Mámor itt, letargia ott. 10–2-es végeredményt hozó bajnoki után nehéz megélni az eseményeket, de érthető, hogy a feldolgozásban a siker ténye sokat segíthet. Cemmel Péter, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő Dabas II. 26 éves futballistája ráadásul duplán örülhet, hiszen az Újlengyel ellen kétszer is betalált Magyar Ákos hálójába.
A bajnokság még csak most kezdődik, mégis két pont a hátrány. A Dabas II.-nek az 55 egység sok mindenre elég lehet, a bronzéremre feltétlenül. Csakhogy a fiúk ezüstös álmot alusznak. Négy döntő vár még a társulatra. Nem a Bajnokok Ligájában vagy a Ligakupában készül fináléra Kucsák István együttese, „csak” a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában. A Felsőpakonnyal hazai pályán, a Dömsöddel idegenben, majd otthon a Ráckevével meccsel a gárda, amely végül Gyálon zárja az évadot. Hogy az álomból valóság lesz-e, az még a jövő zenéje, ám gyanítjuk, ha úgy lesz, nem kétkazettás magnóból szól majd a nóta.
– A szezon legjobb meccsén vannak túl? Mert ha a Gyált, a Hernádot vagy a Kakucsot elintézik 10–2-re, senki nem szólhat egy szót sem, de hogy az elmúlt hetekben egyre jobb formába lendülő Újlengyelt tángálták el nyolc góllal, ahhoz csak gratulálni tudok.
– Köszönjük – vágta rá kapásból Cemmel Péter, a Dabas II. labdarúgója. – Kinn voltunk néhány hete az Újlengyel – Újhartyán bajnokin. Megmondom őszintén, a látottak alapján gondoltam, hogy nem lesz annyira nehéz dolgunk. Ismerünk közülük néhány játékost, tudtuk, ők jobbak lesznek, és ha nem is ekkora különbségre, én azért három-, négygólos győzelemre számítottam.
– Pedig a 7–1 végeredménynek is elfogadható lenne, csakhogy ez a félidei állás volt.
– Úgy kezdődött a meccs, ahogy azt vártuk, amire számítottunk. A nagy pálya nekünk kedvez, passzolgattunk, és igazából mindenkit meglepett az első gól, hogy ilyen hamar, már a 3. percben megszületett. Aztán szinte minden helyzetet értékesítettünk, az az egy lövésük volt, amiből a találatuk esett. A labdatartásban is 70–30 százalék volt az arány a javunkra, így tényleg minden bejött nekünk, míg az Újlengyelnek nem is nagyon volt lehetősége, csupán egy-egy próbálkozása.
– A szavaiból azt veszem ki, ezen a napon volt ekkora különbség a felek között.
– Mindenféleképpen. Lehet, hogy a jövő héten vagy tegnapelőtt nem lett volna, de ezúttal igen.
– Az sem szokványos, hogy Cemmel Péter duplázik.
– Nem igazán, hála Istennek, most sikerült, igaz, hajtottam is érte nagyon. Az első gól előtt egy támadásnál fennmaradtam. Bukovszki Balázsnál volt a labda, én meg beindultam pont úgy, hogy még ne legyen les. Vonalban voltam, ő beívelte, átvettem a 16-os sarkánál és kilőttem a hosszút. A második pedig a második félidőben született egy szöglet után, ahogy szoktam, a hosszúról, nagyjából 11 méterről fejeltem a kapuba.
– Személy szerint a szezonban ezúttal futballozott a legnagyszerűbben?
– Élveztem a játékot, el is fáradtam, de el is akartam, ám volt egy-két kisebb hibám is. Nem ez volt a legjobb meccsem, mert volt ennél jobb is, de benne van az első háromban.
– És a csapatnak?
– Gondolom, ha beszélt az edzőnkkel, Kucsák Istvánnal, ő is valami hasonlót mondott. Amit elterveztünk, a passzoktól kezdve a letámadásig, a gyors játékig és persze a helyzetkihasználásig, ezekből minden ,,ült” a múlt hétvégi bajnokin.
– Bánja, hogy nem mostanság rajtolt a bajnokság? Ki tudja, hol állna akkor a Halásztelek és hol a Dabas II.?
– Ezen sokat gondolkodunk mi is, nálunk most érett össze teljesen a csapat. Nagyon szoros versenyt vívnánk az 1. helyért a Halásztelekkel. Szerintem megvernénk őket még egyszer és vezetnénk is a tabellát, ha most kezdődne a szezon.
– Mi a titkuk?
– Olyan nagy nincs, talán a heti két-három edzés, ugyanis rengeteg csapat van, amelyik a megyében nem edz ennyit, még az első osztályban sem. A tréningjeink nagyon jól vannak felépítve, sokan is járunk, 12-14 fő mindig megvan, ez is egyedi, és mondom, nagyon jól összeszoktunk, no és a labdabiztos játék mindenkinél adott.
– Nem mellékesen baráti társaság az önöké, ami sokat számít.
– Így is alakult a csapat három éve. Azokból a játékosokból, akikkel ifiszinten együtt fociztunk, aztán jött hozzá egy-két környékbeli labdarúgó, akiket már régebbről ismertünk, mert együtt futballoztunk velük máshol. Mindenki beleillik a közegbe, senki nem lóg ki, olyan csapat vagyunk, amelynek tagjai szeretnek futballozni és szeretnénk feljebb is jutni.
– Cemmel Péter konkrétan meddig?
– Feljebb is, mint a megyei I. osztály, de ezzel a csapattal, és ha már rákérdezett, akkor az első nyolc hely valamelyikét mondanám.
– Elnézve a jelenlegi mezőnyt, aligha lógnának ki, elég, ha csupán az újonc Dabas-Gyón vagy a Taksony gárdájának produkcióját vesszük górcső alá.
– Én is őket szoktam nézni, hiszen az előző évadban velük voltunk egy csoportban. Valamivel ők jobb játékosállománnyal büszkélkedhetnek, mint mi, de amilyen jók vagyunk csapatszinten, nekünk is meglenne az 5–8. hely valamelyike. Meglepetést okoznánk, az biztos.
– Az NB III nem vonzza? Hiszen hétvégéről hétvégére kiemelkedően futballozik.
– Másfél éve léptem pályára legutóbb az NB III-ban, ahogy előtte is volt meccsem a harmadik vonalban Keresztúri András idejében. Aztán tavaly megsérültem, és azóta nem merült fel a nevem. Azt persze nem tudom, Kucsák István és Honti József beszélt-e arról, kik mehetnének feljebb, de én most kizárólag a Dabas II.-re koncentrálok.
– Meg persze nyilván az ezüstéremre.
– Az első hely valószínűleg nem lesz már meg, a 2. pozíció viszont nagyon csábító. Négyből négy bajnokit meg kellene nyernünk, és látom mindenkin, hogy szeretne a dobogón végezni, ami jó dolog, nagyon jó.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 23. lapszámában. Azóta a Dabas II. hazai pályán 2–1-re legyőzte a Felsőpakonyt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: