Némi késéssel ugyan, de pótoljuk elmaradásunkat, lévén alig több mint egy hete, június 6-án Rákospalotán jártunk, ahol a női NB I 5-6. helyéért vívott párharc második összecsapásán a Femina a Viktóriát fogadta.
Aki csak a második félidőre ért oda (khm…), az alaposan meglepődhetett. No nem a rekkenő hőségen – hiszen az Cameron Diaz mosolyánál is természetesebb júniusban –, sokkal inkább az eredményen.
A mátrixtáblán látott 1–4-ből nem arra lehetett következtetni, hogy mindkét csapat komolyan vette az 5-6. helyért kiírt párharc második összecsapását.
Herczku István, a házigazda trénere nem tudott csodát tenni a rövidke pauzában sem, igaz, a szünet után legalább „csak” 2–0-s részgyőzelmet aratott a szombathelyi leánysereg, amely megpróbált játszani nem csupán az idővel, de az ellenféllel is.
Ne szépítsük, lagymatag, megannyi üresjárattal tarkított felvonás volt ez, és néhány archoz kódleolvasó sem kellett, hogy kiderüljön az álláspont: mikor lesz már vége?
Rákospalotai vígjáték helyett szomorú végjátékot láthatott a kalaplengetést érdemlő közönség még akkor is, ha a hangulat finoman szólva sem idézte a bajnoki döntőt.
Dénes Dorka vagy Siklér Kinga egy-egy villanását lehet kiemelni, no meg Ferencsik Evelin fantasztikus gólját, aki a jobboldalról ragasztott irgalmatlan nagy gólt a második félidő elején bravúrok sorozatát bemutató Molnár Eszter kapujába. Ha másért nem is, emiatt megérte kijönni.
Azon ellenben alighanem érdemes elgondolkodni, kinek jó az, ha papíron nyolcgólnyi (!) differencia van az ötödik-hatodik helyezett között?
Lévén az első meccsen aratott 7–4-es diadalt követően a Viktória ezúttal 6–1-re verte a Feminát, így összesítésben 13–5-re múlta felül közvetlen vetélytársát.
Női NB I, az 5-6. helyért, 2. mérkőzés
FEMINA–VIKTÓRIA 1–6 (1–4)
Széchenyi tér, Budai II László Stadion, 100 néző. Vezette: Rábel Alfréd (Gyöngy Krisztina, Dósa-Rácz Kitti)
FC FEMINA ’93 SE: Molnár Eszter – Lengyel Anita, Gyöngyösi Réka, Szeitl Szilvia, Beke Adrienn – Török Kitti, Horváth Hanna, Görög Zsófia, Jakus Mercedes – Burján Nóra (Lukács Ágnes, 66. p.), Bernhardt Barbara (Boda Dzsenifer, 45. p.). Edző: Herczku István.
VIKTÓRIA FC: Dömsödi Petra (Egyed Barbara, 85. p.) – Kun Barbara, Ferencsik Evelin, Balogh Henrietta, Magyar Vanda Roxána – Harsányi Andrea – Szakonyi Emese, Csidei Klaudia, Magyarics Zoé – Dénes Dorka (Kopcsándi Vivien, 75. p.), Siklér Kinga (Kiss Zsófia, 60. p.). Edző: Bánfalvi Attila.
Gólszerző: SIKLÉR KINGA (0–1) a 3., SZAKONYI EMESE (0–2) a 9., DÉNES DORKA (0–3) a 16., SIKLÉR KINGA (0–4) a 21., BEKE ADRIENN (1–4) a 32., DÉNES DORKA (1–5) az 52., FERENCSIK EVELIN (1–6) a 81. percben
————————————————————————————————————————————
INTERJÚ. HERCZKU ISTVÁN: „A lebonyolítás miatt a lányoknak már nyűg volt az utolsó két mérkőzés”
————————————————————————————————————————————
Valahogy senki nem irigyelte a lefújás pillanataiban. Egyelőre nem tud elmozdulni, előrelépni az alsóházból a Femina, ám ezért legkevésbé sem a szakember a hibás.
– Örül, hogy vége?
– Végül is azok után, hogy a játékosokon már láttam, legszívesebben nyaralnának, azt mondom, hogy igen – felelte Herczku István, a Femina edzője. – Nem volt olyan hosszú a szezon, szerintem kevés ez a mérkőzésszám, amit játszunk. A lebonyolítás miatt a lányoknak már nyűg volt az utolsó két mérkőzés.
– Valóban van ekkora különbség a Femina és a Viktória között?
– Nincs, és ezt az alapszakaszban meg is mutattuk, hiszen sok helyzetet kialakítottunk, döntetlenre végeztünk, 1–1-et játszottunk velük. Most ez ilyen lett, pont azért, amit az előbb elmondtam. Ami fontos volt, a Szeged elleni mérkőzésen lehetett látni, azt komolyan vették, meg is nyertük ugye 6–0-ra, és még azt sem lehet mondani, hogy rosszul játszottunk. Akkor és ott látszott, kiadták magukból a lányok azt, ami bennük van. Utána ez a kettő meccs már nyögvenyelősre sikerült, nem lehetett azt a motivációt elérni náluk, hogy vegyék komolyan, mert az, hogy ötödik vagy hatodik vagy, nem sokat nyom a latban a végén.
– Már elengedte a lányokat?
– Ilyenkor még szoktak levezető edzések lenni, nem rögtön hagyjuk abba, de ez már csak az örömfociról szól, kijövünk, akinek van kedve, futballozik, ám ha valakinek iskolai vagy egyéb elfoglaltsága van, nincs ebből probléma, ahogy év közben sincs. Ilyenkor azok jönnek, akik szeretnének kicsit futballozni. Az U17-nek még van két ugyanilyen helyosztója, úgyhogy talán másfél-két hét múlva lesz, hogy lezárjuk az évadot és pihenőre vonulunk.
– A zuhanyhíradó szerint nem marad együtt az állomány.
– Biztos, hogy fog változni a keret, mint ahogy mindig is változik félévente. Azonban konkrétumokat még nem tudok mondani, mert ha nem tervezem, akkor is van változás, ez nem csupán rajtam múlik.
————————————————————————————————————————————
INTERJÚ. BÁNFALVI ATTILA: „Elégedettek lehetünk”
————————————————————————————————————————————
A szó legpozitívabb értelmében úgy viselkedett, mint egy főszurkoló. Űzte, hajtotta csapatát a lelátóról, olykor a kerítésbe kapaszkodva. Aztán a második félidő második felében egyre kevesebbszer lehetett hallani a hangját. Akkor, amikor már végképp eldőlt minden.
– Igencsak gólokban gazdag meccseket vívtak. Az elégedett mester szobrát megmintázhatnák önről?
– Összességében azt gondolom, elégedettek lehetünk – felelte Bánfalvi Attila, a Viktória edzője. – A vége felé lazábban futballozhatott mindkét csapat, hiszen a kiesést vagy az osztályozót elkerülte, így a támadójátékkal foglalkozott, ennek köszönhető a sok gól, ami legyen öröm mindenkinek.
– A 7–4-es mérkőzés után viszont aligha dicsérte meg a védőit.
– Azt azért nem mondanám, hogy nem a védekezésről szólt az a találkozó, mert az első félidőben nagyon koncentráltan játszottunk az ellenfél labdabirtoklásánál is, aztán a másodikban volt tizenöt percünk, amikor ez nem sikerült. Inkább azt mondom, az volt az ötödik helyért vívott csatában a döntő, mert aki azt megnyerte, annak már-már biztos lehetett az ötödik hely.
– Miként alakul a közeljövő?
– A következő héten, amikor mindenki ráér, jön, és egymás közti játékkal, valamint sütés-főzéssel lezárjuk az évet, megbeszéljük, amit ilyenkor meg kell, azaz júniusban már csupán ekkor találkozunk.
– Lenne még egy kérdésem, mint Columbo hadnagynak…
– Mindig lehet, erre készültem.
– Lesz változás a keretben?
– Dolgozunk – illetve dolgoznak rajta azok az emberek, akik a mérkőzéseken a háttérben vannak – a csapat megerősítésén, remélem, sikerrel járunk ezen a téren és két-három minőségi játékos érkezhet úgy, mint a télen Balogh Heni és Siklér Kinga személyében, akik remélem, még tovább fejlődnek nálunk, és akkor merészebb céljaink is lehetnek.
————————————————————————————————————————————
INTERJÚ. SZEITL SZILVIA: „Kevés, ha csak két-három ember veszi komolyan”
————————————————————————————————————————————
Pocsék napja volt. Rajta látszott a leginkább, hogy megviselte a váratlanul nagy különbségű kudarc.
– Lehet örülni a hatodik helynek?
– Nem, abszolút nem – felelte Szeitl Szilvia, a Femina csapatkapitánya. – Az elején elrontottuk, hét vagy nyolc döntetlen, és mivel sajnos tele vagyunk szabadidő-futballistával, nagyon nehéz eredményt elérni.
– Összesen öt gólt szereztek, ami egy kétmeccses párharc magabiztos lezárásához elegendő, csakhogy nem a Feminának…
– Igen, kaptunk mellé tizenhármat. Nem tudok amellett szó nélkül elmenni, hogy kevés, ha csak két-három ember veszi komolyan akár a Viktória, akár az Újpest elleni meccset. Remélem, jövőre olyan gárdát tudunk összehozni, amelynek tagjai legalább fejben ott vannak, és akikkel harcba lehet menni a felsőházba jutásért.
– Mit vár a soron következő válogatott mérkőzéstől, amelyen jelenése van?
– Nagyon remélem, hogy a szövetségi kapitány ezt a meccset nem nézte meg, vagy legalábbis nem vont le belőle konzekvenciát. Mindenképpen az a cél, hogy kezdő lehessek, és persze nyerjünk Szlovénia ellen.
(A magyar válogatott Szlovénia ellen 2–1-es győzelmet aratott, a mieink győztes gólját Szeitl Szilvia szerezte.)
————————————————————————————————————————————
INTERJÚ. BALOGH HENRIETTA: „Meglátjuk, mit hoz a jövő”
————————————————————————————————————————————
Megbízhatóan futballozott. Otthon – mégis idegenben.
– Nem volt semmi zrika?
– Nem, hiszen ahogy korábban is mondtam, nagyon jól váltunk el egymástól, a mai napig nagyon jóban vagyunk, kellemesen fogadtak – felelte Balogh Henrietta, a Femina egykori, a Viktória jelenlegi labdarúgója.
– Azt milyen megélni, hogy ott ér fel egyletével az alsóház csúcsára, ahol nyolc évet eltöltött az ember?
– Nagyon furcsa érzés volt a korábbi csapatom ellen játszani. Megpróbáltuk a lehető legjobbat kihozni ebből, így sikerült.
– A támadófutball mennyire okozott meghökkenést?
– Meglepni nem lepett meg, hiszen erre készültünk, mindenféleképpen nyerni szerettünk volna. A Femina kicsit defenzíven játszott, próbált kontrákra építeni, ami hellyel-közzel sikerült is.
– Milyen az egészségi állapota?
– Alakul. Nem a legjobb…
– Pontosan mi történt a második félidőben?
– Ja, akkor semmi, csak lerúgták rólam a cipőt. A vádlimmal meg az Achillesemmel bajlódtam korábban.
– Visszatér Szombathelyen? Mármint nem is csupán futballistaként, hanem magánemberként.
– Egyelőre maradok, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.
– Ezt mindkettőre értsem?
– Így van, mindkettőre.
————————————————————————————————————————————
INTERJÚ. FERENCSIK EVELIN: „Nem így terveztem, de örülök, hogy így sikerült”
————————————————————————————————————————————
Heike Manhart különleges szerepben. A Viktória kiváló idegenlégiósa eltiltása miatt ezúttal még a kispadon sem foglalhatott helyet, ám fotósként minden további nélkül kattogtathatta masináját. Nem csoda, hogy a szombathelyiek csapatkapitánya a remekbe szabott gólját követően hozzá futott.
– Legyek a kabalája? Jó néhány hete Újpesten nagyszerű gólt szerzett, míg ezúttal Rákospalotán ismét fantasztikus gólig jutott. Egyáltalán így akarta?
– Őszintén szólva nem így terveztem, de örülök, hogy így sikerült, és ha tényleg ön a kabalám, akkor minden meccsünkre jöjjön ki – felelte egy mosoly kíséretében Ferencsik Evelin, a Viktória csapatkapitánya.
– Nem ígérek semmit, de azt betartom. Akárcsak egy hete, ezúttal is könnyed sikert arattak.
– Azt mondom, hogy egyik csapat sem maximális koncentrációval állt hozzá ehhez a meccshez. Kicsit azt éreztem, várja már a végét mindkét együttes. Játszottunk egy jót mindkét találkozón, amelyek gólzáporosra sikeredtek. Annak azért örülök, hogy megyünk pihenni, és nem lesz harmadik meccs.
– Pedig a következő hétvégén úgy utaztam volna Szombathelyre… A poént félretéve: a lassan véget érő szezont miként értékelné?
– Mindenki azt várja, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújtsunk, mint négy-öt évvel ezelőtt, de azt tudni kell, a régi játékosok közül sokan már nincsenek itt. Most fiatal, új csapatunk van, és bár szerettük volna a felsőházat megcélozni, sajnos nem jött össze, így maradt az alsóház. Célként kitűztük, hogy nyerjük meg, legyünk a legjobbak. Van mire építenünk, és azt mondom, jó kis csapat vagyunk, de remélem, ettől csak jobbak leszünk a következő szezonban.
– Akkor értsem úgy, hogy elégedett?
– Ezt azért nem mondanám. Vannak hiányosságok, de ezt tudtuk most kihozni, és ennek is örülni kell.
– A futball mellett trénerkedik is. Hogy fér meg egymás mellett a kettő?
– Nem könnyű. Hetente három edzést tartok, és amikor ott végzek, megyek rögtön a sajátomra. Volt, hogy a lányok szombaton játszottak, én meg vasárnap, és fordítva. Szeretem csinálni, és ez boldogít.
– Előbb vagy utóbb felnőtt szinten is megmutatná a tudását?
– Ezt majd a jövő eldönti, de egyébként nagyon szeretek a gyerekekkel dolgozni.
– Olyan kicsi „gyerekei” vannak?
– U15-ről és U17-ről beszélünk, így annyira már nem azok, viszont jól érzem magam ennél a két korosztálynál.
————————————————————————————————————————————
INTERJÚ. MAGYARICS ZOÉ: „Az első félidő első felében nagyon jól teljesítettünk”
————————————————————————————————————————————
A jelen és a jövő nagy ígérete. Ezúttal gólt nem szerzett, de ezt is elbírta a csapat.
– Ha egy gólt rúgnak még, kilencven perc helyett egy hétre érkeznek.
– Ez a meccs számunkra kedvezően alakult, így szerencsére sikerült elérnünk az ötödik helyet – mondta mosolyogva Magyarics Zoé, a Viktória játékosa. – Az első félidő első felében nagyon jól teljesítettünk, szerintem sok volt a futás, koncentráltunk, rúgtunk négy gólt, ám az ivószünet után eléggé leengedtünk, mert láttuk, hogy az ellenfelet nem nagyon érdekli a meccs, szerintem feladták, és így leromlott a játékunk, így már a második félidőben sem tudtunk jobban koncentrálni.
– Milyen érzés az év női felfedezettjének lenni? Már persze, ha jó a megfogalmazás.
– Igen, tökéletes. Nagyon örülök neki, mert nem számítottam rá igazán, pedig talán lehetett volna, de nem teljesítettem olyan jól az NB I-ben.
– Nocsak, így érzi?
– Igen. A válogatottban jobban ment a játék. Nem sikerült mindent kihoznom magamból az élvonalban, de remélem, jövőre jobb lesz.
FŐVÁROSI VISSZHANG. Nem feledkeztünk meg a két fővárosi nagycsapatról, az idén bajnoki címet szerző és a Magyar Kupa-serleget is elhódító Ferencvárosról, valamint a mindkét fronton ezüstérmet szerző MTK-ról sem. A közeljövőben a zöld-fehérekkel és a kék-fehérekkel is részletesen foglalkozunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: