A szünetre eldőlt a legfontosabb kérdés. Az Ócsa otthon tartja a három pontot a Szigetszentmárton ellen. Ez volt az általános vélekedés, hiszen a Pest megyei III. osztály, Déli csoport 29. fordulójában ekkor már 5–1-re vezetett a házigazda, amely végül 6–1-re nyert, köszönhetően 20 éves támadója, Ignácz Attila remeklésének.
13 esztendősen a Honvéd labdarúgója volt, majd Csepelen töltött egy szezont, ahonnan a Szent István SE-n át vezetett az útja Vecsésig. Fiatalemberként megfordult Siófokon és Szolnokon is, de a sors visszaterelte Felsőpakonyig, ahonnan a télen immár sokadszor távozott.
– Ha nem így alakul az élet, most nem a nagy különbségű sikerhez és a mesternégyeséhez, hanem az 1–0-s győzelemhez gratulálhatnék.
– Nem értem, miért mondja ezt – felelte Ignácz Attila, az Ócsa VSE labdarúgója.
– A Felsőpakony játékosa volt, nem?
– De igen.
– A csapat a lehető legminimálisabb különbséggel verte a Dömsödöt a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának 29. fordulójában.
– Nem éreztem úgy, hogy tudnék ott futballozni. Magánjellegű problémák miatt távoztam.
– ’Pakonyból egyenes út vezetett Ócsára?
– Ismertük egymást Kövér István edzővel, mondtam, átmegyek, amire rábólintott, így nem volt nehéz dolgom odakerülni.
– A váltás sem okozott törést? Mert azért csak van némi különbség az osztályok között. Nem akart a ligán belül maradni?
– Gyálra hívtak, de oda nem szívesen mentem volna.
– A társakat ismerte Ócsán?
– A felnőttek között csak néhány embert, de az utánpótlásból sokukat. Hozzáteszem, az unokatestvérem, Szekeres Tibor is itt játszik.
– Volt némi köze hozzá, hogy most az ócsaiakat erősíti?
– Nem, igazából a döntést tényként közöltem vele.
– Én is ekképp cselekszem: könnyed diadalt arattak.
– A játék alapján nem mondanám, hogy annyira simán nyertünk volna. Aki látta a meccset, nem állítaná azt, hogy volt ekkora különbség a felek között.
– Kellett hozzá egy klasszisprodukció.
– Nemcsak az enyém, hanem a csapaté is. Mindenkinek jól jött ki a lépés, mivel eddig szinte minden helyzetet kihagytunk, ezúttal viszont nem.
– Az eddigi legjobb teljesítményt nyújtotta az Ócsa színeiben?
– Ezen a meccsen rúgtam a legtöbb gólt, szóval, ha úgy vesszük, akkor igen.
– Van olyan találat, amelyre sokáig emlékezni fog?
– A harmadikra igen. Két hátvéd szerencsétlenkedett a kaputól nagyjából 25 méterre, láttam, hogy a kapus kinn áll, így alányestem. Visszafelé pörgött a labda és beesett fölötte.
– Szerzett már hasonlót felnőtt pályafutása során?
– Még a Felsőpakony színeiben, a Dömsöd ellen.
– A sors fintora, hogy két perce épp erről a két gárdáról beszéltünk. Követi azért a volt együttese szereplését?
– Szoktam kijárni, nagyjából minden hazai meccsen kinn vagyok, a barátnőm miatt is, aki szintén szeret mérkőzéseket látogatni.
– A jelenlegi vagy egykori egylete szereplésével elégedettebb?
– A Felsőpakony tavasza elég jól sikerült, hiszen igazoltak egy jó csatárt Wrábel József személyében, így valamivel könnyebb dolguk volt. Az Ócsa szereplésével nem vagyok teljesen képben, mivel kihagytam négy hónapot és csak az utolsó néhány meccsre csatlakoztam, de ahogy mondták a többiek, voltak olyan bajnokik, amelyeket behúzhattunk volna. Például a SILK-Vasad ellen vezettünk 1–0-ra, majd kaptunk két potyagólt, a másodikat a 88. percben.
– Az elejtett félmondatára rákérdeznék: szabad tudni, mi volt a kihagyásának oka?
– Nem volt sportorvosi igazolásom. Bárhová mentem, mindenhol négy hónappal későbbre adtak időpontot. Amikor Ócsán a csapat ment a sportorvoshoz, nem mehettem, hiszen éppen dolgoztam.
– Dühítő szituáció lehetett a gyepen gyakorolni, mégsem pályán lenni.
– Nagyon idegesített, de hát ez van. No, de innentől kezdve nem marad más, megpróbálok jól teljesíteni és kiharcolni az Ócsával a megyei másodosztályt.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 29. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: