Az élet egyszer elvesz, másszor visszaad. Nándori Botonddal, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U15-ös csapatának egyik legjobbjával pontosan ez történt.
A nyár még szemtelenül fiatal, de már most van mit ecsetelni a régen látott nagybátyónak, mesélni a haveroknak, írni a titkos naplóba. Az aranyérem az átizzadt mezt viselő sportoló nyakában mutat a legszebben, ami aztán vagy a vitrinbe vagy az ágy fölötti polc legideálisabb helyére kerül. Az élmény viszont nem kitehető, az megmarad legbelül. A rossz is, a jó is. Előbbiről írtunk hosszú hónapokkal ezelőtt, és tessék, Nándori Botondról ezúttal is szólni kell, példaként állítani, merthogy…
„Örömmel jelentem, Boti a műtétek után jól van, rengeteg munkát tett bele, hogy visszanyerje a formáját, sikerrel – kezdte Tünde asszony, Nándori Botond édesanyja. – Visszadolgozta, visszaküzdötte magát a Puskás Akadémia U15-ös csapatába, olyannyira, hogy kezdő, alapember, csapatkapitány-helyettes és a mai napon valóra vált az egyik álma (sok van): megnyerték az U15-ös országos bajnokság Nyugati csoportját, számos góllal, gólpasszal hozzájárulva csapata sikeréhez. Büszkén jelentem, Botond visszatért, betartja a diétát, odafigyel mindenre és mellette focizik, amit imád! Nemsokára elballag, az Akadémista osztály legjobb tanulmányi átlagával, négy egész nyolccal. Most sokkal boldogabban írtam önnek, és köszönjük a sok biztató szót, sokat jelentett nekünk!”
A levél szombaton érkezett. A felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U15-ös gárdája az I. osztályú bajnokság Nyugati csoportjának utolsó fordulójában a Gyirmót otthonában vizitált, és 4–0-s félidei vezetést követően 13–0-ra nyert Harmati Tamás egylete. Ennek a diadalnak köszönhetően 82 ponttal végzett az élen a PFLA, és bár csak a második legtöbb gólt szerezte az együttes (141), messze a legkevesebbszer (22) kapitulált a felcsúti csapat védelme. Ezen a szombaton Nándori Botond nyolcvan percet töltött a pályán, és bár jól játszott, szinte mindegyik akcióból szerepet vállalt, de gólt ezúttal nem szerzett. Gond egy szál se, hiszen az egyik csuromvizes vendégjátékos a lefújás után, az örömtáncot követően alighanem arra gondolt, néha az eredményességnél fontosabb a győzelem – a pályán, de legfőképp az életben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: