Csapatkapitányhoz méltón játszott. Miklósvári János múlt vasárnap vezére volt a BKV Előrének, amely eleinte szépen, okosan, sok helyzetet kialakítva és kihagyva, majd érthetetlen módon futballozott a Balatonfüred ellen. Sokáig úgy tűnt, gól nélkül ér véget az NB III, Nyugati csoport 26. fordulójának záró összecsapása, ám a 93. percben érkezett a 31 esztendős középső védő, aki az utolsó szöglet után közelről a hálóba talált.
Sokat érhet ez az 1–0. Legfőképp persze önbizalmat a három pont mellett, mert a tavasszal nem mindig futballozott eredményesen a közlekedési egylet – ezúttal igen.
– Hirtelenjében tudta, hol van a labda?
– Megmondom őszintén, valahogy megéreztem, hogy ebből a szögletből gólt fogunk rúgni – felelte Miklósvári János, a BKV Előre labdarúgója. – Mondtam is az egyik csapattársamnak, hogy figyelj csak, ezt belőjük. Nem tudom, valamiért középen, a kapus elé helyezkedtem, mert az összes labdát oda ütötte ki a srác, na, mondom, megyek oda. Láttam, lepattan a labda, és ha már ott van, gondoltam, bepöccintem.
– Kár lett volna kihagyni.
– Naná, én is így éreztem.
– Ha ez a két pont nem a sírból jött vissza, megeszem a nem létező kalapomat.
– Igen, úgy érzem, ha az első félidőben vezetünk 4–0-ra, senki egy szót nem szólhatott volna, de sajnos nem rúgtuk be a helyzeteinket. Aztán a végén valahogy sikerült bepöccinteni azt a picike gólocskát, amelyre szükségünk volt a három pont megszerzéséhez.
– Mi történt a második félidőben? Mert a helyszínen nem volt könnyű eldönteni, hogy a BKV Előre futballja esett vissza vagy a Balatonfüred támadott fel halotti poraiból.
– A meccseket általában nagyon rosszul szoktuk kezdeni. Nem tudom, ennek mi az oka, de most valamiért nagyon jól nyitottunk. Ott voltak a helyzeteink, így mondhatom, hogy az első félidő jól sikerült. Eddig az összes bajnoki mérkőzésünkön a szünet után játszottunk jobban. Nem értem én sem, miért, de ezúttal kicsit felbátorodott a Balatonfüred, veszélyesebb volt, mint az első játékrészben, ám a pontrúgásokon kívül nem volt olyan lehetősége, mint nekünk.
– Csak a vasárnapi meccsnek van vége, a bajnokságnak még nincs.
– Nehéz mérkőzések várnak ránk, ám szeretnénk a lehető legtöbbet kihozni belőlük. Nyilván ezért dolgozunk hétről hétre, hogy győzzünk. Mindenki tenni fogja a dolgát és odarakjuk magunkat az utolsó fordulókra. Bajnoki címről beszéltünk még az évad elején, sajnos ez már nem sikerülhet.
– Reális lett volna?
– Reális lehetett volna, mert az első félévben nem mentünk rosszul. Ugye, én később csatlakoztam a csapathoz, mert sérülés hátráltatott, de a mostani keretet nézve azt gondolom, a 4–5. hely környéke lehet a valós, mert játékban eddig nem nagyon múltak felül bennünket, ám sajnos buta gólokat kapunk. Mondjuk, most hála a Jóistennek, nem, de minden egyes meccsen kapunk egy pontrúgás-találatot, vagy szögletből, vagy beívelésből, ami nem fér bele.
– Akkor ön a tettes? Az edzőjük, Menczeles Iván nem nevezte meg azt a futballistát, aki azt mondta, egész remek brigád volna a BKV Előre, ha nem lennének pontrúgások.
– Én voltam, és tényleg így gondolom, hogy akkor nagyon jó csapat lennénk, de sajnos vannak rögzített helyzetek.
– Önnel gond ellenben nincs, ugye? Abszolút sérülésmentes? Túl azon, persze, amit a meccs után közvetlenül mondott.
– Most egy kicsi húzódásom van, néha beszúr a térdem fölött a combomba, olykor odakapok, de nincs semmi különös. Csinálom, amíg bírom, és szeretnék minél többet pályán lenni, mert ez az életem.
– Mármint az NB III-ban? Mert képességei alapján nem itt volna a helye – ahogy még jó néhány csapattársának sem.
– Ez nagyon nehéz dolog, mert amikor a sérülésem volt – hogy ne fogalmazzak csúnyán –, nem szépen távoztam Ceglédről, maradjunk ennyiben. Nem ezt érdemeltem volna, és úgy terveztem, az NB II-ben futballozom, de sajnos közbeszólt az élet, ám nagyon jó helyre kerültem. A BKV-ban imádok futballozni, olyan, mintha hazatértem volna.
– A másodosztályból nem is volt megkeresése?
– Nem, mert volt egy lágyéksérülésem, és csak bajnokság közben tudtam csatlakozni a kerethez. Júniusban műtöttek és ki kellett hagynom három hónapot. Az utolsó öt fordulóra tértem vissza, ezt a Cegléd sajnos nem tudta megvárni, emiatt is jöttem el. Nagyon nehéz sérülten igazolni, hiszen hová kell az ember? De itt befogadtak, amit nagyon köszönök még egyszer, mert még egy ilyen klub nem lett volna.
– A Ceglédi Vasutas a megkapaszkodásért, a túlélésért küzd a második vonalban. Azért érdekli még a csapat sorsa?
– Persze, követem az eseményeket, van egy-két srác, akikkel folyamatosan dumálok, mi újság van náluk, hogy vannak, mi volt a meccsen? Nem titok, Makrai Lászlóval szoktam rengeteget beszélni, aki nagyon jó barátom. Szurkolok nekik, és nincs bennem semmiféle tüske. A régi csapattársaimnak szorítok, hogy sikerüljön a bentmaradás, főleg, hogy most Kecskeméti József átvette a csapatot, úgyhogy tiszta szívemből kívánom, érjék el a céljaikat.
– Ha most jönne egy ajánlat az NB II-ből, megfontolná, mitévő legyen, vagy maradna, kitartana a BKV Előre mellett?
– Ez nagyon jó kérdés, és nyilván átgondolnám. A télen lett volna sanszom elmenni az NB II-be, nem tettem, mert megvártak a BKV-nál, és megegyeztem Mátyás Tibor elnök úrral, akit nagyon korrekt embernek tartok, éppen ezért nem is gondoltam bele mélyen. Nehéz kérdés azért is, mert közel egy éve megházasodtam és már nagyon nehezen hagyom itthon a családot. Megfontolnám a lépést, ám attól függ, hová mehetnék. Ha a környéken, akkor Mátyás Tiborral átbeszélve a dolgokat, lehet, hogy távoznék.
– Masszőrködik még?
– Mostanában már nem, ugyanis túlvállaltam magam. Nagyon sok volt egyszerre, hiszen itt van a csapatom, az Előre, hétről hétre edzünk, én meg a masszírozás mellett edző is vagyok Pilisen, az U21-es csapatnál. Tegyük fel, lejátszottam szombaton a bajnoki meccsemet, vasárnap elmentem a gyerekekkel valahová bajnokit vívni, majd egyből mentem a felnőtthöz. Kicsit besokalltam, éppen ezért úgy gondoltam, kis pihenőt kell tartani, így nem vállaltam a felnőtt gárdát.
– Azért ez a kaland az élete része marad?
– Persze, hiszen nyilván, ahogy idősebb leszek, biztos vagyok benne, fogom csinálni, mert szerettem segíteni a pilisi srácoknak, így ebben is gondolkodom, de inkább az edzősködés felé szeretnék elmozdulni a jövőben. Próbálom átadni azokat az élményeket, amiket megtapasztaltam az NB I-ben vagy az NB II-ben, és próbálom átadni ezt a mentalitást, hátha van, akinek tudok annyit segíteni, hogy odakerüljön az élvonalba vagy a másodosztályba. És ez adna nekem annyit, mint egy győztes gól a 93. percben.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 23. lapszámában. Azóta a BKV Előre a Budaörs otthonában 2–0-s vereséget szenvedett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: