Életének tizenötödik (!) évében, tragikus hirtelenséggel elhunyt Jobbágy Tamás, a II. osztályú U14-es bajnokság Közép-Kelet csoportjában szereplő Dunaharaszti MTK kapusa.
A hivatalos információk arról szólnak, hogy a szerencsétlenül járt fiú egy iskoláscsoporttal május utolsó napján érkezett Székelyföldre, majd szerdán kirándulni mentek a Szent Anna-tóhoz. A forróság miatt a gyerekek közül néhányan a vízbe merészkedtek, ám mivel vihar közeledett, a tanárok kihívták a tanulókat, ám egyikükre csak a parton hagyott ruhái emlékeztettek… A búvárok hiába keresték fényszórókkal a fiút, holttestére csak csütörtökön találtak rá, a parttól tíz-tizenöt méterre, két méter mélyen. A szülők rögtön Székelyföldre utaztak. Oda, ahol a fiuk hazatért.
Tömegjelenet.
Számtalan van egy meccsen.
Jön a labda balról, süvít a beadás jobbról.
Az emberek futólépésben közlekednek riadt tekintettel, kalimpálva, becsúszva és fogcsikorgatva, a labdát oldalra bikázva.
Szusszanásnyi szünet, majd kezdődik minden elölről.
A riadt tekintetek megmaradnak, aztán szól egy hang nyugodtan, ám annál határozottabban. „Enyém!”
Jobbágy Tamás rendre megbízhatóan védett, erőssége volt a Dunaharasztinak.
Tömegjelenet.
Az emberek komótosan, egymás kezét fogva vagy az eget kémlelve lépkednek az úton, meg-megállva.
Mintha nem vinne előre a láb, mintha valami lassított felvétel volna ez az egész megfáradt, riadt tekintetekkel.
Nincs már szusszanásnyi szünet, nincs már taps, nincs már gól, nincs már bravúr, nem kezdődik semmi elölről.
Az út végtelennek tűnik.
A hang távolról, a láthatatlan messzeségből érkezett.
Isten közbeszólt: enyém…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: