A parkett angyalai és ördögei gyors gondolkodású, technikás és fifikás játékosok, akik közül jó néhányan nagypályán is futballoznak, ám az alábbi sorozatban a futsalé lesz a főszerep. Ezúttal Méhes Norbert, az NB II, Közép-csoportjában szereplő Piliscsabai Amatőr Futsal Club játékos-edzője felelt a Foci a köbön felvetéseire.
Amiért elkezdtem futsalozni: „Gyerekkorom óta kedvelem a kispályás focit, a nagypályás játék mellett barátaimmal rendszeres résztvevői voltunk a helyi tornáknak, de ettől függetlenül bármikor szívesen játszottunk egymás között is a 3×2-es „ketrecrekre”. A tavalyi év elején aztán úgy gondoltam, remek lehetőség lenne aktívabban is üzni a sportágat a nagypályás játék mellett, aminek eredményeként ma már játékos-edzőként dolgozhatom NB II-es csapatunknál.”
Legjobb meccsem a pályafutásom során: „Abból kifolyólag, hogy sosem vagyok teljesen elégedett a saját teljesítményemmel, nem könnyű megválaszolnom a kérdést, viszont, ha mégis ki kell emelnem egyetlen mérkőzést, akkor az a Szeged elleni idegenbeli összecsapás lenne, ahol az NB II-es csoportunkat tekintve, egyedüli csapatként győztük le az alapszakasz győztes és az első osztályba való feljutásban jelenleg teljes joggal reménykedő hazaiakat. Játékosként és edzőként is meghatározó élmény volt.”
Legnagyobb élmény, amit a futsal adott: „A már említett szegedi győzelmen kívül, minden nap gazdagodom hol kisebb, hol nagyobb élménnyel a sportágnak köszönhetően. Hatalmas élmény és megtiszteltetés volt például, amikor felfigyelve csapatunk munkájára a sokszoros magyar bajnok Rába ETO edzőmérkőzésre invitált meg otthonába minket, de ugyanezen a szinten említhetném azt a nagyszerű légkörben megrendezésre kerülő futsal-edzőképzést, amelyen tavasszal vettem részt.”
Legnagyobb siker, amit eddig elértem: „A tavalyi szezonunk sajnos nem sikerült túl jól, ehhez képest idén egy picit megerősödött kerettel tudtunk nekivágni a pontvadászatnak, amelyet végül a hatodik helyen zártunk. Ezt érzem a legnagyobb sikeremnek, azzal a megjegyzéssel, hogy még ennél is több van ebben a keretben, amivel dolgozhattam, ha a szerencse egy kicsit szorosabban fogja a kezünket, dobogón is végezhettünk volna.”
Pozitív tulajdonságom a parketten: „A mentalitásom. Minden mérkőzésen úgy lépek pályára, hogy igenis van keresnivalója a csapatomnak, bárki is legyen az ellenfél, és ezért személy szerint nekem is mindent bele kell adnom. A „mi sportágunkban” mindig van „visszaút”, akkor is vissza lehet jönni egy mérkőzésbe, ha az ellenfél több góllal vezet, nekem pedig élen kell járnom abban, hogy a pályán mutatott küzdeni tudásom egy példa legyen a csapattársaim előtt.”
Negatív tulajdonságom a parketten: „Bár idén szerencsére több alkalommal is sikerült gólt szereznem, a fejemben van több olyan eset is, amikor ha egy kicsivel higgadtabban tudok döntést hozni a kapu előtt, újabb góloknak örülhettem volna. Ez talán a negatív tulajdonságaim súlypontja, de természetesen a játék minden aspektusában célom, hogy fejlődjek, jobb legyek.”
Célom a mostani szezonban: „Az elért hatodik helyünk után a bajnokság rájátszásában a 16-18. helyért játszunk, ahol, mint játékos-edző, abszolút prioritásként tekintek arra, hogy mindenkinek a lehető legtöbb játéklehetőség jusson ezen a pár helyosztó mérkőzésen. Fontos, hogy ezeken a találkozókon is jó szemlélettel lépjünk pályára, és akarjuk megnyerni egytől egyig mindet, de még fontosabb, hogy minden egyes játékos érezze, egyformán értékes a csapat egészének részeként.”
Célom a távolabbi jövőben: „Szeretném a lehető legnagyobb mértékben kiküszöbölni az idei év hibáit, és egy jó hozzállású, egymásért küzdeni tudó társaságot célom összerakni. Ha ez sikerül, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy a dobogón végzünk majd, a kérdés pedig csak az érem színe lesz.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: