Lagzi Lajcsit vagy Bunyós Pityut még nem kell hívni, azaz bár a mulatozásnak nincs itt az ideje, fellélegezhetnek Taksonyban, merthogy mégiscsak tud győzni, fontos három pontot szerezni a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő Taksony II., amely múlt szombat délután Ráckevén aratott 4–1-es sikert a duplázó 24 éves támadó, Bajzáth Martin vezérletével.
Négy vereséget követően győzött a Taksony II. Hektikus őszön és furcsa tavaszon jut túl lassan, de biztosan az együttes.
– Egyszer csak megváltozott valami. Nem jöttek az eredmények, a jó eredmények. Mi volt a baj?
– Azt gondolom, most érett be az a munka, amit eddig elvégeztünk a csapattal – felelte Bajzáth Martin, a Taksony II. labdarúgója.
– Könnyedén nyertek múlt szombat délután.
– Akár még több is benne lehetett volna a meccsben, hiszen helyzeteket alakítottunk ki és elég labdabiztosan, jól játszottunk.
– Ez volt a legjobb meccse?
– Nem hinném. Inkább az Alsónémedi elleni bajnokinkra térnék vissza, amit 3–0-ra nyertünk és két gólt rúgtam. Szerintem akkor nyújtottam a legjobb teljesítményt.
– Minek köszönhető, hogy sima győzelmet arattak az ezüstérmes ellen, míg a bőven mögötte álló egyletektől kikaptak, nem is csupán egy-két góllal?
– Nem mindig úgy jön ki a lépés, ahogy szeretné az ember. Ahogy mondani szokás, a labda gömbölyű, ám hiába játszottunk jól vagy rosszabbul, rendre balszerencsésen alakultak a meccseink, holott lehet, máskor, más időpontban nyertünk volna.
– Itt a helyük, a tabella második felében?
– Nem. Az állományt és a játékunkat tekintve az 5–6. hely valamelyike volna reális.
– Kizárólag Fortuna okolható azért, hogy ilyen hullámzó a produkciójuk?
– Elpártolt tőlünk a szerencse, mert sok olyan meccs volt, amikor nem mi szereztünk vezetést, és teljesen másként alakul egy bajnoki, ha a saját csapatod kerül előnybe. Pedig az első félévhez képest sokszor nagyon jól játszottunk.
– Hogyan alakult ez a fél éve önnek?
– Voltak nagyon jó és rosszabb meccseim is, azt gondolom, valamilyen szinten elégedett lehetek a teljesítményemmel.
– Ez igaz a ráckevei bajnokira is? Úgy értem, nem maradt a lábában több gól?
– Voltak lehetőségeim, nem is egy vagy kettő, ám előfordult, amikor a játékvezető szólt közbe, és akadt, hogy én rontottam el a lehetőséget.
– Azért így sem panaszkodhat, kétszer csak betalált.
– Az első előtt volt egy indítás, ketten mentünk a kapusra, én kicsit lemaradtam, hogy ne legyen les, és az üres kapuba passzoltam. A második majdnem ugyanilyen volt, a szélen egy kényszerítő után a szélsőnk beadta a hosszúra, Kátai Ferenc visszafejelte az ötös sarkáról, én meg belsővel bepasszoltam.
– Pirisi Sándor, a házigazda rutinos mestere azt mondta, jó meccset játszhatott volna egymással a két csapat, ha nincs a kiállítás, Nagy Miklós 59. percben kapott piros lapja.
– Szerintem akkor is nyertünk volna, ha nincs ez, mert nem voltak stabilak hátul négy védővel sem. Egyébként én a 80. perc körül vettem észre, hogy kevesebben vannak, nem is tűnt fel, hogy kiállítottak valakit a Ráckevéből. Hozzáteszem, nagyon szimpatikus csapat volt az ellenfelünk.
– Lassan vége a bajnokságnak. Öröm és boldogság?
– Nem örülök neki, mert mindenki a játék öröméért focizik, így nem gondolom, hogy bárki is azt kívánná, legyen vége. De persze jön a következő szezon, és nekünk arra is kell készülnünk.
– Az imént a játék öröméről beszélt, a megyei futball szépségeiről, csakhogy a képességei alapján nem feltétlenül itt, a honi ötödik vonalban lenne a helye.
– Ebben az osztályban sok labdarúgónak ezért kellene futballoznia, nem a pénzért, de ezt inkább hagyjuk… Az én képességeimről meg csak annyit, attól függetlenül, hogy ott vagyok az edzéseken, fejben is, szeretek futballozni, és igen, lehet, hogy lenne bennem több, de elképzelhető, hogy én sem teszek annyit, amennyit kellene, úgyhogy biztos, hogy bennem is van a hiba.
– De hiszen az imént említette, minden edzésen ott van, koncentráltan készül, innen nézve nem hinném, hogy önön múlik, merre sodorja az élet.
– Nem biztos, hogy csak rajtam múlik, nem is ezt mondtam, de alapjában véve nem vagyok egy törtető típus, a mai világban pedig erre van szükség. Nem úgy jött össze, ahogy annak idején elterveztem, de ha valaki felhív, hogy kellenék, nem tudom, mit mondanék. Biztosan elgondolkodnék rajta, de nagyon szeretek itt lenni, barátok között, mert ez egy olyan társaság, ami nem sok helyen van.
– Nem is keresték máshonnan?
– Semmi ilyesmiről nem tudok.
– Meglepi vagy természetesnek tartja?
– Nem is tudom. Valahol megértem, mert sokan ismernek a környéken, milyen vehemenciával áldott meg az ég. Elég forrófejű gyerek vagyok, nem szeretem, ha irányítanak.
– Félig-meddig névrokon: a fiatalkori Bajzát Péter, a Debrecen, a Győri ETO korábbi élvonalbeli támadója és Bajzáth Martin között van néminemű azonosság? Mert előbbi rendszerint csípett, rúgott, harapott, ha ez kellett a gólhoz.
– Én is ilyen játékos vagyok, de a játékvezetőkkel való kapcsolatom nem a legjobb, ahogy a fizikai felépítésem sem. Ezért is ültem sok helyen a kispadon, ezért nem játszottam. Úgy vettem észre az eddigi edzőimnél, hogy ez nagyon szúrja a szemüket vagy épp ezért nem bíztak bennem, és ezt nagyon sok helyről megkaptam, így valószínű, hogy átvitt értelemben ezért is ment el a kedvem a feljebb kerüléstől. Persze, így visszagondolva, amikor tizenéves koromban először elkerültem Taksonyba, befolyásolta a karrieremet, hogy azt mondták, alacsony és vékony vagyok.
– Tesz érte, hogy változzon a helyzet?
– Dolgozom rajta, eljárok konditerembe, de nem egyik percről a másikra következik be a változás. Ez nem a futballpálya.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 27. lapszámában. Azóta a Taksony II. 5–1-re győzte le hazai pályán a Gyáli BKSE-t.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: