Egyszerűen nem ment, olykor még a góllövés sem. Sorozatban tizenhárom tavaszi bajnokin szenvedett vereséget a Hernád, ám május utolsó vasárnapján az Újhartyán már nem úszta meg. A Pest megyei II. osztály, Déli csoport 29. fordulójában aratott 3–2-es siker nem csupán a duplázó Németh Krisztiánnak vagy éppen a remekül védő Mönich Zoltánnak köszönhető, hanem a liftszerűen, fel-le zakatoló 23 éves Németh Ádámnak is.
Persze, a legfőbb érdem az együttesé, amely ezúttal valóban csapatként gürcölt, harcolt, darált, gólokat szerzett, és a végén győzött.
– Ezt jól kiböjtölték…
– Egész évben nem nyertünk, így mondhatom, jókor, talán a legjobbkor győztünk a szomszédvár-rangadón – felelte Németh Ádám, a Hernád labdarúgója, az Újhartyán ellen 3–2-es sikert arató társulat egyik legjobbja.
– Megünnepelték?
– Beültünk a meccs után a csapattal egy italra, úgyhogy valamennyire igen.
– Nem kérdezem, mi járt a fejében, miközben ballagtak le a pályáról az első félidőt követően, hiszen akkor még 0–2 volt az állás.
– Csalódott voltam, mert két elkerülhető gólt kaptunk, de tudtam, éreztem, hogy itt még nincs vége a meccsnek. Voltak lehetőségeink, és a második félidőben éltünk is velük.
– A presztízs miatt volt ennyire feszült a meccs? Mert a lapok számából mindenre, csak gyermeknapi babazsúrra nem lehet következtetni.
– Elég feszült volt a mérkőzés mindkét oldalon, amelybe belejátszott, hogy szomszédvárak csaptak össze, meg ugye akadt egy-két meccsszituáció, valamint a játékvezetőnek is akadt néhány kisebb-nagyobb hibája, ebből következett a sok figyelmeztetés.
– Mivel nyertek? A gólokon túl, persze.
– Jobban akartunk és talán végre csapatként játszottunk, illetve úgy álltunk hozzá a találkozóhoz, ahogy kell.
– Furcsa, amit mond. Korábban gond volt ezzel?
– Akadtak kisebbek-nagyobbak, igen, ugyanis nem mindig játszottunk csapatként, de úgy tűnik, végre ez is bekövetkezett.
– Ez kellett, hogy átszakadjon a gát a görcsös akarás után?
– Úgy gondolom, igen. Remélem, megindulunk fölfelé, bár már csak egy meccs van vissza, de azt meg kell nyerni. Nagyon vártunk az idei első győzelemre, hogy utána beinduljon a szekér, ám sajnos kicsit későn jött a siker, de mondom, a hétvégén győzni kell megint, méghozzá Kakucson, aztán meglátjuk, mi lesz a következő szezonban, de bízom abban, hogy innen folytatjuk majd.
– Örül annak, hogy június első hétvégéjén befejeződik a bajnokság?
– Így, hogy nyertünk, tarthatott volna még, hiszem, hogy megmarad a lendületünk, úgyhogy azt hiszem, inkább sajnálom, hogy vége, ám ha az Újhartyántól kikapunk, alighanem azt mondanám, jót tenne egy kis pihenő.
– Pedig a játékoskeret erősségét tekintve aligha reális a helyezésük, elvégre nem egy NB-s szinthez közeli labdarúgó játszik a keretben.
– Szerintem sem, de a télen többen eligazoltak, meg aztán játékos-edzőnknek, Molnár Giulianónak is ez az első csapata trénerként, akit egyébként jó edzőnek tartok, de kellett egy kis idő, hogy összeszokjunk. Előrébb kellene lennünk, ám sokszor nem jött ki az, ami amúgy benne volt a meccsekben. Sajnálom, hogy a 13. helyen állunk, és ha minden jól megy, ott is fejezzük be a szezont.
– Hány pont maradt ,,benn”?
– Tíz-tizenkettő biztosan.
– Mennyire nehéz úgy készülni hétről hétre, hogy vereség vereség hátán? Ezt azért nem lehet könnyű megélni.
– Egyenesen nagyon nehéz, hiszen letörik az ember lelkesedése. Megyünk munkából edzésre és meccsre, és nem könnyű úgy elindulni, hogy ma éppen hányat kapunk…
– A képességei alapján azok közé tartozik, aki feljebb is játszhatna.
– Nem tudom, mi lesz a továbbiakban. Remélem, Hernádon jövőre is legalább ilyen körülmények maradnak, és akkor ott folytatjuk, ahol a múlt hétvégén abbahagytuk, de nem tudok konkrétumot mondani a jövőmmel kapcsolatban.
– És ha a legrosszabb verzió valósul meg?
– Akkor tovább kell állni…
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 29. lapszámában. Azóta a Hernád 2–1-es vereséget szenvedett a Kakucs otthonában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: