JÁTÉKOSSORS. Komora László: „Öt év után nem így kell elválni, hogy takarodj innen…”

Úgy érzi, elbántak vele. Az alábbi történet alapján nem is jogtalanul. Komora László, az NB III, Nyugati csoportjában szereplő Rákosmente KSK – immár csak volt… – kapusa nem érti, mivel érdemelte ki mindazt, ami történt.

A Ferencvárosban pallérozódott, és a képességei, a tudása alapján nem az NB III-ban volna a helye. A 29. életévében járó Komora László azonban öt, sikerekkel teli szezont követően viharos körülmények közepette távozik a XVII. kerületi klubtól úgy, hogy a Rákosmente KSK színeiben 122 NB III-as bajnokin állt a kapuban.
 
„Az előző hónapban azért, mert nem én védtem és rosszul ment a csapatnak is, 50 ezer forinttal szúrták ki a szememet úgy, hogy nem is tehetek róla! És ezt megcsinálták most, hogyha nem írok alá, akkor csak a fele költségtérítést kapom, ha aláírok, akkor megkapom az egészet. Szóvá tettem ezt az elnöknek, Papp Józsefnek, hogy komolyan, a nyárra 50 ezerrel menjek el úgy, hogy az előző hónapban is megszívattak? Erre felhúzta magát, pufogott. Nem hazudok, nem szépítem, se nem teszek hozzá, de öt év után nem így kell elválni, hogy ilyeneket mond: takarodj innen, ki a g**i, meg ki a f*sz vagy te itt, mit képzelsz, ingyen se kellenél ide…”

Komora László még nem tudja, mit hoz a jövő, de nem esik kétségbe. Megpróbál csak a szépre emlékezni, bár a fentiek fényében ez nem olyan könnyű…

„Hét meccsen védtem a tavasz első felében, akkor öt győzelmet és két döntetlent értünk el, míg a másik hét találkozón két győzelem, háröm döntetlen és két vereség a mérleg – folytatta Komora László. – És én a végén ezután kaptam ezt meg, így… Rám bízták, hogy zárjam a pályát, volt, hogy a füvet is nyírtam, a hétvégén besegítettem, és előfordult, hogy edzőmérkőzésre én vittem idegenbe a szerelést. Az évek alatt mindig növekedett a fizetésem valamivel, mivel bíztak bennem és jól teljesítettem. Szerettek a szurkolók is, és én voltam az egyetlen fix pont a csapatban. Mindig jóban voltam a vezetőkkel, az edzőkkel, egyszer sem hiányoztam az edzésekről, mindig lelkesen készültem. És tudja, mi a legszebb? Kis srácok a kerületben a tavasz elején összeverbuválódtak, volt, hogy edzésre is kijöttek, és úgy üdvözöltek, hogy ‘Szervusz, Laca, szervusz Laca’. Amikor meg nem én védtem, meccs közben olyat is kiabáltak, hogy ‘Komorát vissza a kezdőbe!’, és ez nagyon jó érzés volt. Ebben a történetben őket sajnálom a legjobban…”

Természetesen a Foci a köbön a megszólított félnek megadja a lehetőséget a reflektálásra.