbeszéltük a budaörsi vezetőkkel, hogy később jelentjük azt be, hogy nem maradok, mert a vezetőknek is fel kell készülniük a játékosokkal való tárgyalásokra, avagy ki és kire számít. Szerettem volna három labdarúgót magammal vinni, ám egyrészt az is kérdés, ők miként állapodnak meg, éppen ezért mondtam nekik, hallgassák meg, és ha olyan ajánlatot kapnak, maradjanak, de ha nem, szívesen látom őket. Másrészt pedig ebből lehet látni, hogy hosszabb távban gondolkodtam, mert a háromból kettő a Sajbán-testvérek voltak, márpedig mindkettejükkel profi szerződést kötöttek éppen azért, hogy ne tudják őket mozgatni. Nem titok, a Fradinak akartam Mátét és Miklóst kinevelni, de így nehéz, mert mondtam, kellene még egy NB II-es év, és aztán megmutatni a tudásukat. És mert Budaörsről eljöttem, én sem tudom elhozni kettőjüket, mert nincs arra pénz, hogy kivásároljuk őket. Azt viszont remélem, hogy a következő edző is bízik bennük és annyi bizalmat kapnak, hogy a fejlődésük töretlen lesz, mert előttük van NB I-es jövőkép, hiszen mindketten profi mentalitásúak.
– A szezonnak vége, ami még akkor is igaz, ha tudjuk, a futballban sosincs szieszta, sosincs megállás, mert mindig történik valami. Ettől még nyilvánvaló, van mit elraktároznia, van mit kipihennie.
– Hála Istennek, volt négy nap kikapcsolódás, ugyanis elmentünk a feleségemmel Olaszországba, és csak vasárnap este érkeztünk meg. A kisebbik gyermekem is táborban volt, így össze tudtam egyeztetni ezt a rövid időszakot, mert a következő hét a tárgyalásokkal telik. Mondtam is Szűcs Misinek, szeretném, ha a következő szezon keretéből 70-80 százalék már meglenne. Az előző szezonbeli állomány közel fele el lett küldve – hozzáteszem, nem miattam –, így most teljesen új csapatot építünk. Aztán van egy hét focitáborom a Balatonon, immár tízedik éve, így mondhatni, jubileumi összejövetel lesz ez. Anno még édesapámmal kezdtem, aki már nincs velünk… Június 29-én pedig már kezdjük a felkészülést, hiszen a nyár aktívan telik, és nincs megállás.
Az NB III, Nyugati csoportjában bajnoki címet szerző Budaörsi SC-ben pályára léptek: Bartos Attila (2 mérkőzés/0), Szentpéteri Viktor (26/–19 gól) – kapusok; Babos Barnabás (12/4), Bogáti Péter (27/13), Csobánki Ádám (27/2), Ferencz Dániel (13/1), Ferkó Ádám (25/1), Gáspár Tibor (1/0), Hajós Krisztián (25/4), Herczeg László (10/1), Horváth Levente (23/2), Imrik László (13/2), Jovánczai Zoltán (6/2), Laczkovich Donát (1/0), Ódé Norbert (13/0), Pleván Ádám (23/0), Rajnay Attila (15/0), Sajbán Máté (28/12), Sajbán Miklós (25/4), Sánta Attila (26/5), Slezák Richárd (8/1), Tányéros Ádám (26/4), Tüske Roland (23/6) – mezőnyjátékosok. Edző: Albert Flórián. Másodedző: Szabados György. Kapusedző: Kövesfalvi István. Masszőr: Neparáczki István. Technikai vezető: Módler László.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 33. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: