Újpesten lett ismert, sőt elismert futballista, aztán a sors Németországig vitte. 14 éve él Törökbálinton az egykori kiváló hátvéd. Jurácsik Mátyás, az UTE Baráti Kör elnökségi tagja 54 évesen sikeres üzletember még akkor is, ha lesznek olyanok, akik majd azt mondják, hogy az alábbi történet mintha nem ezt támasztaná alá.
Futballt akart csinálni. És ha hívják, úgy van vele, jön, megy, segít, intézkedik. Jurácsik Mátyás, az egykori kőkemény védő nem tud egy helyben ülni, és ez így van jól. 2014 októberében történt, hogy nem csupán a korábbi újpesti, de az egykori ferencvárosi futballista, Viczkó Tamás is visszatért a magyar labdarúgás vérkeringésébe. Akkor még aligha lehetett sejteni, mi történik hosszú, a pályán elért sikerekkel teli hónapokkal később.
– Szép kis sztori, amibe csöppent.
– Az egész úgy kezdődött, megkérdezték tőlem, nem tudnék-e anyagilag segíteni, tagi kölcsönt adni, hogy a játékosokat fizetni tudják – vágott bele a történetbe Jurácsik Mátyás. – Minden évben úgy szokott lenni, az év elején megkötik a szerződést az önkormányzattal, mert a legutóbbi is lejárt 2014. december 31-én. Azaz márciusig, áprilisig lesz pénz, így abból a tagi kölcsönt visszaadják. Ebből az lett, hogy ugyebár odamentem a Törökbálinti TC-hez mint edző, szakmai vezető, aztán a végén szponzor lettem. Hozzátartozik a dologhoz, hogy a szakosztály vezetője, Zima Flórián elfelejtette, az önkormányzatnak január 31-ig el kellett volna számolniuk, de nem tudtak, aminek az a vége, hogy az önkormányzat minden támogatást megvont a TTC-től. Úgyhogy most kialakult egy patthelyzet, mert az egyesületnek meg kell tisztulnia. Határozatot hozott az önkormányzat, amely az interneten is fellelhető, hogy a tavalyi félév finanszírozásából hatmillió forintot az egyesület fizessen vissza.
– Nem kevés pénzről beszél.
– Voltak játékosok, akiket állományba vettem a cégemnél, hogy ne kelljen ráterhelni az egyesületre. Útiköltséget fizettem, segítettem az akkori edzőnek, Viczkó Tamásnak, azaz inkább magamra vettem terheket, szereztem szponzort a klubnak, valamint adtam közel egymillió forint tagi kölcsönt. Zima Flórián megígérte, ahogy jön a pénz, ezt nekem visszafizetik. Az első tagi kölcsönt február 7-én vagy 8-án kapták meg tőlem, nekik pedig január 31-ig kellett volna elszámolniuk, azaz szerintem nagyon is jól tudták, hogy a pénzt nem kapják meg az önkormányzattól.
– Erre ön?
– Várjon, még folytatom. Zima Flórián többször szólt nekem, kérdezzek rá a polgármesternél, mikor lesz már pénz? El tudja ezt képzelni? Rákérdeztem én többször is, aztán április elején írtam egy újabb levelet az önkormányzatnak, ahogy korábban más témában is. Arra gondoltam, az itteni három utánpótlás-egyesületet valahogy próbálom összehozni, hiszen itt van a törökbálinti Akadémia, a Focisuli és a TTC. Ne egymás ellen focizzanak, hanem legyen egység, próbáljunk meg együtt dolgozni! Leírtam, hogy képzelem ezt az egészet és miként lehetne megvalósítani. Miután ismertem a polgármestert, neki is írtam levelet, hogyhogy nem reagálnak, mi a helyzet a finanszírozásokkal? Aztán felhívtak és azt kérdezték tőlem, hogy ,,Mátyás, nem tudod, mi történt?” Mondtam, hogy ,,Ne haragudj, de nem.” Mire a vonal túlsó végén: ,,Nem mondták el a TTC-sek, hogy mi van?” Erre én: ,,Nem mondtak nekem semmit!” Ekkor tudtam meg, hogy nem számoltak el január 31-ig, így semmiféle támogatást nem kap, de nem is kaphat az egyesület, mivel tartozása van. Na, ekkor nagyon berágtam, és megmondtam Zima Flóriánnak, ez csalás, hogy így átvágott. Ő előtte megcsinálta, hogy adott tagi kölcsönöket és visszavette, ám most érdekes módon azt állította, neki nincs pénze, nem tudja támogatni az egyesületet, nagy invesztálása volt. Szerintem pedig nagyon jól tudta, hogy nem kap vissza semmit. Jól behúzott a csőbe.
– El tudom képzelni, mi járt ekkor a fejében.
– A Törökbálintot szeretem, segítettem, de a vége az lett, hogy az elnök, Solti Ferenc úr nem tudott semmit az egyesületen belüli dolgokról, de írt nekem egy levelet, már-már oktatgatott. Azért ne féltsen, kioktattam én is, hogy és mint néz ki egy elnök feladata. Azt mondtam, vagy Zima Flórián marad vagy én. Adtam egy határidőt, ha nem lép vissza Zima, akkor én lépek ki. Ha hiszi, ha nem, még választ sem kaptam, így visszaléptem. Ennyi a történet dióhéjban, és nyugodtan leírhatja az egészet, mert így történt, ahogy az imént elmondtam.
– Megbánta?
– A visszalépést igen, mert ez azt jelenti, elindítok egy harcot a vezetőség ellen. Szeretném letisztítani az egyesületet, szeretném, ha a csapat visszakerülne az NB III-ba. Viczkó Tamás kiment Ománba, mert nagy szerződést kapott, de megígérte nekem, hogy ,,Matyi, május végén itt vagyok, ha rám szükséged van, nagyon szívesen átveszem újra a TTC-t, mint edző.” Megmondtam neki, meglátjuk, hogy lesz, de elárulok önnek még valamit. Nemrég beszéltem a volt újpesti Tamási Zoltánnal, akinek vázoltam az elképzeléseimet. Ha idejön, úgy segítene, hogy a gyermekeket és a felnőtteket megtanítja fejelni, tehát egyéni edzéseket tartana, mert ebben az országban senki nem tud fejelni, ami hihetetlen! Koszta Jánost is megkerestem, jöjjön a kapusokkal edzeni, mert erre is nagy szükség van. Ha én valamibe belefogok, azt végigcsinálom, nem adom fel. Most valahol olyan szituációba kerültünk, hogy ezt a riasztólövést le kellett adni.
– Mennyi pénzt tett a kasszába?
– Ha mindent összeszámolok, októbertől nagyjából ötmillió forintot adtam az egyesületnek.
– Nem fél attól, hogy nem tartják épelméjűnek, és majd azt mondják, erre a focira költött ennyit?
– Épp ellenkezőleg! Októberben kerültem bele a megyei futball vérkeringésébe, őszintén szólva nem nagyon néztem az itteni meccseket. ,,Blaszos” mérkőzéseket láttam, de rá kellett jönnöm, hogy a Pest megyei I. osztály igen erős bajnokság, és ez nagyon meglepett. Az egy hülyeség, hogy a magyar foci rossz, mert nem azzal van a probléma, hanem ami körülötte van.
– Ebbe a folyóba most szépen belelépett.
– Bele, bizony, de biztos vagyok benne, a Törökbálint nem az egyetlen olyan egyesület, ahol ilyesmi történik. Azért az mégsem járja, hogy októbertől ott vagyok, szponzorálom az egyesületet, és nem tudom, ki az elnök, mert nem látom a környéken? Nemhogy kaptam, én vittem oda a pénzt! Szeretem az NB III-at, ezért jártam annak idején is a meccsekre. Emlékezzen csak, akkoriban kijelentettem, és le is írta, hogy márpedig nem rossz futball van a harmadosztályban. És emellett most is kitartok, sőt, Törökbálinton jelenleg is nagyon sok olyan játékos van, akinek nem itt volna a helye, mert magasabb osztályban is tudna játszani, csak el kell hitetni velük, hogy nem megyei, hanem sokkal jobb futballisták. És igen, vannak nagyon jó edzők is, külön kiemelném az Érd trénerét, Limperger Zsoltot. Megmondom azt is, miért: abszolút jó hozzáállású, korrekt, jó minőségű tréner, ami ritkaság az országban. Nagyon sok játékos nevét is felírtam, kiből mit lehetne, hol játszatnám, de mondom, edzőket is nézek, hová lehetne beajánlani, mert nemcsak a saját csapatomat figyelem, hanem az ellenfelet is, hogy ki milyen karakterű, mentalitású és minőségű. Sajnos az a baj, hogy ez hiánycikk itthon. Hogy valaki foglalkozzon a játékosokkal, tanácsokat adjon, az fontos lenne. Elítélem, aki szidja a magyar futballt, mert nem rossz a labdarúgásunk! És ezt úgy jelentem ki, hogy hét évet voltam Németországban, kétszázvalahány meccset tudtam le abban az országban, ahol csapatkapitány lehettem úgy, hogy csak két idegenlégiós játszhatott. Olaszországot és Svájcot is megjártam, így talán hiteles, amit mondok. Az, hogy nincs nézőnk, probléma, amelyről nem a játékosok tehetnek. Nézze meg, a német ötödosztályban van 20 ezer néző, a fene vigye el! És olyan csapatok játszanak, hogy arra mérget veszek, a Törökbálinttal megvernénk őket.
– Szponzora, mecénása már volt, de vajon lesz szakvezetője is a Törökbálinti TC-nek?
– Erre csak annyit mondhatok, amikor Viczkó Tamással idejöttünk, volt heti három edzés. Bevezettük, hogy mindennap tréningezünk, még szombat reggel is, nincs mese. Egyetlen srác sem mondta, hogy nem akar edzeni. Jöttek és örömmel gyakoroltak, és ilyet még Németországban sem tapasztaltam. Márpedig azt, amit én tudok, szívesen továbbadom nekik, mert megérdemlik.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 24. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: