A parkett angyalai és ördögei gyors gondolkodású, technikás és fifikás játékosok, akik közül jó néhányan nagypályán is futballoznak, ám az alábbi sorozatban a futsalé lesz a főszerep. Ezúttal Váradi Cintia, a női futsal NB I-ben szereplő DVTK-Vénusz futsalosa felelt a Foci a köbön felvetéseire.
Amiért elkezdtem futsalozni: „Miskolcon DVTK-Olimpia néven indult el egy nagypályás csapat, amelyhez csatlakoztam, majd áttértünk a futsalra, ami szintén nagyon tetszett. Először az utánpótlást erősítettem a Borsod megyei női kispályás bajnokságban, majd felkerültem a felnőtt futsal csapatba.”
Legjobb meccsem a pályafutásom során: „Ez egy nehéz kérdés, hiszen viszonylag sok meccs van már a hátam mögött, ezért többet is tudnék említeni. A Tolna elleni bajnoki döntő, amikor megnyertük a bajnokságot, a Vesta elleni, ugyanezen szezonban játszott mérkőzés, és a bajnoki cím utáni idényben az Astra legyőzése hazai pályán. Ezek maradtak meg bennem a leginkább.”
Legnagyobb élmény, amit a futsal adott: „A női futsal NB I-es bajnokság megnyerése és a válogatottban való szereplés.”
Legnagyobb siker, amit eddig elértem: „Válogatottság.”
Pozitív tulajdonságom a parketten: „Hmm… Azt hiszem, talán ki tudnám emelni a küzdeni akarásomat és azt, hogy sohasem adom fel, próbálom mindig biztatni a csapattársaimat is.”
Negatív tulajdonságom a parketten: „Sajnos van, hogy egy nagyobb hibázáson nehezen tudom magam túltenni.”
Célom a mostani szezonban: „Nem sikerült elcsípnünk a dobogót ebben az évben az utóbbi időszak nagyon jó szereplése ellenére sem, sajnos korábban simán nyerhető meccsen csúsztunk le a harmadik helyről. Mégis úgy gondolom, mivel az idei volt az eddigi legerősebb mezőny, a negyedik hely is nagyon jónak számít.”
Célom a távolabbi jövőben: „Minél jobb (dobogós) helyezés elérése a csapattal és a válogatottságban való további szereplés.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: