Szombat este nagyszerű hangulatú összecsapást láthatott a publikum: a női NB I fináléjának első találkozóján méltó volt a körítés, ami még akkor is igaz, ha az MTK és a Ferencváros labdarúgói nem életük meccsét vívták, és mégis.
A felhők felett mindig ragyog az ég. Hiába esett éjjel, zuhogott reggel, és ömlött délelőtt az égi áldás, szombat délután napsütés, no meg hatalmas tömeg fogadta a csapatokat. Nem vicc, két héttel ezelőtt a BKV Előre Balatonfüred elleni hazai bajnokiján nem ücsörögtek ennyien a lelátón, mint a női NB I döntőjének első mérkőzésén. A két legjobb hölgygárda összecsapása kicsalogatta a nézőket, akik mezt húztak, sálat kötöttek a nyakukba, hiszen ezúttal már nem lehetett taktikázni, ellenfelet elaltatni, tinicsapatot pályára küldeni, most az eredmény, a jó eredmény volt a lényeg.
A két edző feszültnek tűnt húsz perccel a kezdés előtt, de Dörnyei Balázs volt idegesebb. A Dorogi Diófa vagy az Astra elleni bajnoki előtt a lelke mélyén tudta, hogy nyer a Fradi, de itt és most más volt a helyzet. A Ferencváros szisztematikus munkával eljutott az MTK szintjére. A kék-fehérek sokáig megközelíthetetlennek hitt nívójára, márpedig Medgyes Péter társulata vitathatatlanul a legszebb, legkreatívabb futballt mutatta be hétről hétre a közönségének, ám a május azt hozta el némi túlzással, hogy se csapat, se pálya. Mint arról a statisztikai összeállításokkal megspékelt beharangozónkban írtunk, alapemberek sokasága esett ki az elmúlt hetekben a kék-fehéreknél, mégis lett volna minek örülnie Gedeonnak, a VIII. kerületiek kabalaállatának, ha méltóztatott volna áttotyogni a lerombolt, ledózerolt Hidegkuti-stadionból a Sport utcába. Gál Tímea combsérülése ugyan nem jött rendbe, de a mindig jókedvű Pleskó László kapusedzővel Varga Luca mellett Szőcs Réka is melegített, és amint az várható volt, rosszulléte (milyen a sors, ugyanitt maradt a gyepen néhány hete, a Ferencváros elleni 4–2-es vereség alkalmával a második félidőben…) szerencsére a múlt ködébe veszett, így Medgyes Péter a kezdőbe jelölte, míg a szalagsérüléssel bajlódó futballkirálynő, Pádár Anita a kispadra már leülhetett.
Volt idő mindezen elmélkedni, ugyanis a finálé első összecsapása negyedórás csúszással, negyed hétkor kezdődött. A játékvezető, Káprály Mihály két kísérőre tartott igényt a ki- és bevonulásukhoz, bár vannak, akik azt mondják, jobban tette volna, ha inkább az ebéd után kéri.
Feszült hangulatban indult a meccs, és bár többet támadott az FTC, valódi gólveszélyt nem alakított ki az FTC. Az MTK futballjában mégis benne volt a hiba, ami Vesszős Mercédesz elpasszolt labdájában és Szőcs Réka mellényúlásában is megmutatkozott. A Fradi-tábor űzte-hajtotta az övéit, parádés hangulatot teremtve, ám ez is kevés lehetett volna a játékrész közepén, amikor az exferencvárosi Kaján Zsanett gyakorlatilag egyedül törhetett volna kapura, ám előnyszabály helyett visszarendelte a labdát a síp indiszponált őre.
A kevés helyzetet hozó félidőben a szintén volt fradista Diószegi Fanni lőhetett volna az egykori klubtárs, Németh Júlia hálójába, de a kapusba püfölte a labdát. Aztán a csordogáló játék után felpörögtek az események. Az első igazán jól megkomponált Fradi-támadás futott a pályán, Szabó Viktória ügyes megoldása után Ebere Orjihoz került a labda, aki nem teketóriázott sokat, a jobb felső sarokba bombázott (0–1). Az MTK azonban nem zuhant össze az egyébként remek találat után, és az első valamirevaló akcióból a kék-fehérekre jellemző góllal, Nagy Lilla révén egyenlített a bajnokcsapat (1–1).
Az MTK-tól többet vártunk az első félidőben, kulcsemberei közül többen visszafogottabb produkcióval rukkoltak ki, míg az FTC hozta a tavasszal (is) megszokott futballját, mégis Dörnyei Balázs cserélt a szünetben, méghozzá rögtön kettőt. Horváth Boglárkát Bokor Adrienn, míg Krascsenics Petrát az ex-MTK-s Zágor Bernadett váltotta. Ennek ellenére a Fradi kissé beleszürkült a meccsbe, nem tűntek kellőképp élesnek a játékosai, de az is igaz, a pauzát követően az MTK jobban futballozott. Mi több, alig egy óra játék után Kaján Zsanett került gólhelyzetbe, akit Nagypál Fatima buktatott a tizenhatoson belül, ám a találkozón egyébként rendre akció közelből ítélkező, az eseményt ezúttal is néhány méterről követő Káprály Mihály eredményt befolyásoló hibát vétett, ugyanis érthetetlen módon továbbot intett. Az ominózus esetnél ez volt az első hibája, a másodikat pedig akkor követte el, amikor nem mutatta fel a sárga lapot Kaján Zsanettnek, hiszen ha nem történt szabálytalanság, szimulálásért járt volna a figyelmeztetés…
Sansz az újabb gólra a 72. percben mutatkozott, amikor Hummel-Smuczer Angéla szabadrúgását tornázta ki a felső sarokból Németh Júlia. Úgy tűnt, a ferencvárosi labdarúgók a „hosszabbításra” várnak, míg Samu Anna bevetésre. A nemzetközi porondon láttunk már ilyet, ám a honi premier is megtörtént, lévén a 89. percben Németh Júliát a cserekapus Samu Anna váltotta, akinek nem volt dolga – legalábbis a rendes játékidő végéig.
A tizenegyespárbaj hőse azonban egyértelműen a Samesz becenévre hallgató cerberus volt. Az MTK kezdett, ám a csapatkapitány Hummel-Smuczer Angéla próbálkozását könnyedén védte az FTC kapusa. Jelena Cankovic, ha némi szerencsével is, de bevette Szőcs Réka hálóját. Demeter Réka következett, aki fölé lőtt, míg Mosdóczi Evelin nem hibázott. 0–2 két kör után. Mi lesz itt? Vesszős Mercédesz higgadtabb, mint egy pszichiáter, 1–2. Fenyvesi Evelin következik, ugyanoda, a jobb felsőbe lőtt, 1–3. Méry Rita a bal alsót választja, 2–3. Hogy Ebere Orji így tervezte-e, nem tudni, mindenesetre rajta volt a Sport utcai „világ” szeme: ha belövi, nincs tovább, és elmondhatja, az összecsapás első és utolsó találata is az ő nevéhez fűződött. Márpedig belőtte, mégis lesz tovább. Az ünneplés után folytatás egy hét múlva. A Ferencváros megérdemelten nyerte meg a bajnoki döntő első felvonását, márpedig a második meccsen tulajdonképpen minden a Fradi mellett szól, miután megteremtette a lehetőségét Dörnyei Balázs leányserege, hogy impozáns sportkomplexumának avatóján több mint ezer (!) szurkolója és szimpatizánsa támogatásával bajnoki címet szerezzen. Viszont ehhez alighanem az MTK-nak is lesz néhány szava.
Női NB I, bajnoki döntő, 1. mérkőzés
MTK–FERENCVÁROS 1–1 (1–1) – tizenegyesekkel 2–4
Sport utca, 600 néző. Vezette: Káprály Mihály (Nyekita Brúnó László, Nyerges Zsolt)
MTK HUNGÁRIA FC: Szőcs Réka – Csányi Diána, Vesszős Mercédesz, Demeter Réka, Szabó Zsuzsanna – Hummel-Smuczer Angéla, Tóth Alexandra (Nagy Alexandra, 88. p.) – Nagy Lilla, Kaján Zsanett (Pádár Anita, 66. p.), Diószegi Fanni (Palkovics Nóra, 79. p.) – Méry Rita. Edző: Medgyes Péter.
FERENCVÁROSI TC: Németh Júlia (Samu Anna, 89. p.) – Nagypál Fatima, Manja Benak, Inna Zlidnis, Szabó Viktória – Fenyvesi Evelin – Krascsenics Petra (Zágor Bernadett, a szünetben), Horváth Boglárka (Bokor Adrienn, a szünetben), Jelena Cankovic, Mosdóczi Evelin – Orji Ebere. Edző: Dörnyei Balázs.
Gólszerző: ORJI EBERE (0–1) a 39., NAGY LILLA (1–1) a 42. percben
Sárga lap: Fenyvesi Evelin a 89., Inna Zlidnis a 93. percben
DÖRNYEI BALÁZS, a Ferencváros edzője: „Nem okozott semmiféle meglepetést a találkozó”
Csapata megmászta az első lépcsőfokot, így érthetően elégedetten nyilatkozott a lefújást követően Dörnyei Balázs.
– Szó, ami szó, kisimultabbak a ráncai, mint a kezdés előtt…
– Igazán a mérkőzés vége felé voltam feszült, de nem okozott semmiféle meglepetést a találkozó, úgy gondolom, az MTK elég ügyesen lassította a játékot, hogy ne tudjunk sokat és gyorsan futni a meccsen, ezt kiválóan megoldották – mondta Dörnyei Balázs, a Ferencváros edzője. – Nagyon nemes ellenfelet sikerült legyőzni a létező legkisebb különbségnél is kisebb különbséggel.
– Sejtette a kapuscsere után, hogy a lélektani előnyben lévő egylete idén harmadszor is legyőzheti a bajnokcsapatot?
– Nem tudom, őket megzavarta-e mindez, mi erre készültünk, tudatos dolog volt. Samu Anna egy olyan kiscsaj… Kiscsaj? Kislány volt, amikor hozzánk került, mára felnőtt nő. Szóval olyan, aki iszonyatosan érzi a büntetőket, de hozzáteszem, ezt az ellenfél is tudja. Úgy gondolom, előtte is megnyerhettük volna a mérkőzést, lehet, hogy nem a második félidőben, mert akkor nem volt nagy lehetőségünk, amit annak a rovására írok, hogy hátul és középen stabilak voltunk, elől pedig picit görcsösek. Az ellenfél kapuja előtti harmadban kell a leginkább kreatívnak lenni, ám ahhoz, hogy valaki kreatív legyen, nyugodtabb lelkiállapot szükségeltetik. Ez az első döntőnk volt, ezért voltak feszültek a játékosok, épp ezért lepusztult technikával próbáltak megoldani egy-egy játékhelyzetet. Ennél sokkal élesebben és dinamikusabban tudunk játszani, de ez egy ilyen mérkőzés volt. Rendkívül jól felkészített MTK-t sikerült legyőznünk, le a kalappal a lányok előtt! Nagyon jó reklám volt ez a női futballnak, amiben benne volt minden, aminek egy döntőben kell, hogy legyen.
– Ebben az évben háromból három győzelem a mérlegük az MTK ellen. Lesz négyből négy?
– Ha valaki azt mondja, hogy háromból három, de inkább két és felet mondok, már ez utóbbi is nagy dolog, de ötből négyszer nyernünk kell, ha az idén szeretnénk valamit nyerni. Nem szeretnék a hétvégén büntetőket látni a Törekvés edzőcentrumban, amit ekkor avatunk. Ez a saját pályánk, most költözünk oda át, nagyjából két és fél, háromezer ember lesz a meccsen, egészen elképesztő hangulat lesz, olyan, amilyet Magyarországon női mérkőzésen még nem tapasztaltak, és ilyet csak a Ferencvárosnál lehet látni. Remélem, ez a miliő alkalmas lesz arra, hogy a játékosaim kicsit oldottabban futballozzanak, mert sok minden benne maradt ebben a mérkőzésben.
MEDGYES PÉTER, az MTK Hungária edzője: „Agresszívebben és nagyobb hittel kell futballoznunk”
Nincs miért irigyelni. Ami rossz összejöhetett, megtörtént ezen a szombat estén. Medgyes Péter a rá jellemző higgadtsággal, visszafogottsággal értékelte a látottakat.
– Kollégájával, Dörnyei Balázzsal ellentétben az ön ráncai nem simultak ki a mérkőzés végén, sőt!
– Főleg az első félidőben voltam idegesebb a kelleténél, mert nem az történt, amit megbeszéltünk – felelte Medgyes Péter, az MTK Hungária FC edzője. – Úgy érzem, ennek nem a Ferencváros volt az oka, hanem mi. Azt gondolom, akik kijöttek, nagyon jó mérkőzést láttak. Elaludtuk az első félidőt, és ilyen fontos mérkőzésen nem lehet ekkora előnyt adni az ellenfélnek. A másodikra kicsit összeszedtük magunkat, de sajnos több olyan játékosom van, akire mondhatom azt, hogy nem hetekig, hónapokig nem edzett és őket kell játszatnom, ez hozta a szoros eredményt. A tizenegyesek miatt pedig abszolút nem neheztelek a labdarúgóimra, van ilyen az ember életében. Megpróbálunk sokkal jobban felkészülni a második mérkőzésre. Biztos, hogy változtatunk a játékunkon, felállásunkon és sokkal élesebb gárda fog kifutni a Ferencváros elleni második mérkőzésen.
– A kapuscsere megzavarta az MTK-t?
– Nem gondolom ezt. A ferencvárosi edzőkollégám döntése volt, aki úgy látta jónak, miután jobban ismeri a kapusait, hogy a beküldött labdarúgó jobban védi a büntetőket, de nem is ezen múlott. Nagyon rosszul rúgtuk azt a két tizenegyest, de nincs is ezen mit tovább beszélni, egyszerűen nem szabad odáig jutnunk a második meccsen, hogy büntetőkre kerüljön sor.
– Az MTK még nem volt ilyen helyzetben, pláne úgy, hogy a Ferencváros elleni idei mérlegük háromból semmi.
– Két egyforma szezon sosincs. A Ferencváros felnőtt a mi szintünkre, nagyon fiatal, tehetséges gárdáról beszélünk, ennek ellenére úgy érzem, a tapasztalatunknak döntőnek kell legyen a második meccsen és remélhetőleg a harmadikon is. Biztos vagyok abban, sokat jelent, hogy az ember túl esett egy-két necces, kiélezett szituáción, tanulságos lesz ez nekünk. Az elkövetkező hét nem lesz semmivel sem különlegesebb az eddigiektől, csináljuk a dolgunkat, készülünk a visszavágóra. Tanulva ebből a meccsből, agresszívebben és nagyobb hittel kell futballoznunk, nem elég, hogy a játékosaim 15-20 százalékot hoznak ki magukból, mint azt láttuk az első félidőben, hanem 100, 110 százalék kell, avagy ezt túl kell szárnyalnunk. Biztos vagyok abban, nem lesz gond a következő találkozón.
– Fel kell ráznia a lányokat vagy a dac erősebb lesz bennük?
– Ahogy ismerem őket, már szombat este túl lesznek ezen a szomorúságon. Láttam én már őket fájdalomtól összeesni a Neulengbach elleni BL-főtáblás mérkőzés után, de aztán jött a következő bajnoki, és ha nehezen is, de túlrágtuk magunkat ezen, talpra állt a csapat, és óriási szériát produkált. Hiszek abban, hogy most is ez következik.
FENYVESI EVELIN: „Előnyben vagyunk, de nem szabad, hogy ez elaltasson bennünket”
Lassan újra a régi lesz. Mindezt tapasztalhatták többek között az Astra játékosai is. Fenyvesi Evelin a pokolból, súlyos sérülés után tért vissza hatalmas lelkierővel, az őt soha el nem hagyó hittel.
– Óriási a boldogság?
– Nagy az öröm, persze, még ha tizenegyesek árán is, de nagyot küzdöttünk – felelte mosolyogva Fenyvesi Evelin. – Megérdemeltük, de persze nincs még vége, jön a következő meccs, azt is meg kell nyernünk, és akkor lehet igazán teljes az örömünk.
– Minek köszönhetően sikerült felülmúlni az MTK-t?
– Két nagyon jó csapat találkozott egymással, a sok munka, az akarás, ami segített nekünk a győzelemben.
– Könnyebb dolguk lesz a következő meccsen?
– Semmivel sem lesz könnyebb, sőt, inkább nehezebb! Előnyben vagyunk, de nem szabad, hogy ez elaltasson bennünket. Ugyanúgy kell futballoznunk, mint most, az első mérkőzésen, hiszen a következőn is győznünk kell. 1–0 ide, de még nem nyertük meg a bajnoki címet.
– Edzője azt mondta, több ezren is buzdíthatják önöket. Ezt a hírt hogy fogadja?
– Nagyon várom a meccset. Egyrészt otthon futballozhatunk, másrészt az új sportkomplexumunkban, és az nagy dolog, hogy úgymond ilyet kaptunk és ott játszhatunk. Nagyon várjuk, és reméljük, minél több néző lesz kinn.
– Ismerik már a pálya minden szegletét?
– Nem, ez még várat magára, mi sem voltunk még ott. Talán a héten megismerjük, de ha nem, a mérkőzésen ez úgyis megtörténik.
MOSDÓCZI EVELIN: „Nem sírnék, ha tizenegyesekkel hódítanánk el a bajnoki címet”
A gól nem jött össze. Pedig mindent megtett, de hol az ezúttal jobbhátvédként futballozó Csányi Diána, hol a besegítő Vesszős Mercédesz oldotta meg a feladatát. Mosdóczi Evelin alaposan lekötötte a védők figyelmét, ám ami a rendes játékidőben nem sikerült, összejött a büntetőpárbaj során.
– Látom, nem szomorú.
– Úgy gondolom, egyenrangú partnerei voltunk az MTK-nak – mondta egy mosoly kíséretében Mosdóczi Evelin, a Ferencváros házi gólkirálya. – A meccs sok párharcot, ütközést, ám kevés helyzetet hozott, valamint jó volt az iram a legelejétől kezdve. Nagyon ikszes mérkőzés volt, de a tizenegyeseknél sokkal jobban bíztunk magunkban.
– Vasárnap kiegyezne azzal, hogy 1–1 a végeredmény, és tizenegyesekkel dől el vagy a bajnoki cím sorsa, vagy a valóban döntő ütközet lehetősége?
– Nem, ugyanis nyerni szeretnénk, és sokkal jobb volna az új stadionunkban győzelemmel debütálni, de azért nem sírnék, ha tizenegyesekkel hódítanánk el a bajnoki címet, de az már szerencse kérdése is, ott bármi lehet.
– Fel van készülve a fogadtatásra?
– Úgy hallottam, sok szurkoló lesz. Ott lesz egy nagyon szép pálya, ami csak a miénk, úgyhogy nagyon várjuk a meccset, most már még jobban, hogy nyertünk, mert ott szerezhetnénk meg a bajnoki címet.
– Nem érzi úgy, hogy tulajdonképpen mindkét csapat idegenben lép majd pályára?
– Gondolkodtam már ezen, hogy nem lesz annyira otthon-érzésünk, de remélem, a szurkolók otthonossá teszik a létesítményt, aminek meg is lesz az eredménye.
NÉMETH JÚLIA: „Nagyon együtt van a csapat”
Ki tudja, mi történik, ha ő áll a gólvonalon? Mármint a büntetőpárbaj során. Németh Júlia, a Ferencváros kapusa azonban ekkor már csak szoríthatott váltótársának, aki nem is okozott csalódást.
– Erre még ön sem számított?
– Mire? – kérdezett vissza Németh Júlia.
– A 89. perc eseményére, amikor Samu Anna váltotta.
– Meglepődtem. Nem tudtam, hogy ez lesz a taktika, de bejött. Nagyon örülök annak, hogy Samu Anna és én is hozzátettünk a mérkőzéshez, a csapat érdeke nyilván ez volt, ami sikerült, így most mindenki nagyon-nagyon boldog.
– Az MTK-sokat kivéve. Kapusszemmel nézve nehéz meccs volt?
– Nem volt nagyon sok dolgom. Az első félidőben a nap nehezítő körülmény volt, de akkor nem sokszor jött el az MTK. Volt egy ziccerük, azt be is lőtték. A másodikban több feladatom volt, nem zavart a nap, és mindent sikerült megoldani, így élveztem a játékot.
– Kívülről élte meg a büntetőpárbajt…
– Nem, nem, abszolút együtt dobbant a szívem Samesszal, ahogy a többiekkel is, szóval nem érzem magam emiatt úgymond kívülállónak, mivel nagyon együtt van a csapat.
– Mennyire zavarhatta meg az ellenfelet a váratlan húzás?
– Biztos, hogy megzavarta, meg aztán Samesz máskor is fogott tizenegyest, ebben nagyon jó, de az is megzavarhatta az MTK-t, hogy a csapatkapitányuk hibázott először.
– Előny a vasárnapi fogadónál. Ahogy a lélektani is.
– Hazai pályán fogunk játszani, így nem túlzás ez, de magabiztosak leszünk és ugyanez lesz a célunk.
– Hogy félig-meddig egy korábbi műsor címét idézzem: benne lesznek a tévében.
– Jó dolog, hogy a női focit lehet népszerűsíteni. Az, hogy ki hogy éli meg, nem tudom, de engem feldob, ahogy a szurkolók is. Amit itt érzek, ez a közeg, inspirál, de biztos, hogy nagy előrelépésnek számít az, hogy a bajnoki döntőt adja a televízió, és sikerül nagyon sok kislányt meggyőzni arról, hogy focizzon.
– Igazából ez lett volna az utolsó kérdésem, de mint Columbo hadnagynak, mindig van egy utolsó. Ön dobta fel a labdát: vajon egy, netán két hét múlva dobálnak bárkit is magasba?
– Remélem, a következő hétvégén minket fognak.
SAMU ANNA: „Megérdemelten nyertünk, mert mindenki szívvel-lélekkel küzdött”
„Samu Anna! Samu Anna!”
A Fradi-tábor, amelynek tagjai hátborzongató hangulatot teremtettek, a kapusát éltette. Közvetlenül a „Dörnyei Balázs, Dörnyei Balázs!”-rigmus után. Járt is a taps az érintettnek, aki angyali nyugalommal állt a ketrecben és várta, hogy hibázzon a vetélytárs lövő labdarúgója. És így is történt, de erről beszéljen az FTC szombat esti hőse.
– Előre megbeszélték?
– Igen – felelte egy mosoly kíséretében Samu Anna. – Azt nem tudom, Julcsi tudta-e, de a meccs előtt megbeszéltük, ha tizenegyesekre kerül sor és van még cserénk, akkor beállok.
– Előzetesen kielemezte az MTK lövőit?
– Nem, mert mindettől függetlenül nem számítottam rá, hogy a végén beállok.
– Mindez lélektanilag sokat segített?
– Lehet, hogy megzavarta az MTK-t, de nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy mi belőjük a tizenegyeseinket, és én tudjak annyi pluszt hozzáadni, hogy egy vagy akár több büntetőt kivédjek.
– Félig-meddig kívülről nézte a meccset. Mi a konklúzió?
– Azt gondolom, amikor megszereztük a vezetést, kicsit koncentráltabbnak kellett volna lennünk, mert elkerülhető gólt kaptunk. Utána végig tartottuk a labdát, de sajnos részünkről nem voltak benne a pluszok a meccsben, mégis azt érzem, megérdemelten nyertünk, mert mindenki szívvel-lélekkel küzdött.
– Innentől kezdve az MTK-n van a nagyobb teher?
– Nem tudom, azt hiszem, rajtunk is nagy teher van, de legközelebb úgy kell pályára lépnünk, hogy ezt ne érezzük.
ZÁGOR BERNADETT: „Nem fogjuk kiengedni a kezünkből a bajnoki címet”
Csak a cserék között kapott helyet, aztán a szünetben már tudta, hogy a második félidőben lehetőséget kap. Nem könnyű helyzet az övé, hiszen Zágor Bernadett évekig volt meghatározó tagja a kék-fehéreknek, ám jó ideje az FTC-t erősíti.
– Nem először lépett pályára az MTK ellen.
– Nekem ez nem ad pluszmotivációt – felelte Zágor Bernadett. – Persze, bizonyos szinten motivál, de nekem most a Ferencváros a csapatom, itt kell küzdenem, mindegy, ki az ellenfél.
– Mennyire igazságos az 1–1?
– Szerintem reális, mert nagyon kiélezett mérkőzés volt, amelyen inkább mezőnyjáték folyt, de azért a kapuk is veszélyben forogtak. Örülök, hogy a végén nyertünk.
– Az MTK-n lesz a nagyobb teher?
– A csapatnak nagyon kellett ez a győzelem, és nem fogjuk kiengedni a kezünkből a bajnoki címet, legalábbis nagyon remélem.
– Vasárnap délután a tévé nyilvánossága előtt játszanak. Ad valamiféle pluszmotivációt?
– Ez személyfüggő. Van, akit nagyon felspannol, de lehet, lesz, akit kicsit visszafog, ám a többségnek nagy motivációt jelent, hiszen ritkán adatik meg, hogy a tévében szerepelhessünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: