Az ősz utolsó hazai bajnokiján a kiváló egykori NB I-es kapus, Nagy Gábor (43), a tavasszal Sukaj Zsolt (37) játékos-edző köszönt el a publikumtól, befejezettnek nyilvánítva labdarúgó-pályafutását. A Pest megyei I. osztály 29. fordulójában a Tura VSK a már bajnok Érdi VSE-t fogadta és győzte le 4–3-ra.
Turai ifjú, ki a kastélyt bámulod edzés előtt, alatt és után, esetenként afelől érdeklődve, mikor libben elő a királykisasszony hófehér cipellőben, kérdezd meg a férfit és családapát, milyen érzés szigetelőszalaggal betekert törött lábujjal futballozni. Biztos lehetsz abban, hogy a férfi a szemedbe néz, a válladra teszi a kezét, és kimért hangon azt mondja, akkor és ott nem fájt semmi, mert az adrenalin vitt előre. Turai ifjú, ki most megszeppenve azt kérdezed magadtól vagy a nagymuttertől, hogy ez valami újfajta cucc, amitől Barca-meccsen érzed magad a korlátnak dőlve, vagy Lear királynak nézed a nagyapádat, hát felvilágosítalak, hogy az adrenalinnál nincs jobb kábítószer. Turai ifjú, most jól figyelj: közel harminc évig volt az a férfi a Tura VSK tagja az ifitől az NB III-as felnőtt szintig, aki bár nem mutatta, de meghatódott, amikor az öblös hang méltatta a szép számú publikum előtt. Kétszeres bronz-, valamint egyszeres ezüst- és aranyérmes labdarúgó köszönt el a publikumtól, és persze, hogy győzelemmel tette mindezt. A friss bajnokcsapat, az Érd ugyanazt élte át, amit Te, turai ifjú, hogy az ellenfelek nem nyerni járnak ide, csak túlélni. Plántáld az agyadba, vésd az eszedbe vagy írd fel egy cetlire azt, amiről az öblös hang mesélt. Alázat és tisztelet. Turai ifjú, ezt a két szót még fogod hallani eleget az iskolában vagy amikor a szomszédasszony leányát kergeted a meggyfa irányába, de valamit már ezen a vasárnap délután is megtanulhattál. A legendák köztünk élnek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: