Az NB I immár a múlt részét képezi. És mindez igaz a Győri ETO férfiegyletére ugyanúgy, mint Varga Tamásra. Csakhogy az előbbi ugyanazt akarja, mint az utóbbi: gólokat, kis győzelmeket, nagy sikereket.
Volt egy fiú. Technikás, fineszes, gólerős. Olyan, aki tudta, mit kell tennie, ha a kapu elé keveredik. A Győri ETO utánpótlás-csapataiban azonban nem csupán Varga Tamás vitte a prímet, hiszen ott volt mellette s mögötte Molnár Tibor, meg persze a többiek. A korábbi utánpótlás-válogatott Varga az élvonalig jutott, aztán az FC Ajkához került, majd a BKV Előrét is erősítette, ám tavaly nyáron a Sport utca után Mosonmagyaróvár felé vette az irányt. Az NB III-ban nem is teljesített rosszul a támadó, hiszen huszonkét meccsen tizenegy alkalommal ünnepelhetett.
– Ha jönne egy ajánlat a szívének oly kedves zöld-fehér klubtól, és azt mondaná valaki határozott hangon, hogy „Tamás, itt nevelkedtél Győrben, itt, az ETO-nál lett belőled utánpótlás-válogatott futballista, az NB II-ben is helytálló, gólerős csatár, akinek itt a helye, közöttünk”, erre mit felelne?
– Azt, hogy szívesen visszamennék, hiszen az ETO mindig is közel állt a szívemhez, ugyanis ott lettem profi labdarúgó – felelte Varga Tamás.
– Amikor hallotta, mi történt, elképzelhetőnek tartotta, hogy a Győri ETO nemhogy az NB I-ben nem marad, de a felnőtt futball megszűnik létezni, és a valamikori Vasas sorsára jut temetéssel, pálya közepi koszorúzással?
– Benne volt a levegőben, viszont úgy gondolom, hogy Győr városa nem engedhette azt meg, hogy ne legyen profi foci. Örülök, hogy sikerült megoldást találni a problémára.
– Az önére is, hiszen az ősszel sérüléssel bajlódott, ekkor csak három gólig jutott, aztán a tavasszal alaposan belelendült, a végén meg sem állt tizenegyig.
– Nyáron térdsérülést szenvedtem, így csak a hatodik fordulóban tudtam pályára lépni. Sajnos fizikailag jóval le voltam maradva a többiektől, amit a télen sikerült behozni. Hiányérzet van bennem, de nem mondhatom rossznak, főleg a tavaszi idényt.
– A Mosonmagyaróvár a tizenkettedik helyen végzett, és bár nem láttam az MTE-t sem ősszel, sem tavasszal, a képességeit ismerve, nem is szólva a többiekéről, nem túlzás azt állítani, hogy nem itt lenne a gárda helye. Mi volt a baj?
– Így van, a tabellán elfoglalt helyünk nem tükrözte a valóságot. Nem volt velünk sokszor a szerencse. Sajnos sok olyan meccset buktunk el, ami már a kezünkben volt. Például otthon a Sárvár ellen 3–0-ról 3–3 lett a vége, vagy a III. Kerület ellen 2–0 után 2–3-ra végeztünk. Tavasszal már sokkal egységesebbek voltunk, főleg az utolsó mérkőzéseken.
– Nem irigylem a mai kor futballistagyermekét, mert telített a piac, és főleg most nehéz előrébb lépni, jó szerződéshez jutni. Mégis, lát rá esélyt, hogy az ősszel mondjuk ismét az NB II-ben futballozzon?
– Nagy a választék, igen, de nem tudni, mit hoz a jövő. Minden nap azért edzek, hogy újra magasabb osztályban rúghassam a bőrt.
– Mint korábbi utánpótlás-válogatott, mit szól a magyar U20-as válogatott új-zélandi szerepléséhez? Amely továbblépett a csoportból, ám a végső győztes szerbek megállították a mieinket.
– Egy kis szerencsével akár a dobogóra is odaérhettek volna a fiúk, miután egységesen és fegyelmezetten futballoztak.
– A pályafutása eddigi alakulásával mennyire van kibékülve?
– Teljesen elégedett nem lehetek, hiszen három éve még az első osztályban mutatkozhattam be, azóta pedig az NB III-ban futballozom. De azért még van időm, ugyanis csak huszonnégy éves vagyok. Keményen edzek, hogy minél előbb az NB II-ben vagy feljebb játszhassak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: